Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet
by Károly Török · Hungarian · Gutenberg #43324 · 446,421 chars · public domain (US)
The Project Gutenberg eBook of Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet
This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and
most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions
whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms
of the Project Gutenberg License included with this eBook or online
at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States,
you will have to check the laws of the country where you are located
before using this eBook.
Title: Csongrádmegyei gyüjtés; Magyar népköltési gyüjtemény 2. kötet
Author: Károly Török
Editor: László Arany
Pál Gyulai
Release date: July 27, 2013 [eBook #43324]
Most recently updated: October 23, 2024
Language: Hungarian
Other information and formats: www.gutenberg.org/ebooks/43324
Credits: Produced by Albert László, Judit Bíró, and the Hungarian
Distributed Proofreading Team (http://dphu.aladar.hu) from
page images generously made available by the Google Books
Library Project.
*** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK CSONGRÁDMEGYEI GYÜJTÉS; MAGYAR NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY 2. KÖTET ***
MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
MAGYAR
NÉPKÖLTÉSI GYÜJTEMÉNY.
UJ FOLYAM.
A KISFALUDY-TÁRSASÁG MEGBIZÁSÁBOL.
SZERKESZTIK ÉS KIADJÁK
ARANY LÁSZLÓ ÉS GYULAI PÁL.
II. KÖTET.
PEST.
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
CSONGRÁDMEGYEI
GYÜJTÉS.
SZERKESZTETTE
TÖRÖK KÁROLY.
PEST
AZ ATHENAEUM TULAJDONA.
1872.
Pest. Nyomatott az Athenaeum nyomdájában. 1872.
ELŐSZÓ.
Gyüjteményünk e második kötete, mint czime is mutatja, egyetlen vidékről
való gyüjtés, melylyel legfáradhatlanabb gyüjtőnk, Török Károly,
ajándékozta meg a Kisfaludy-társaságot.
Örömmel szemléltük, hogy szorgalmas gyüjtő mennyire kibányázhat egyetlen
vidéket is, épen azért becses és terjedelmes gyüjteményét nem kivántuk
megbontani és méltónak találtuk arra, hogy mint gyüjteményünk második
kötetét bocsássuk közre.
Természetes, hogy az itt közölt dalok és mesék nemcsak Csongrádmegyében,
hanem másutt is honosak, kivált az alföldön. Valóban e gyüjtemény nagy
részt alföldi zamatu s ez egy okkal több volt arra, hogy önálló kötetnek
maradjon. Vajha még más vidékről is nyerne a Kisfaludy-társaság hasonló
gyüjteményeket!
A gyüjtő elfogadva felosztásunkat és követve némely figyelmeztetésünket,
maga szerkesztette gyüjteményét és irta meg hozzá a szükséges
jegyzeteket.
Fogadja buzgóságáért még egyszer köszönetünket!
Pest, april 15. 1872.
=A szerkesztők.=
TARTALOM.
Előszó I–VI.
Balladák és rokonnemüek 1–66
Dalok 67–346
Szerelmi dalok 69–162
Hazafiui és katonadalok 163–191
Pusztai és pásztordalok 192–206
Bor- és kortesdalok 207–214
Tréfás és gunydalok 215–234
Vegyes dalok 235–249
Dajkarimek, gyermekdalok s játékok 250–316
Köszöntők és rigmusok 317–333
Halotti énekek 334–346
Találós mesék 347–372
Mesék és mondák 373–469
Jegyzetek 471–504
Balladák és rokonnemüek.
A betyár 52
A bojtárok I–II 60–61
A bujdosó 30
A csikós 59
A fogoly 35
A kanász 21
A királyfi I–II 9–13
A kisasszony 21
A kis lány I–II 25–26
A kvártélyos katona 43
A legény 48
A lovas legény 31
A pitarajtóban 23
A rab. I–III 32–35
A szegedi biró lánya 40
A szökevény 64
A verbunkos 36
Az eladó leány 19
Az elitélt katona 40
Ádám és Éva 16
Bajusz Panni 66
Balla Jankó 61
Balla János 64
Bandika 63
Barna Jóska 36
Bogár Imre 53
Csillag ragyog 24
Ez a kazal 23
Fábián Pista 63
Gombosné I–II 46–47
Gyönge Sándor 38
Gyöngyvári Katicza 3
Istenem, istenem 6
János 18
Karasz Juczi 49
Kecze Sári 28
Kis Sándor 55
Kocsmárosné I–II 50–51
Legény leány 29
Magas a partja 17
Megöltek egy legényt 29
Molnár Marcsa 27
Nagy Pál Jancsi 57
Sárga csizmás Miska 37
Sári Mári I–II 44–45
Sobri 56
Sorozáskor I–II 41–42
Szabó János 20
Szép Ilona 7
Tarján végen 27
Dalok.
A baraczkfa pirosat virágzik 188
Ablakomon ne koczogtass 131
A csillag az égen éjtszaka jár 124
Adol-e rózsám adol-e 74
A gőzősnek hat kereke 183
Agyon szitát komámasszony 300
A kenderem elázott 227
Akkor jöjj el mikor mondom 162
A kutasi csárda ki van festve 236
A makai tóba 159
A mezei kis pacsirta 109
A mezőbe’ a tücsök 329
Amoda van egy fa 254
Amoda van egy kis ház 279
Amoda van hat pej csikó magába 192
Amott jön egy legény 77
A nagy hirű Átillának-nek-nak 236
Angyal vagy-e 250
Annyi a fináncz 249
Annyi nekem az irigyem 155
A nyári folyó viz 115
Arany csacsi bársony nyereg 141
Arany liliomszál 308
A subámnak nincs melege 201
A szegedi kis lány de megjárta 230
A szegedi piaczon 72
A szegedi tábla búza 134
A szép asszony drága 72
A tél után következik a tavasz 147
Atilla, Lehel, Árpád 169
A toronyban elverte a kettőt 126
A toronyban sárga fekete rongy lóg 174
Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett 212
Az aradi rongyos csárda 154
Az éjjel álmomban 87
Az én ágyam lába 149
Az én ingöm lengyel gyócs 255
Az én rózsám baglyát tetéz 156
Az én rózsám jó kedvéből 80
Áz én uram szitakéreg 225
Azért adtam a petákot 220
Á ártány 256
Ágról ágra száll a madár 130
Áld meg uram isten 249
Állathangok utánzása 276
Által mentem a Tiszán 86
Ángyom asszony 281
Ángyom asszony kertje berke 211
Árokparti csalány 134
Árva csalány az árokban 92
Babarczi 213
Bárcsak én még egyszer 75
Bárcsak hamar május lenne 193
Bár csak már minálunk 330
Becsaliba járnak hires lányok 236
Becskereknél széles árok 175
Berta Kati kakasa 226
Be van az én szűröm ujja kötve 201
Bécsi bicska fanyelű 253
Bimbó ökrünk nagy szarva 215
Bor buza békeség szálljon házatokra 325
Bóra bóra borkereke 268
Bődi rénél van a Csó-tó 213
Budi budi bácsi 280
Bus az idő én rám nézve 145
Busan busan harangoznak hajnalra 180
Buza buza de szép tábla buza 151
Bóvócska 301
Csablézás 302
Csacsikurta 268
Csak azt ugatja a kutya 102
Csárdás élet 207
Csendes patak folydogál 78
Csicsirnyika 254
Csicsörgős ajtaja 296
Csillagok csillagok 129
Csinájja ken’ csinájja 257
Csipkés a szőlő levele 86
Csitt csitt pad alatt 273
Csön csön gyürű 305
Csufolódó versikék 257–265
Csütörtökön este 93
Csüng csüng az angyal 311
Cziczamaczázás 300
Czinöge czinöge kis madár 277
Czini czini 269
Czintányéron czintányéron pogácsa 150
Cziróka 251
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa 73
Debreczeni czukorgyár 128
De szeretnék páva leni 153
De szépen szól a hegedű 118
Dobpergés 274
Dubi dubi háti 250
Dudujnám dudujnám 209
Dunnám párnám de tarka 83
Edd meg fene azt a papot 130
Egér egér agygyál neköm vasfogat 253
Egy asszonynak három lánya 223
Egy ágy hagyma 307
Egyedölöm begyedölöm 283
Egyetem begyetem karkantyu –
Egyetem begyetem 284
Egy kettő három négy 271
Egy kettő három négy 278
Egy kis kertöt keríték 290
Egy sem legény ki nem nyalka 235
Egyszer esik esztendőben 220
Egy szőlő határ levél zöld levél 208
Elbusultam én magamat 123
Elindula egy kalmár 212
Elkésziték tehát óh gyászos tisztelet 343
Elmehetsz már a tó alatt 230
Elmennék én tihozzátok 158
Elmennék én valamerre 97
Elment a galambom itt hagyott engemet 69
Elmentem én a szőlőbe 282
Elszakadt a gyékény kötél 75
Eltörött a drótos szilke 245
Elültettem rozmaringot tövestől 141
Elveszett a tarka ludam 237
Elvégeztem immár életem 345
Ennek az embernek 211
Ereszsz ereszsz kötelet 252
Erre kakas erre tyúk 93
Esik a hó darára 272
Esik a hó lefele 205
Esik az eső 106
Esik eső a haraszton 202
Ess eső ess eső 254
Esteli málé 275
Este vagyon a faluba 247
E világnak minden csinos 338
Ez a kis lány ez a barna 81
Ez a szemem ez ez ez 247
Ez az asszony nem is tudja 245
Ez az utcza de sáros 231
Ezer nyolczszáz hatvanötben 319
Édes anyám asszony 253
Édes anyám békeségben 344
Édes anyám egyetlenegy fia 181
Édes anyám édes anyám 242
Édes anyám ha el jön kend 184
Édes anyám ha megunt már tartani 150
Édes anyám lánya voltam 116
Édes anyám mondta nékem 96
Édes anyám nem lett volna 178
Én lelkemnek drága kincse 120
Én magyar fika vagyok 191
Én vagyok az a ki nem jó 207
Én vagyok egy bus gerlicze 91
Én vig nem vagyok 152
Érik érik a cseresnye hajaha 241
Érik érik Csanádon a vörös szilva 75
Faluvégén egy fehér ház 71
Fát vágok fát 267
Fecskét látok 252
Fehér kis ház kerek ablak rajta 82
Fekete bárány de barna 119
Feljött már a csillag 205
Felleg sincsen mégis esik az eső 148
Felmentem a temesvári sánczra 177
Felszántom a berek alját 129
Felszántom a felszántom a kis kertemet 189
Fel van a sárga nyergelve 172
Fénylik az öröm hajnala 322
Férjhez adnám a lányomat 218
Forró a czinkalán nyele 108
Garibaldi csárdás kis kalapja 190
Gergő pápa napja ma van e világba 316
Gólya gólya gilicze 269
Gólyát látok 252
Gondolatim szünjetek 139
Gyenge a nád lehajlik a földre 69
Gyenge vagyok növendék növendék 197
Gyere haza szógáló 310
Gyűj föl kópé 268
Gyűj föl meleg 270
Gyűj föl ördög 267
Habot rágni dagasztani 275
Ha czigány vagy kevély légy 237
Hadd muljon el ez a világ 211
Ha én bika volnék 326
Ha én nekem gyolcsom kontyom volna 85
Ha én tudtam volna 144
Haj alá haj alá 132
Haj csicsóka csicsóka 142
Hajlik a megyfa 299
Hajlik az erdő 313
Hallja e kend Iczik zsidó 221
Hallod-e te kis leány 158
Ha meghalok tudom eltemetnek 141
Haragszik az édes anyám 110
Ha szűröm lesz bocskorom 85
Három csillag van az égen 121
Három éjjel három nap 128
Három itcze keménymag 248
Három juhom tavalyi 204
Három szinű lobogót tart a magyar 172
Három tallért kerestem 156
Három ürű tudjuk nem nagy falka 124
Házam előtt van egy nagy fa 88
Házasodjék meg az úr 221
Hej gyön-gyön-gyön-gyön-gyön 136
Hej halászok halászok 206
Hej huj haj 135
Hej te kis madár kis madár 248
Hervad az a rózsa 149
Hétfü hetibe 251
Hintázó mondókák I–IV 304
Hogy a kakas 257
Hová mégy jámbor 293
Hull a czitrom a fáról 203
Hunczut állat az egér 245
Hüle Peti mögdöglött 271
Iczakos ficzakos szerencsés jó napot 331
I, inödrül 255
Ispiláng, ispilángi rúzsa 295
Isten hozzád Veniczia városa 186
Iszka dobár 273
Itkom pitkom kis Pesten 327
Itt csörög itt pattog 301
Izeg a vér mozog is 94
Jaj de bánom egy dolgomat 98
Jaj de fáj 111
Jaj de magas ez a vendégfogadó 199
Jaj de ugat a csárdásné kutyája 102
Jaj istenem jaj de sokat bujdostam 200
Jaj jaj jaj jaj odadom oda 231
Jaj nagy boldogtalan szegény magyar nemzet 165
Jó éczakát csipős balhát 275
Jó napot vitézek ide hallgassatok 332
Kakas isten jó napot 292
Kakas isten jó napot 309
Karácsonnak éjtszakáján 317
Kaszás csillag jár az égen 153
Katuna vagy rúzsám a löttél 295
Ká-kántor uram ká-káposztája 241
Kálamista (pápista) mosta 274
Kályha vállán a czicza 158
Kár kár Varga Pál 266
Kecske kecske mit csinálsz a szőlőbe 310
Kecske kecske mit keresöl a szőlőbe 309
Kedves e napnak estéje is 321
Kedves rózsám ablakába 153
Kerek az én kalapom 80
Kertem alatt legel egy kecske 89
Kék asztalom zöld abroszom 170
Kék pántlika az istrimflim kötője 98
Két malomra tartok számot 92
Két út van előttem hova legyek 103
Ki az urát nem szereti 226
Kicsi az én csizmám magas a sarka 232
Kidűlt a fal 257
Kihajtom a ludam a rétre 204
Kiindultam a hazámból 106
Kijé ez a kapu 296
Kilenczet ütött már az óra 101
Kinek nincsen szeretője keressen 133
Kinn a bárány 299
Kis kalapom fekete 208
Kis kácsa fürdik I–IV 285–288
Kis kertemben rozmaringot ültettem 132
Kis Pirittyi falu végén 240
Kiszáradt a vad almafa 135
Kocsi-ó’dal vendégó’dal 272
Kocsmárosné ihajla 243
Kocsmárosné jó bort az asztalára 186
Kocsmárosné rom rom rom 240
Kolozsváron vettem egy talyigát 231
Komámasszony mért kend kényes 227
Komám komám édös komám 257
Korán reggel jókor fel kell öltözni 162
Körűl csillagos az ég 112
Kukoricza édes málé 246
Kukoricza szára 73
Kutya-hitű Kátai 224
Kúdú kúdú kaliczkámba 272
Labdázó mondóka 303
Lefelé folyik a Tisza 95
Leszakadt a czifra szűröm kötője 84
Le van a szivem lánczolva 99
Levelem jött a gulyástól 203
Loptam lovat lopok is 199
Magas a szegedi torony 179
Magas a torony teteje 126
Magasan repül a héja 96
Magentánál történt egy napon csata 185
Majd elmenjünk a világ végére 157
Majd elmegyünk messzire 82
Makó alatt folyik el a halastó 246
Malom alatt jártam 273
Málé nála 271
Mária Magdolna 273
Már elmégy tőlem szerelmes egy kincsem 334
Már én többet nem kapálok 242
Már látom hogy katonának kell lennem 182
Már minálunk az jött a szokásba 116
Már minálunk kis kalapot viselnek 235
Megakarnék házasodni 85
Megálljatok fiúk fáradt vitézek 176
Megbukott a krinolin 243
Megérett a tök 238
Megérik a szőlő nem sokára 107
Megérik a szőlő nem sokára 193
Megirták már nekem azt a levelet 104
Megismered a kanászt 205
Megizetem én az édes anyámnak 70
Megkereslek szállásodon 82
Megtudni azt ki a kurva 228
Megvan még a vörös zsidó 222
Meleg czipót öhetném 299
Menyország piacza gyémánttal kirakva 326
Mese mese májka 273
Még Aradnál szépen szólott a banda 173
Még azt mondja a torma 117
Még azt mondják, hogy én korhely vagyok 201
Mély a Tiszának a széle 129
Mén a hajó lefelé 112
Mér’ kerűlgeti kend az én házam tájékát 313
Mért nincs minden lánynak 74
Míg élek is bánom 244
Mikor katonává lettem 198
Mikor piros hajnal hasad 84
Minap a kert alatt mentem 103
Mindenek azt megvallják 216
Minek van én reám másnak gondja 155
Mint a szép csűves paprika 233
Mint ért gabona aratást 337
Mit ér az az irkafirka 159
Mi van ma mi van ma 314
Mondtam anyám házasíts meg 133
Mos’ gyüttünk innen 289
Most jöttem én az aradi vásárról 114
Most kapott a biró egy kis ujságot 185
Most nyílik a szelid rózsa bimbója 171
Mutasd meg uram merre a pincze 232
Nagy ajándék kegyes szándék 324
Nagy hófúvás van 90
Nagy szaga van a pünküsti rózsának 128
Náni Náni szivem Náni 79
Ne haragudj rózsám azért 138
Ne higy annak a legénynek 97
Nem az a jó asszony 237
Nem azért jöttem én ide 91
Nem kell nekem köpönyeg 202
Nem messze van nem messze van 122
Nem szeretnék nem szeretnék parton járni 89
Nem úgy van már mint volt rég 167
Nem vagyok én rózsám beteg 79
Ne siess jó legény 215
Nékem olyan asszony kell 229
Nézd meg csak élő mint jártam 342
Nézek nézek visszafelé 244
Nincs szebb virág mint a fehér liliom 72
Olvad a hó tavasz akar lenni 110
Olyanok már minden lányok 217
Olyan szeretőm van nékem 122
Orosházi alé alatt 127
Orosházi leányok 230
Ó kútba tekinték 301
Ördög hozta a vendéget 226
Öreg anyó régi jó 273
Öreg apád él-e még 271
Örmény szalad a parlagon 83
Örvendjen az egész világ 318
Öt-öt kú’dús 255
Pap vagyok prédikálok 270
Parancsolá az Augusztus császár 233
Pám pám pöcsönye 272
Pocza pocza tarka 270
Pokol kapujába’ egy nagy cserfa vala 331
Porzik a tarjáni utcza 161
Pórom pórom pestike 282
Rákóczi korából 163
Rétes ide rongyos 325
Ritka rendet vágtam 156
Rongyos a kend háza vége 222
Rozmaringnak olyan a szokása 104
Róka róka mit csinálsz 278
Rövid a sarkantyum nyaka 171
Röffel mérik a gyócsot 74
Sárga csikó csengős csacsi 76
Sárga dinnye levelestől indástól 94
Sárga répa zöld ugorka 160
Sárga virág fekete közepe 184
Selypeknek 280
Serkenj fel lantos 323
Sion örülj örvendezz 320
Siralmas volt nékem 114
Sirató 346
Sirhat az az édes anya 187
Sírt az anyám egykor értem 170
Sohasem vétettem 188
Soká éljen bár valaki 336
Sül a könyér sül sül 297
Sürű csillag van az égen felettem 146
Szabados János 194
Szeged alatt Uj-Szegeden 127
Szeged városába nem jó lakni 117
Szegény legény a tücsök 327
Szegény legény feltekint az égre 183
Szegény tiszteletes úr 241
Szekfü zsálya petrezselyem 88
Szentes felől jön egy szeles felhő 112
Szentes felől száll egy páva 70
Szélös a Tisza 277
Széna terem parlagon 139
Szép a baka ha kiáll a glédába 190
Szép a szép ló ha szépen felnyergelik 151
Szilszál 284
Szolnok alatt elkészült már a vasut 173
Szomoru az idő 76
Szomoru hétfü 251
Szöbb a páva 275
Szőke babám gyere be 155
Szőlőtőke jegenyefa 100
Szőrbabona 253
Szúnyog üle székibe 326
Szűzkata szűzkata 266
Takarodó 274
Talán megbolondult a csősz 226
Tarján végen jön a pósta 244
Tarka lovat látok 244
Tavasz lesz már el fog a hó menni 110
Tehát igyunk az elment gólyákért 210
Teli a zsebem bankóval 192
Tisza partján csináltattam egy csárdát 113
Tisza partján szálldogál a fecske 151
Tiszaszélen a tanyám 108
Tojik tojik kis fürjecske 161
Torzsa pásztorok 234
Tónainé rongyos háza 222
Túl a Tiszán Földeákon 154
Tul a Tiszán Tisza szélén 140
Tul a tón 270
Tulsó soron esik az eső 71
Túron lakok keress meg 223
Túrút őszik a czigány 279
Túrút öttem elejtöttem 281
Tüzet viszök nem láttyátok 298
Uczczu bizony gyolcs ingesem 123
Uczczu bizony megérett a káka 228
Uczczu kis lány ugordj egyet 227
Ugyan milyen az az élet 100
Ugy szeretem az uramat 225
Uj-Aradon ég a világ egy házba 171
Ujság hasamba 252
Uj subámnak de kerek az alja 91
Uj-Szegeden szépen muzsikálnak 209
Uj-Várba möntem 290
Ujvárosi juhász vagyok én 202
Ujvárosi nagy csárda 229
Ujvároson van egy rongyos csárda 179
Uram büntesd meg a hagymát 233
Utazók nézzetek e gyászos táblára 340
Ülj fel kocsis a kocsiülésbe 105
Valamennyi fehér csirke mind gatyás 148
Van neki van neki van neki van 108
Vágó útcza a kapuban de széles 125
Vásárhelyi Fekete-Sas 239
Vásárhelyi kanális 105
Vásárhelyi kerek halom 101
Vásárhelyi kertben lakom én 160
Vásárhelyi legényeknek 235
Vásárhelyi piaczon 246
Vásárhelyi temetőben 127
Verbuválnak a huszárok az utczán 162
Vetettem én kék ibolyát nem kelt ki 147
Vetettem violát 143
Vig örömmel nagy örömmel 321
Voltál-e már Félegyházán Berénybe 198
Vó’tál e ker’be 281
Zöld a kökény majd megkékül 121
Zöld a kökény zöld a petrezselyem 140
Zöld füvet legel a tehén 135
Zöld vetés közt keskeny az út 91
Zörgetik a kulcsot pénzt akarnak adni 325
Mesék és mondák.
A halál és a vén asszony 436
A kis gömböcz 432
A kis gyertya 460
A loncsos medve 427
A vasfejű ember 375
Az aranyhajú tündér királykisasszony 440
Az éjféli táncz 424
Az már nem igaz! 456
Az özvegy asszony fia 398
Haragszol szolga? 412
János királyfi és Szélike 389
Tülökvár 410
BALLADÁK ÉS ROKONNEMÜEK.
1. GYÖNGYVÁRI KATICZA.
„Istenem, istenem!
Ugyan mi lelt engem?
Három rőf pántlika
Körűl nem ér engem;
Eddig egyet vettem,
Bokorra kötöttem,
De már hármat vettem:
Bokrot nem köthettem.“
‚Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
Hogy’ van a te ruhád?!
Elől rövidedik,
Hátúl hosszabbodik.‘
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
Szabó nem jól szabta,
Varró nem jól varrta.“
‚Lányom, édes lányom.
Gyöngyvári Katiczám!
Szabó is jól szabta,
Varró is jól varrta…
Verje meg az isten
A te roszvoltodat!‘
„Anyám, édes anyám,
Kedves édes anyám!
A ki a nagy hétben
Hétszer megkéretett:
Attól van énnekem
Hét hónapos terhem!“
‚Lányom, édes lányom
De nagy szajha lettél,
Engem a házamba’
Megszégyenitettél…
Vigyétek, vigyétek,
Katonák, vigyétek!
Mélységes tömlöczöm
Mélyére tegyétek!‘…
‚Lányom, édes lányom
Gyöngyvári Katiczám,
Ugyan mit álmodtál
E hosszu éjtszakán?‘
„Az én sárga keztyűm
Az én kezemen volt,
Az én piros czipőm
Az én lábamon volt.“
‚Lányom, édes lányom,
Gyöngyvári Katiczám!
A te sárga keztyűd:
Lesz a kimulásod,
A te piros czipőd
Lesz a vérontásod!‘
„Engedjetek egyet:
Hadd irok levelet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Az én hüvelyk újjam
Az én iró pennám,
Az én könnyhullásom
Az én iró tentám. –
Hollóm, édes hollóm
Vidd el levelemet,
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!“
A hollótúl ne küld,
Mert a holló olyan:
A hol dögöt talál,
Ott mindenütt leszáll.
„Szarkám, édes szarkám,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak!“
A szarkától se küld,
Mert a szarka csacska,
Titkos verseidet
Nem igen tagadja.
„Fecském, édes fecském,
Vidd el levelemet
Az én galambomnak,
Árhádi Jánosnak.
Ha útban találod:
Tedd a jobb vállára,
Ha otthon találod:
Tedd a tányérjára!“…
„‚Kocsisom, kocsisom,
Kedves fullajtárom!
Fogd be a lovakat
A fekete gyászba,
Most viszik galambom
A halál-órára!…
Testem a testeddel
Egy sirban nyugodjon!
Vérem a véreddel,
Egy patakot folyjon!
Lelkem a lelkeddel,
Egy istent imádjon!…‘“
2. ISTENEM, ISTENEM…
Istenem, istenem,
Ugyan mi lelt engem!
Három rőf pántlika
Körűl nem ér engem;
Eddig csak egy rőföt vettem,
Mégis bokorra kötöttem,
De már hármat vettem,
Bokrot nem köthettem.
Verje meg az isten
A szomszédunk fiát,
Most jutott eszembe,
Hogy egy éjjel itt hált;
Bizonyosan az az oka,
Hogy be nem ér a pántlika.
Mi haszna születtem,
Szomoru életem!
Rajtad kivűl senkim sincsen,
Könyörűlj hát rajtam kincsem!
3. SZÉP ILONA.
Kihajtottam ludaimat
Ludas parlagra.
Utána ment biró fia
Egy piszkafával,
Addig hajtá, hajigálá;
Agyonhajitá
Előljáró, szépen szóló,
Gangos gúnárom’…
– Isten jó nap! biró uram,
A kend házában!
– Fogadj isten! szép Ilona,
Az én házamban!
Mért jöttél te szép Ilona
Az én házamba?
– Azért jöttem, biró uram,
Kelmed házába:
Kihajtottam ludaimat
Ludas parlagra,
Utána ment kelmed fia
Egy piszkafával,
Addig hajtá, hajigálá:
Agyonhajitá
Előljáró, szépen szóló,
Gangos gúnárom’!
– Mit kérnél te, szép Ilona,
A te lúdadért?
– Azt kivánom, biró uram,
Szép gúnáromért!
A lábáért, a kettőért,
Arany kanalat;
A szárnyáért, a kettőért,
Két arany tálat,
A fejéért, a nyakáért
Egy-egy aranyat,
Szépen kiáltó torkáért
Arany trombitát,
Minden öreg tollaiért
Tornyos nyoszolyát!
– Nem adok én, szép Ilona,
A te lúdadért…
Oda adom a fijamat,
Legyen a tiéd.
– A kell nekem, biró uram,
Nem is kell egyéb!
4. A KIRÁLYFI.
Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magába’,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Mit gondolt magába’.
Felöltözött szépen
Kocsisi ruhába,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Kocsisi ruhába,
Elment házasodni,
Biró lányát kérni,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Biró lányát kérni.
– Jó napot, jó napot,
Biró uram lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Kendnek, kigyelmednek!
Hm, hm, hm, stb.
Üljön le itt nálunk,
Nálunk a padkára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leüljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám vagy sem?
Hm, hm, hm, stb.
– Nem megyek én kendhez,
Kocsisi legényhez.
Hm, hm, hm, stb.
Mert én gazdag vagyok,
Gazdag legényt várok.
Hm, hm, hm, stb.
Van itt a szomszédban
Kosárkötő lánya.
Hm, hm, hm, stb.
Elmegyen az kendhez,
Kendhez, kigyelmedhez.
Hm, hm, hm, stb.
Elment a királyfi
Kosárkötő lányhoz.
Hm, hm, hm, stb.
– Jó napot, jó napot,
Kosárkötő lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Kendnek, kigyelmednek!
Hm, hm, hm, stb.
Űljön le itt nálunk,
Nálunk a lóczára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leűljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Hm hm, hm, stb.
– Elmegyek én kendhez,
Kendhez, kigyelmedhez,
Hm, hm, hm, stb.
Mert én szegény vagyok,
Gazdagra nem vágyok.
Hm, hm, hm, stb.
Elment a királyfi
Szép palotájába.
Hm, hm, hm, stb.
Felöltözött szépen
Királyi ruhába.
Hm, hm, hm, stb.
Elment házasodni,
Biró lányát kérni.
Hm, hm, hm, stb.
– Jó napot, jó napot,
Bíró uram lánya!
Hm, hm, hm, stb.
– Adjon isten kendnek,
Királyi felségnek!
Hm, hm, hm, stb.
Űljön le itt nálunk
Ide a lóczára.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy itten leűljek.
Hm, hm, hm, stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Hm, hm, hm, stb.
– Elmegyek én kendhez,
Királyi felséghez,
Hm, hm, hm, stb.
Mert én gazdag vagyok,
Gazdag legényt várok.
Hm, hm, hm, stb.
– Nem kellesz már nékem
Ebadta kurvája!
Hm, hm, hm, stb.
Eljön már énhozzám
Kosárkötő lánya.
Hm, hm, hm, stb…
Elment a királyfi
Kosárkötő lányhoz.
Hm, hm, hm, stb.
Megesküdött szépen
Kosárkötő lánynyal.
Hm, hm, hm, stb.
Haza vitte őtet
Szép palotájába.
Hm, hm, hm, stb.
Talán most is élnek,
Hogyha meg nem haltak,
Hm, hm, hm, ha, ha, ha,
Hogy ha meg nem haltak.
5. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Isten jó nap, isten!
Gazdag biró lánya.
Tótórum táncza,
Sórumorikája.
– Isten hozta, isten!
Szegény gubás legény.
Tótórum táncza,
Sórumórikája.
Űljön le kend nálunk
Ide a lóczára.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
– Bizony nem megyek én
Szegény gubás legény.
Tótórum stb.
Amott a szomszédban
Kosárkötő lánya.
Tótórum stb.
– Isten jó nap, isten!
Kosárkötő lánya.
Tótórum stb.
– Isten hozta, isten!
Szegény gubás legény.
Tótórum, stb.
Űljön le kend nálunk
Ide a karszékre.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
– Bizony elmegyek én
Szegény gubás legény.
Tótórum stb.
… Gubámat letettem,
Subámat felvettem.
Tótórum stb.
– Isten jó nap, isten!
Gazdag biró lánya.
Tótórum stb.
– Isten hozta, isten!
Gazdag subás legény.
Tótórum stb.
Űljön le kend nálunk
Ide a lóczára.
Tótórum stb.
– Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leűljek.
Tótórum stb.
Hanem azért jöttem:
Jöszsz-e hozzám, vagy sem?
Tótórum stb.
Bizony elmegyek én,
Gazdag subás legény.
Tótórum stb.
– Nem kellesz már nékem,
Ha akkor nem jöttél.
Tótórum stb.
Van már nékem más is,
Náladnál szebb s jobb is.
Tótórum táncza,
Sórumórikája
6. ÁDÁM ÉS ÉVA.
Halljatok ujságot az életben,
Ádámról, Éváról az Édenben.
Egyszer, hogy megunta magát az Ur,
Egy nagy darab sárból Ádámot gyúr.
De hogy Ádám meg ne unja magát,
Azért gondolta ki az Ur Évát.
Midőn Ádám aludt, unalmából
Évát szabta görbe bordájából.
S midőn Ádám apánk felhorkantott,
Éva élt és szemébe vigyorgott.
„Ho, hó! – felszólt az Ur – mit akartok?
Jertek csak, egy almafát mutatok.
A melynek gyümölcse tiltva vagyon,
Ha esztek: helybe ott csaplak agyon!“
De Éva mihelyt a fához juta:
Egy almát Ádám’ szájába duga.
És Ádám belőle annyit rágott,
Haskérgén a Manó lyukat vágott.
És az Úr kiálta: „Mihály!“ – s legott
Elmondja neki a disznóságot.
Szór Mihály mérgében nagy átkokat,
Fültövön csípi a gaz fajokat.
S nem szánva meztelen szemérmöket
Kilöki az ajtón ő kelmöket.
„Most czo ki! a földön bujdossatok,
Fiakat, lányokat alkossatok!
Te pedig, Mihály, tedd be az ajtót,
Mert azok ott kinn se csinálnak jót!“
7. MAGAS A PARTJA…
‚Magas a partja, friss a viz benne,
Itasd meg, rózsám, lovamat benne!‘
„Jaj nem itatom én,
Mert kicsiny vagyok én,
Félek én tőle.
A te lovadnak hegyes patkója,
Ha közel mennék hozzá, megrugna;
Jaj nyomorék lennék,
Férjhez nem mehetnék,
Meghalnék búmba’!“
‚Ne félj, galambom, lovam nem hamis,
Szelid vagyok én, szelid lovam is.
Nem rug, nem haragszik,
Ha friss vizet iszik, –
Megnyal tégedet.‘
„No hát galambom, majd megitatom,
S ha engem megrug, lelked okolom;
Majd jól megitatom,
Jó fűre is hajtom
Kedves angyalom!“
8. JÁNOS.
Sirva sétál a kapuban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi most a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a kapun belől mennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál kapun belől János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a ház elébe mennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál a ház előtt János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a pitarba bemennék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál a pitarban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy a házba bemehetnék.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva sétál ben a házban János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy az ágyra felfekhetném.“
‚Lehet, szivem, János!‘
Sírva fekszik fel az ágyra János,
Kérdi tőle a gazdasszony:
‚Mi még a baj János?‘
„Ha az asszony megengedné,
Hogy magamhoz ölelhetném.“
‚Lehet, szivem, János!‘ – –
Mindjárt nem sirt János.
9. AZ ELADÓ LEÁNY.
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, szoknyát vészek.
Ej, nem kell nékem, mert van nékem!
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, kötőt vészek.
Ej, nem kell nékem, mert van nékem!
Adj el anyám, adj el, mert itt hagylak.
– Ne hagyj, édes lányom, legényt vészek.
Ej, a kell nékem, mert nincs nékem!
10. SZABÓ JÁNOS.
(Töredék.)
‚Messze földre szent Endrédre
Éretted fáradtam,
Fáradságom nem sajnálom,
Csak a lovam bánom.
Uj erszényem, nincsen pénzem,
Uj bort ihatnám én, –
Falu végén uj bort kezdtek,
Abból itatnám én.‘
Amoda van egy palota,
Talán disznó falka,
Abban fekszik Szabó János
Gombos dolmányába’.
Arra mene Magyar Panni
Kamuka szoknyába’.
‚Panni, szivem, kar kezemre, –
Tanulj emberséget!‘
„Ha az Isten együtt éltet
Majd többet tanulunk…“
11. A KANÁSZ.
(Töredék.)
Bujdosik a disznó
Kilencz malaczával,
Utána a kanász
Üres tarisznyával.
Fújja furulyáját,
Keserves nótáját,
Hogy ha meglelhetné
Az ő kis falkáját.
„Kár volna még nekem
A fán megszáradni,
Sárga bodor hajam’
Szélnek elhordani;
Fekete két szemem’
Hollónak kiásni,
Vékony gyolcs gatyámat
Szélnek lebegtetni!…“
12. A KISASSZONY.
Csendes este szállott le a pusztára,
Elnémult a bodor tinó kolompja,
Csak egyedül sirdogál a furulya,
A kisasszony az ablakból hallgatja.
‚Kinn a pusztán gulyás bojtár vagyok én,
Ezer darab marhát, lovat őrzök én,
A kisasszony ha kijön a pusztára:
Mosolyogva néz a gulyás bojtárra.‘
Szépen legel az uraság gulyája,
A kisasszony maga sétál utána,
Még messziről kiáltja a gulyásnak:
„Szivem, Bandi, teritsd le a subádat!“
‚Hogy teriteném én le a subámat,
Ha behajtják az én falka gulyámat.‘
„Hiszen azzal, Bandi, szivem, ne gondolj,
Kiváltja az édes anyám, ha mondom.“
„‚Lányom, lányom, lányomnak se mondalak,
Hogy én téged egy gulyásnak adjalak!‘“
„Nem bánom én, édes anyám, tagadj meg,
De a szivem a gulyásért hasad meg!“
„Még a buza ki sem hányta a fejét,
Már a madár mind kivágta a szemét.
Jaj istenem, én istenem, istenem!
Látod anyám, mire visz a szerelem!…
Megátkozott engem az édes anyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám;
Tüske bokor legyen az én lakásom,
Ott se legyen sokáig maradásom!“
13. EZ A KAZAL…
Ez a kazal be széles,
Szélyel vágta a ménes;
Czo fel édes deresem!
Még az éjjel a rózsám felkeresem.
Ez a kis lány szomorú,
Nem kell neki koszorú,
Baba-dunna kell néki,
Eszemadta! a babája vesz néki.
Ez a kis lány szomorú,
A deresre ráborúl,
Kettőt vág rá a hajdu,
Eszem azt a piczi száját, eljajdul.
14. A PITARAJTÓBAN.
‚Nincs széna, nincs szalma
A szénatartóba’,
Megszidnak, megvernek
Érted az éjtszaka.‘
„Lesz széna, lesz szalma
A szénatartóba’,
Megölellek, galambom,
A pitarajtóba’! –
Van széna, van szalma
A szénatartóba’,
Megcsókollak, galambom,
A pitarajtóba.“
‚Hadd hajtsák, hadd hajtsák
Az irígyek a szót,
Máskor is kinyitom
Rózsámnak az ajtót.‘
15. CSILLAG RAGYOG…
Csillag ragyog, csillag ragyog,
Babám ablakába’.
Most ment itt el barna legény
Sarkantyus csizmába’.
Utána megy egy kis lány
Piros papucsába’.
„Gyere vissza édes szivem,
Feküdj az ágyamra!“
Ez a kis lány kárton ágyát
Magasra vetette,
Barna legény a kalapját
Rajta felejtette.
„Hozd ki, rózsám, kis kalapom,
Hadd tegyem fejembe,
Hogy ne süssön, hogy ne süssön
A nap a szemembe.
Hajadba’ van egy pántlika,
Kösd a kalapomra,
Ha elvisznek katonának,
Rád emlékszem róla.“
16. A KIS LÁNY.
Amoda mén egy kis lány,
Korsót visz a karján,
Utána a kapitány
Daruszőrű paripán.
‚Állj meg, állj meg te kis lány!
Adjál egy kis vizet,
Pengő forintot adok,
Még meg is ölellek.‘
„Nem kell nekem a forintja,
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édes anyám
Legkedvesebb lánya.
Félre tőlem te fattyú!
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az édes anyám
Egyetlenegy lánya!“
17. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Amoda megy egy kis lány,
Korsót visz a karján.
Utána a kapitány
Daru-szőrü parípán.
‚Megállj, megállj te kis lány!
Adjál egy kis vizet,
Pengő forintot adok,
Aztán megölellek.‘
„Nem kell nekem a pengő,
Nem vagyok én dáma,
Én vagyok az anyámnak a
Legkedvesebb lánya.
Amoda egy czimborám, –
Talán meg is látja –
Haza menünk: az anyámnak
Majd az megkiáltja.
Ne tréfáljon hát az úr,
Ne kötődjék vélem,
Isten ucscse megütöm, –
Kitelik ám tőlem!
Ni, ni, bizony hová nyúl!
Még a kötőm alá, –
Apja is szemtelen volt
Az urfinak talán?!“
18. TARJÁN VÉGEN…
Tarján végen van egy kis fehér ház,
Abban van egy felvetett fehér ágy,
Rajta fekszik egy barna menyecske,
Előtte van a rengő bölcsőcske.
A lábával csak úgy ringatgatja,
Szép szavával csak ezt dalolgatja,
„Csicsiss, lelkem, eszem a szép szádat,
Verje meg a jó isten apádat!
Ugyan, rózsám, tekints az egekre,
Ha nem pedig erre a kisdedre!…“
„‚Tekintettem, mikor megcsaltalak,
De már mostan istenre hagytalak.‘“
19. MOLNÁR MARCSA.
Kovács Zsuzsi söpör a kapuba’,
Szomszédjának sírva panaszolja:
Három esztendeje már mióta
A szép lánya, Mariskája, szajha.
Földig hajlott a fűzfának ága,
Molnár Marcsa most is sír alatta;
Azt siratja, milyen az élete,
Vincze Ferkó pedig annak jele.
„Lányok, lányok, rólam tanuljatok,
A legénynyel ne barátkozzatok,
Mert a legény hamis, hamar megcsal,
Hogyha a subájával betakar.
Vincze Ferkó! tekints az egekre,
Ha nem, pedig gyászos életemre!“ –
‚Tekintettem, mikor megcsaltalak,
Mikor a subámba takartalak.‘
20. KECZE SÁRI.
„Szomoru levelet kaptam az este,
De még szomorubbat szombaton este,
Az van irva levelembe:
Nem űlsz, Sári, az ölembe
Több este!“
Égető Mihály gatyája, haja ha!
Megakadt a kapufába haja ha!
Nem a kapufa fogta meg,
Kecze Sári markolta meg,
Haja ha!
‚Ereszd el, Sári, a gatyám, angyalom,
Ne szomoritsd édes anyám’, angyalom!‘
„Nem eresztem el a gatyád’,
Szomoritom apád’, anyád’,
Angyalom!…
Ritka rózsa, kinek nincsen levele,
Ritka legény, kinek nincs szeretője,
Ritka legény, ki azt tegye,
A kit szeret, hogy elvegye,
Igaz a’!“
21. LEGÉNY, LEÁNY.
Pipi a kendője,
Barna szeretője.
‚Uczczu édes rózsám,
De illenél hozzám,
Ha az enyém volnál!‘
„Nem vagyok a kendé,
Mert kend nyalka legény;
Ha kendet megfogják,
Katonának adják,
Szivem szomoritják.“
22. MEGÖLTEK EGY LEGÉNYT…
Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért,
A Tiszába bevetették
Pej paripájáért.
Tisza be nem vette,
Partjára kitette,
Arra ment egy halász legény,
Hajójába tette.
Oda ment az anyja,
Költi, de nem hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes fiam,
Borúlj a nyakamba!“
Oda ment az apja,
Költi, de nem hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes fiam,
Gyere velem haza!“
Oda ment babája,
Költi, meg is hallja:
„Kelj fel, kelj fel édes rózsám,
Gyere velem haza!“
„‚Csináltatsz-e nékem
Diófa koporsót?‘“
„Csináltatok, csináltatok
Márványkő koporsót!“
„‚Megsiratsz-e engem
Három leány előtt?‘“
„Megsiratlak, megsiratlak
Egész világ előtt!“
23. A BUJDOSÓ.
Udvarom, udvarom, szép kerek udvarom,
Nem söpri már többé az én gyenge karom.
Udvarom közepén van egy vadalmafa,
Az alatt van kötve két szürke paripa.
Fel is van nyergelve, fel is kantározva,
Gyerünk, kedves pajtás, bujdossunk el rajta.
Te mégy az egyiken, én meg a másikon,
Feltaláljuk egymást kis Magyarországon.
Kis Magyarországot körűl folyja a viz,
Az én kedves rózsám utánam sirva néz.
Ne sírj, rózsám, ne sírj, ne sirass engemet,
Hamis az én szivem, megcsal az tégedet.
24. A LOVAS LEGÉNY.
„Elszaladt a lovam
A czitrom erdőbe,
Elszakadt a csizmám
A nagy keresésbe’.“
– Ne keresd a lovad,
Mert már be van hajtva,
A biró udvarán
Szól a csengő rajta.
„Udvarom, udvarom,
Kerek kis udvarom!
Nem söpri fel többé
Az én gyenge karom.
Szabad a madárnak
Ágról ágra szállni,
Csak nekem nem szabad
A rózsámhoz járni.“
– Felszállott a páva
Vármegye házára,
Az én galambomat
Most viszik rabságba.
„Rab vagyok, rab vagyok,
Szabadulást várok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok!“
25. A RAB.
‚Majd hajnal is lesz már,
Majd is megvirrad már,
Fordúlj felém, kedves rózsám,
S ej haj, majd magad maradsz már.‘
„Bárcsak piros hajnal
Soha ne hasadna,
A mi édes szerelmünknek
S ej haj, vége ne szakadna!“
‚Látod, rózsám, látod
Azt a száraz nyárfát,
Majd ha az kizöldűl, akkor
S ej haj, akkor jövök hozzád.‘
„Hiszem a teremtőm,
Kizöldűl az én fám,
A te csalfa szived vissza –
S ej haj, visszafordúl hozzám.“…
Kaszaperi pusztán
Jön két zsandár nyilván,
Csörög a lova zablája,
S ej, haj, czélba a puskája.
Vásárhelyi pusztán
Jön két lovas zsandár…
‚A sámsomi kis csárdában
S ej haj, ott fogtak meg minket!
Vásárhelyi pusztán
Voltam csikós bojtár,
Számadómtól, betyároktól
S ej haj, tanultam a lopást. –
Repűlj madár, repűlj
Szentesen keresztűl,
Szólj be az én galambomhoz,
S ej haj, maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok,
Mond meg, hogy rab vagyok,
Orosházi cselédházban
S ej haj, térdig vasba’ vagyok.
Meghalok, meghalok,
Még beteg se vagyok,
Orosházi kis nyomáson
S ej haj, nyugodni akarok!…
Édes anyám volt kend,
Mért nem tanitott kend,
Gyenge fának ága voltam,
S ej haj, mindenre hajlottam!‘
26. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Megállj, madár, megállj!
Hadd beszéljek véled,
Három almát küldök,
Azt izenem tőled:
Egyiket apámnak.
Másikat anyámnak,
De a harmadikat
A kedves rózsámnak.
Rab vagyok, rab vagyok,
Térdig vasba’ vagyok,
A jó isten tudja,
Mikor szabadulok.
Térdig vasba’ vagyok,
Könyékig bilincsbe’,
Pétervári várban
Vasra vagyok verve.
27. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
‚Ablakom rostélyán
Kis madár hegedűl, –
Repűlj az én galambomhoz,
Maga van egyedűl.
Ha kérdi: hogy’ vagyok?
Mondjad, hogy: rab vagyok,
Az aradi vár-tömlöczben
Térdig vasban vagyok.‘
„Rab vagy, rózsám, rab vagy,
Én meg beteg vagyok!“ –
‚Gyógyítson meg a jó isten,
Mig kiszabadulok!‘
„Árva vagyok, árva,
Az isten is látja;
Verje is meg a jó isten,
Ki az árvát bántja!“
28. A FOGOLY.
Hadnagy uram jó napot!
Már én megint rab vagyok;
Ha rab vagyok, se’ bánom,
Ugy sincs engem ki szánjon.
Kérem hadnagy uramat,
Ne tegyen rám nagy vasat;
Ha rám teszi a vasat:
Gyenge szivem meghasad.
29. BARNA JÓSKA.
A szegedi nagy stokházba
Barna Jóska be van zárva,
Ott fekszik az ajtajába’,
Világos kék nyoszolyába’.
„Viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasban utána.
Ne vigyenek olyan nagyon,
Ugy se’ soká leszek vason.
Megizentem a birónak:
Ne örűljön rabságomnak;
Mert ha rabságomnak örűl:
Nem sokára mellém kerűl!“
30. A VERBUNKOS.
‚Gyere, pajtás, katonának!‘
„Nem mék biz én, mert levágnak.“
‚Ha levágnak, feltámasztnak,
Téged tesznek kapitánynak.‘
„Akkor mék én katonának,
Mikor lányok verbuválnak;
Akkor sem mék én bocskorba’:
Sárga sarkantyus csizmába’!“
31. SÁRGA CSIZMÁS MISKA.
Sárga csizmás Miska sárba jár,
Panni patakon túl reá vár.
Ne várd Panni Miskát, nem jöhet a sár
Miatt, sárga csizma kár,
De ámbár a sártól jöhetne,
A vizen át még se mehetne,
A padot elmosta volt az árviz, –
Panni Miska szemébe nem níz!
De ámbár a viz is elapadt,
Visszacsúszott az elúszott pad,
Ne várd Panni Miskát, mert a kutyák ugatják,
Nem jön, mert megharapják.
„Sem sár, sem víz, sem ebugatás…
Óh hatalmas egek, de mi más!
Rágalmazó nyelvek irígysége
Miatt lett szerelmünknek vége.
Egy csókomnak, eddig melyet rád
Halmozva raggattam, tartsd a szád;
Ez volt szerelmünknek a kezdete,
Légyen ez is a végezete.
Te pedig a mit most magamnak
Nem adsz, megadod még hamvamnak,
Majd a midőn megcsal szép bálványod,
Síromat rózsával behányod.
De még azt az egyet kikérem,
Hogy a midőn végem elérem:
Ejts egy-két könnyet koporsómra,
S borúlj szánakozva síromra!“
32. GYÖNGE SÁNDOR.
Oberkernben, Ajk faluban az történt:
Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték,
Pálfi Istvánnak golyó van szivébe’
Arczra borult a szoba közepébe.
Pálfi Istvánt viszik az ispotályba,
Gyönge Sándort a vilachi stockházba,
Vasat vertek a kezére s lábára,
Magyar bakát a sirbakolására.
Pálfi Istvánt viszik a temetőbe,
Gyönge Sándort az agyitor elébe.
„Vasas lábam szomoruan pengetem,
Jó barátom, jaj de bús az életem!“
Gyászba borult a spitáli temető,
Pálfi Istvánt viszik bele legelsőbb.
Az van irva az ő keresztfájára:
Itt nyugszik egy meglőtt frájter sirjába’.
„Gyönge Sándor, annak hívnak engemet,
Ugy is írják magyarul a nevemet.
Ne sirjon hát édes, kedves jó anyám!
Szép időmnek az utólja eljött mán.[1]
Megiratom azt a feleségemnek:
Gondját viselje a kis gyermekemnek,
Mert nem tudom azt sem, hogy mely órában,
Felakasztnak ez idegen országban.
Igy van, kinek méreg van a szivében,
Igy fizetnek a katona életben.
Sírhattok ti, bús anya, kis gyermekek,
Azt kivánom, légyen isten veletek!“
Esik eső szép csendesen lefelé,
Gyönge Sándort most kisérik befelé,
A sapkáját levágta a szemére,
Sok szép leány sirva mén el előtte.
Klagenfurtban árkolnak egy temetőt,
Gyönge Sándort viszik bele legelsőbb,
Sírhalmára űltessenek violát,
Szeretője ott sirassa ki magát.
33. AZ ELITÉLT KATONA.
‚Jaj de szennyes a kend inge, gatyája,
Elszennyezte az aradi stockházba’.‘ –
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap visznek az agyitor elébe. –
Ha bevisznek az agyitor házába,
Leborulok törvényszék asztalára,
Rablánczomat siralmasan zörgetem –
Jaj de bánom, hogy én katona lettem!
Még azt mondja az agyitor énnekem,
Hogy a hóhér veszi el az életem –
Trombitások három rúfot fujjanak,
Jaj istenem! – holnap felakasztanak.
Édes anyám pénz van a kend zsebébe;
Tartsa kend hát, hadd markoljak beléje,
Csináltatok abból egy szép koporsót,
Sárga szeggel, hat sorjával ráveretem a jaj-szót.“
34. A SZEGEDI BIRÓ LÁNYA.
A szegedi biró lánya
Felöltözött mint egy páva;
Selyem kendő a nyakába’,
Bokor ugró szoknya rajta.
„A szegedi városháza
Megmutatja, hány az óra, –
Három fertály tizenegyre,
Ül a rózsám a gőzösre!“
Jaj de szépen muzsikálnak,
A legények sorba állnak, –
Ki húzatta vajon rája?
A szegedi biró lánya.
‚A gőzösnek hat kereke
Bárcsak izré porrá törne,
Hogy engemet el ne vinne
Arra az idegen földre…
Magas a pesti kaszárnya,
Én ülök az ablakába’,
Ott látom a kedves babám,
Könnyes szemmel tekintget rám.‘
35. SOROZÁSKOR.
Esik eső, nagy sár van az utczán,
Barna kis lány maga mos a kútnál,
Sirva mondja az édes anyjának:
„Elvitték a rózsám katonának!“
‚Ne sírj, lányom, van még a városba’,
Maradt még egy legény a számodra.‘
„De hijába! ha én nem szeretem,
Gyász lesz avval az én bus életem.“
„‚Füttyentett már egyet a masina,
Visznek engem vizitáczióra,
Mig a doktor engemet vizitál,
Kis galambom a gangon sirdogál.‘“
36. MÁS, UGYANAKKOR.
Verd meg isten a szegedi urakat!
Mind elvitték a sámsomi fiakat.
Bazsa-rózsa, viola csak nyiljatok.
Árván maradtak Sámsomon a lányok.
‚Kocsmárosné, adjon isten jó estét!‘
„Adjon isten magának is szerencsét.“
‚Kocsmárosné ne kivánjon szerencsét,
Szivem mellett megforgatom a nagy kést.‘
„Rozi, lányom, eredj le a pinczébe,
Hozzál fel bort a legnagyobb itczésbe!“
‚Kocsmárosné, nem kell nekem a bora,
Még az éjjel piros vérem kiontja.‘
Nincs édesebb az aradi dinnyénél,
Nincs szebb legény falunkban szeretőmnél,
Kék a szeme, szemöldöke fekete,
A jó isten de kedvemre nevelte.
A szegedi városháza de sárga,
De sok legényt besoroznak hiába,
Leűltetik kanapéra, divánra,
Ugy nyírik el göndör haját símára.
37. A KVÁRTÉLYOS KATONA.
‚Jó estét asszonyom,
Főztél-e vacsorát?‘
„Vacsorát nem főztem,
Nem vártam katonát.
Te szolgáló, jó leányzó,
Fűtsd be azt a szobát;
Kettő konyha körül légyen,
Egy pinczébe borért menjen,
Minden elég legyen! –
Isten hozott hozzám,
Szép magyar gavallér!
Illik oldaladra
Patrontás pantallér.
Lesz jó széna a lovadnak,
Jó kovártély lesz magadnak –
Köszönd asszonyodnak.“
‚Kérem asszonyomat,
Hadd üljek ölébe,
Hadd tegyem kezemet
Kincses kelebébe;
Kicsi nem árt, nem is tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját.‘
„Félek katonától,
Hamis portékától,
Mert ki tudja venni
Titkát mátkájától.
Egy éjtszaka mulatozik,
Ölelkezik, csókolózik, –
Odább masirozik.“
‚Ne hidd el, asszonyom,
Nem olyan vagyok én,
Virágos kis kertben
Palánta vagyok én.
Kicsi nem árt, nemis tesz kárt,
Le sem töri gyönge ágát,
Aranyos bimbóját!‘
38. SÁRI MÁRI.
Sári Mári beteges,
Nem eheti a levest;
Vizet inna, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén anyja,
Azt küldte el a kútra.
Mig a kútra oda jár,
Barna legény vele hál.
‚De jó anyám nekem kend,
De jó vizet hozott kend,
Másszor is elmenjen kend,
Tovább oda járjon kend.‘
„Hát ez a bot kié itt,
Vajon ki hagyta ezt itt?“
‚Hát… egy vándorló legény,
Szállást kért volna szegény.‘
„Hát az ágyad mi lelte,
Hogy ugy le van heverve?“
‚Czicza fogott egeret,
Játszott vele eleget.‘
„Hát a hasad mi lelte,
Hogy ugy fel van püffedve?“
Erre a lány nem szólott,
Csak az ablakba borúlt.
39. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Léva táján oda fel
Beteg asszony nem kél fel.
Szomjuhozik, vize nincs,
Kútra küldne, senki sincs.
Van neki egy vén ura,
Azt küldi ő a kutra.
Mikor ura kútra mén:
Barna legény ágyra mén.
Mikor ura visszatér:
Barna legény padra mén.
‚Beteg asszony, galambom!
Ki feküdt az ágyadon?‘
„Macska fogott egeret,
A’ hevert ott eleget.“
‚Beteg asszony, galambom!
Ki fekszik a padodon?‘
„Isten szegénye fekszik,
Fázik szegény, melegszik.“
Akkor ura zsebbe nyul,
A szegénynek huszast nyujt.
A beteg azt neveti,
Hogy a szegény elveszi.
40. GOMBOSNÉ.
Nincs Vásárhelytt olyan asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túros lepényt,
Híjja oda, hijja oda
A sok legényt.
„Ha a lepényt megettétek:
A lányomat, a lányomat
Elvegyétek!“
A Gombosné kamrájába
Három legény, három legény
Be van zárva.
Az egyike azt kiáltja:
Száraz perecz, száraz perecz
Nem rághatja!
A másik meg azt kiáltja:
Savanyu bor, savanyu bor –
Nem ihatja!
A harmadik azt kiáltja:
Kurva, kurva, kurva, kurva
A kend lánya!
41. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Nincsen nálunk olyan asszony,
Mint Gombosné, mint Gombosné
Komámasszony.
Kisüti a túrós lepényt,
Hívja oda, csalja oda
A sok legényt.
‚Ha a lepényt megettétek:
Sári, Kati, Mári lányom
Elvegyétek!‘
„Nem kell nekem a kend lánya,
Alul fodros, fölül rongyos
A szoknyája!“
„Nekem sem kell a kend lánya,
Bécsi rongygyal pirosított
Az orczája.
Azt sem isten adta rája,
Maga keze, kutya körme
Kente rája!“
42. A LEGÉNY.
Édes anyám meghalok,
Ha meg nem házasodok.
Radaradadom,
Radaradadom,
Ha meg nem házasodok.
– Édes fiam ne halj meg,
Inkább házasodjál meg.
Radaradalom stb.
– Édes anyám nem merek,
Mert azt mondják, hogy gyerek.
Radaradadom stb.
– Édes fiam nem mondják,
Csak jól felkösd a gatyát.
Radaradadom stb.
Vedd el a biró lányát,
Az főz neked vacsorát.
Radaradadom stb.
– Édes anyám nem adják,
Gazdag legénynek tartják.
Radaradadom stb.
– Édes fiam nem tartják,
Szegénynek is od’adják.
Radaradadom stb.
Az főz neked vacsorát,
Kukoricza galuskát.
Radaradadom stb.
. . . . . . . . .
– Beteg asszony galambom,
Ki feküdt az ágyadon?
Radaradadom stb.
– Cziczka fogott egeret,
Játszott vele eleget…
Radaradadom
Radaradadom
Játszott vele eleget.
43. KARASZ JUCZI.
Ez az utcza petrezselyem,
Karasz Juczi talpig selyem;
Lehet annak, van is annak,
Czeglédi vette azt annak.
Karasz Juczi fehér lába
Kivirít a léniára,[2]
Czeglédi Jóska meglátja:
Harmadnapos hideg rázza.
Karasz Juczi gyenge karja,
Bő ujju vizitli rajta,
Meg is lehet aztat nézni,
Czeglédi vette azt néki.
Karasz Juczi hires k…
Nem talál a gyalog-útra;
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog-útra.
Éjfél után egy az óra,
Karasz Juczi most mén haza,
Még a kutyák sem ugatják:
A vén banyák mégis tudják.
Ez az utcza hosszabb volna,
A közepén egy bolt volna,
Karasz Juczi oda menne,
Talpig selyem ruhát venne.
„Csak gyászt adjon, görög uram,
Ugy sem lesz már hites uram,
Mert ha hites uram lenne:
Piros selyem szoknyát venne.“
44. KOCSMÁROSNÉ…
‚Kocsmárosné gyujts világot,
Hej, van-e kökényszemü lányod?
Hej, van-e kökényszemü lányod?‘
„Serem is van, borom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van,
Hej, kökényszemü lányom is van!“
„‚Pista bácsi, Jancsi bácsi,
Hej, csak a ládám vigye kend ki,
Hej, csak a ládám vigye kend ki,
Jól eldugja kend a gazba,
Hej, meg ne találja a gazda,
Hej, meg ne találja a gazda.
Mert ha rátalál a gazda:
Hej, lángot vet a selyem szoknya,
Hej, lángot vet a selyem szoknya.
Selyem kötő, selyem kendő,
Hej, lángot vet az mind a kettő,
Hej, lángot vet az mind a kettő.‘“
45. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Tarján végen van egy kocsma,
Kinek neve „arany potyka,“
A mellett van Ország háza,
Van is annak két szép lánya.
A kisebbik arany bárány,
Arany gyapjat visz a hátán;
A nagyobbik egy vén czanga,
Ráavasodott a gyapja.
„János bácsi, Pista bácsi,
Csak a ládám vigye kend ki!
Jól eltegye kend a gazba,
Rá ne akadjon a gazda.
Mert ha ráakad a gazda:
Lángot vét a selyem ruha,
Selyem szoknya, selyem kendő,
Lángot vét az mind a kettő.“
46. A BETYÁR.
„Esik eső az árpa-tallóra,
Gyere, babám, ültess fel a lóra,
Gyenge vagyok, nem tudok felűlni,
Kis pej lovam nem akar megállni.
Irhás subám szegre van akasztva,
Ugyan babám, akaszd a nyakamba,
Ugy is, tudod, ott annak a helye,
Még az éjjel betakarlak vele.
Kocsmárosné! jár-e erre zsandár,
Ki engemet a pusztában hajkász?
Ha jár erre, adjon hirt előre,
Majd kimegyek s megszámolok véle.“
Azt a legényt két zsandár kiséri,
A babája az ablakon nézi.
„Ne nézd, rózsám, gyászos életemet,
Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Ugyan, rózsám, ne veresd magadat,
Valld ki minden titkos dolgaidat!‘“
„Ugyan, rózsám, sajnálsz-e engemet?
Mind teérted szenvedem ezeket!“
„‚Kocsmárosné! ád-e bort hitelbe?
Itt hagyom a csurakomat érte,
Ha ki nem váltom a jövő hétre:
Adja annak, ki többet ád érte.‘“
47. BOGÁR IMRE.
Zavaros a Tisza,
Nem akar higgadni,
Még az éjjel Bogár Imre
Által akar menni.
Által akar menni,
Lovat akar lopni,
A szegedi nagy vásárban
El akarja adni.
Nézz ki, babám, nézz ki
Ablakod firhangján,
Amoda jön Bogár Imre
Sötét pej paripán.
Arany a zablája,
Réz a kantár-szára;
Szabadkai hires lányok
Bámulnak utána.
„Kocsmárosné hallja,
Kocsmárosné hallja!
Nyissa ki hát a kapuját,
Hadd menjek be rajta!
Kocsmárosné, hallja!
Van-e paprikása?“
„‚Vagyon bizony egy bográcscsal
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e vörös bora?“
„‚Söröm is van, borom is van
Vendégim számára.‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Van-e szép leánya?“
„‚Vetett ágyam, szép leányom
Betyárok számára!‘“
„Kocsmárosné, hallja!
Száz itcze bort hozna,
Megkínálom a vármegyét,
Hogy ne legyek rabja…
Hunczut a vármegye,
Nem iszik belőle;
Látom, hogy már azt akarja:
Holtig legyek rabja.
Hunczut a vármegye,
Meglesett bennünket,
Tiszahajlási csárdába’
Elfogott bennünket!…“
Repűlj, madár, repűlj,
Hej, Szabadka felől,
Az a hires Bogár Imre
Maga van egyedül.
48. KIS SÁNDOR.
Volt egy úrnak hat szép fekete lova,
Volt is annak egy szép barna kocsisa.
Még vasárnap jó bort ivott kedvire,
Hétfőn reggel szépen ki volt teritve.
Jaj de véres a Kis Sándor ruhája,
Elvérezte a csorvási csárdába.
„Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Majd elmegyek a nagy törvény elébe. – –
Biró uram, adjon isten jó napot!“
„‚Isten hozott, édes fiam, mi bajod?‘“
„Biró uram nagyon sulyos a bajom, –
Legkedvesebb pajtásom szúrtam agyon!“
„‚Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Elvégezzük a bajod nyolcz órára,
Űlj le, fiam, nálunk itt a lóczára.‘“
Jaj de álnok a szegedi főbiró,
Maga hallgatja a rabot, nem hajdu,
Ránczra szedi szemöldökét s ugy nézi,
Hogy a törvény Kis Sándort hogy’ itéli.
Három kis lány felöltözött fehérbe,
Fehér selyem kendőt vett a kezébe,
Szépen kérik a vármegye hajduját:
Ne akasztassa fel azt az egy betyárt!
Kis Sándornak az udvarán van egy fa,
Tetejében csüng három szál pántlika,
A rózsája keservesen siratja:
Mert Kis Sándort katonának viszik ma!
49. SOBRI.
Hej, haj! kis menyecske!
Kivel háltál a múlt este?
– Hej, haj! Nyirfaival,
Az én kedves galambommal.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Hogyan tetszik a mulatás?
– Hej, haj! nem jól tetszik,
Mert Nyirfai halva fekszik.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Micsoda az a sárga ház?
– Hej, haj! Sümeg város,
Ott lakik a komiszáros.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték a pej paripát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a ménesen elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték az irhás subát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a szücsöknél elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték a selyemruhát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a boltokban elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték a nyalka csizmát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a vargáknál elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Elvitték az inget, gatyát.
– Hej, haj! csak hadd vigyék,
Van még a tótoknál elég.
Hej, haj! Sobri pajtás!
Hozzák már az akasztófát!
– Hej, haj, csak hadd hozzák,
Sobrit arra nem akasztják!
50. NAGY PÁL JANCSI.
Nagy Pál Jancsi s kis Dudrai
Elindultak juhot lopni,
Agyonverték a kis bojtárt,
Elhajtották fele nyáját.
„Az Alföldi hegyes, völgyes,
Engem a vármegye keres,
Ha keres is, meg nem talál
Engem az Alföldi pusztán!“
Csengelényi puszta szélen,
A nagy Szirtus szőlő végen
Utánok jött Pestvármegye:
‚Kié, földi, ez a birge?‘
„Mihaszna mondom, hogy kié,
A szegedi szenátoré.“
Mihelyt ezt a szót kimondta:
Lábára bilincset csuktak.
„Két kezemet hátra fogta,
Piros orczám felpofozta…“
„Kérem szépen az urakat,
Engedjék el a bajomat.
Hadd iratok egy levelet:
Rózsám szabadits engemet!“
Szeged város szép helyen van.
A fogház a közepén van,
Alatta terem a csipke,
Rászállott egy bús gerlicze.
Ne búsúlj te bús gerlicze!
Lesz még párod az erdőbe’.
‚Nem kell nekem senki párja,
Ha az enyém el van zárva.
Be van zárva a fogházba,
A szegedi rongyos várba.
Ablakodnak vas rostélya,
Nyujtsd ki, babám, karod rajta!
Hadd fogjam meg utoljára,
Bú eltemet nem sokára.‘
„Soha ezt nem hittem volna:
Gyenge testem tömlöcz rontsa,
Göndör hajam lerohaszsza,
Piros orczám elhervaszsza!“
51. A CSIKÓS.
‚Hej lóra, csikós, lóra!
Be van a ló hajtva,
Biró udvarában,
Ihajla!
Szól a csöngő rajta,
Igaz a.‘
„Hej hadd szóljék, hadd szóljék,
Zsebembe’ a tallér;
Én voltam tabánban,
Ihajla!
A hires gavallér,
Igaz a.“
‚Hej ismerem a csöngőt,
Volt is a kezembe’,
A túri vásárba’,
Ihajla!
Fizettem meg érte,
Igaz a.‘
„Hej elmehetsz már dáma,
Nem járok utánad,
Járjon biz a kutya,
Ihajla!
Ki a falut futja,
Igaz a.“
‚Hej ime én azt mondám,
Járjanak utánam.‘
„Járjon biz a kutya,
Ihajla!
Ki a falut futja,
Igaz a.“
52. A BOJTÁROK.
Esteledik, alkonyodik,
Gulya, ménes takarodik,
A számadó káromkodik,
Három bojtár jó bort iszik.
Egyik iszik a ménesbe’,
A másik a Cserepesbe’,
A harmadik a Bügesbe’:
„Igyunk atta teremtette!“
‚Isten hozzád, jó bojtárom!
Van-e a gulyám közt károm?‘
„Nincsen károm, de nem is lesz,
Mig a gulyám kezemen lesz.“
Ég a cserepes teteje,
A számadó lova benne,
Vérrel forog fel a szeme,
Hogy ki nem jöhet belőle.
53. UGYANAZ MÁS VÁLTOZATBAN.
Tiszta buza, szép csárdásné,
De szép élet a bojtáré,
A csárdásné a bort méri,
Bojtár legény ölelgeti.
Kutya-kaparási csárda
Gulyával van körül állva,
A számadó káromkodik,
Három bojtárja bort iszik
Egyik iszik a ménesben,
Másik meg a Cserepesben,
A harmadik a Morgóban,
Gulya, ménes csavargóban.
Lyukas a cserény teteje,
A számadó lova benne,
Vérrel forog fel a szeme,
Hogy nem jöhet ki belőle.
54. BALLA JANKÓ.
Nem messze van ide Czibakháza,
Közepében van egy rongyos csárda,
Ott iszik az én rózsám bújába’…
Amoda jön két zsandár fegyverbe’ –
Kiszalad a csárdásné ijedve.
„Adjon isten jó estét, csárdásné!
Hát ez a két pej paripa ki-é?“
‚Ott benn iszik ennek a gazdája,
Most érkezett, nem tudom kicsoda.‘
„Küldje ki hát ennek a gazdáját,
Nem bántjuk mi, csak adja meg magát.“
„‚De én bizony meg nem adom magam,
Ha ugy tetszik, vigyék el a lovam,
Kis pej lovam annyira nem bánom,
Csak a nyeregszerszámot sajnálom.
Pár itcze bort parancsolatomra,
Zsebemben elkészitve az ára,
Ha megiszom, megadom az árát, –
Szeretem a kocsmárosné lányát.‘“ –
Balla Jankó nem legénykedik már,
Mert Szolnokban kurta vason van már,
Csütörtökön majd tiz óra tájba’
Akasztják fel az akasztófára.
De még mikor Dávidéknál ivott,
Tónai Ferkével pajtáskodott:
Mutatott még annyi bátorságot,
Kiment s a zsandárral szembe szállott.
„‚Isten hozzád Mező-Túr városa!
Nem lépek bé többé határodba,
Nem taposom a zöldelő mezőt, –
Áldjon meg az isten hű szeretőm!‘“
55. FÁBIÁN PISTA.
Engem hivnak Fábián Pistának,
Ki is állok huszonnégy zsandárnak,
Jő a zsandár, de nem félek tőle,
Majd kimegyek, megszámolok véle.
Fekete föld termi a jó buzát,
Sürű erdő neveli a betyárt,
Szép csárdásné, viselje kend gondját,
Majd megkapja kend még a jutalmát.
Szeged felől fujdogál a szellő,
Jön a zsandár mint szél minden felől,
De én szegény csak magam egyedűl
Sürgök forgok a fegyverem körűl.
Isten hozzád Szalonta városa!
Már én többé nem leszek lakosa,
Teremhet már zöld füvet lapossa,
Kis pej lovam többé nem tapossa.
56. BANDIKA.
Szilvás falu gyászban van,
Juhász legény halva van;
Még szombaton délután
Vigan ment a juh után.
Utána megy az anyja:
„Gyere haza Bandika!“
„‚Nem megyek én ma haza,
Vérben fürdök én még ma.
A kocsmába kell menni,
Veszekedés fog lenni.‘“ –
Három juhász inditja,
A negyedik csitítja…
„‚Sirass, anyám, sirass már,
Sírom szélén vagyok már!‘“
57. A SZÖKEVÉNY.
Nem loptam én életembe’,
Csak egy csikót Debreczenbe’,
Mégis rám verték a vasat,
Az aradi serház alatt.
Az a serház lángot vessen,
Rólam a vas-zár leessen. –
Leesett rólam a vas-zár:
Zsandár legyen, a ki bezár!
58. BALLA JÁNOS.
Jaj de szennyes Balla János gatyája,
Elvérezte a mágocsi pusztába’.
‚Mosd ki, rózsám, ingem, gatyám fehérre,
Holnap megyek Beke Kálmán elébe.‘ – –
‚Adjon isten, Beke Kálmán, jó napot!‘
„Adjon isten, Balla János, mi bajod?“
‚Bajom nekem a mennyire nagy nincsen:
Az utazó czimborámat megöltem.
Kérem szépen Beke Kálmán uramat,
Csak sokára ne hagyja a bajomat!‘
„Űlj le, fiam, erre a zöld lóczára,
Majd elvégzem a bajod nyolcz órára.“
‚Szépen kérem Beke Kálmán uramat,
Csak törvényre ne adja a bajomat!‘
„Édes öcsém, Balla János, nem lehet,
Kis-Szegvárra küldöttem a levelet.“
„‚Ha bemegyek Beke Kálmánt megkérni:
Balla Jánost ki lehet-e váltani?‘“
„Eszemadta barna kis lány nem lehet, –
Kis-Szegvárról akasztófát itélnek!“
Balla Jánost három zsandár vallatja,
Csak azt vallja: merre van a babája?
Arra lakik a rozmaring utczába’,
Piros rózsa nyilik az ablakába’.
Megszólalt már a mágocsi nagy harang,
Huzza aztat három fehér vadgalamb,
Huzza azt a jaj szomoru verseket:
Balla János én szenvedem ezeket!
Jaj de magas az új torony teteje, –
Balla Jánost viszik a vesztő helyre.
‚Leásták már nékem azt a bitófát,
Kire Balla Jánost majd felakasztják!‘
59. BAJUSZ PANNI.
Bajusz Panni nem eladó,
Nem a szüzek közé való,
Fejét veszi a szüzeknek,
Mint a kasza, mint a kasza a füveknek.
Bajusznénak fehér háza,
Vándorlani van a lánya,
Vándorlani van a lánya
A szegedi, a szegedi kaszárnyába!
Bajusz Panni mért vagy kurva?
Hiszen nem vagy rászorulva. –
Hogy ne volnék rászorulva,
Harminczhárom forint volt a selyem szoknya.
Az anyám is addig tartott:
Mig a pénzem el nem fogyott;
Mikor a pénzem elfogyott,
Édes anyám mindjárt útnak igazitott.
DALOK.
SZERELMI DALOK.
1.
Elment a galambom, itt hagyott engemet,
El is vitte nekem minden örömemet,
Jőj vissza, galambom, hozd vissza kedvemet, –
Az úr isten tudja, mikor látlak többet.
Elment a madárka, üres a kaliczka,
Bizony azt fogadta: haza jön tavaszra,
Ha tavaszra nem jön: árpa pirulásra,
Hej! ha akkor se jön: bizony sohase jön!
2.
Gyenge a nád, lehajlik a földre,
Siró szavam hallik messze földre,
Még akkor is sírok keservesen:
Mikor ágyamban fekszem csendesen.
Őszszel szokott a fecske elmenni,
De tavaszszal vissza szokott jőni;
Most kezdtem én egy barnát szeretni,
Jaj de sokat kell érte szenvedni.
Szeged alatt kaszálják a zabot,
Kedves rózsám rakja az asztagot;
Ha megrakja, leköti kötéllel,
Engem pedig holtig szerelmével.
3.
Megizentem én az édes anyámnak:
Fogadjon el még engemet fiának;
Hogy ha el nem fogad engem fiának:
Bujdosója leszek a nagy világnak.
Megátkozott engem az édes anyám,
Hogy ne legyen se országom, se hazám,
Tüskebokor legyen az én lakásom,
Ott se legyen sokáig maradásom.
Megvert engem a jó isten teveled,
Hogy én téged olyan forrón szeretlek,
Bár tudnálak, bár tudnálak feledni,
Rajtad kivűl mást is tudnék szeretni!…
4.
Szentes felől száll egy páva magába’,
Nem száll az a páva erre hiába.
A pávának három tolla aranyos,
Nem vagyok én a babámmal szabados.
Lesz még idő, lesz még idő, de nem most,
Leszek én még a babámmal szabados.
Ez az utcza a malomig de széles,
Ebben lakik az én babám, de kényes.
Piros, selyem, fodros kötő előtte,
Esztendeje, hogy nem néztem szemébe.
Szeretetét félbe akarja hagyni,
Jaj de álnok, hogy nem sajnál megcsalni!
5.
Faluvégen egy fehér ház,
Ha ránézek, a hideg ráz,
Ráz, de nem a fehér házért,
Benne lakó kis leányért.
– Kertem alatt szól a páva,
Én vagyok az igaz árva,
Nincsen nekem édes apám,
A ki gondot viseljen rám.
Kertem alatt szánt egy eke,
Barna legény megy mellette,
Ugy megtetszett a termete:
A halál választ el tőle.
6.
Túlsó soron esik az eső,
Ne menj arra, kis lány, eleső’,
Elsározod a fehér szoknyád,
Tudom, megver az édes anyád.
Túlsó soron van a mi házunk,
Nem eladó még a mi lányunk,
Esztendőre lesz az eladó,
Akkor lesz az legénynek való.
7.
A szegedi piaczon
Rózsát árul egy asszony;
Nem kell nekem, nem kell nekem a rózsája,
Csak az a szép kökényszemü barna lánya.
8.
Nincs szebb virág, mint a fehér liliom,
Nincs szebb leány, mint az én kis galambom.
Nem is adnám egész világ kincséért,
A tengernek valamennyi gyöngyéért.
9.
A szép asszony drága,
Száz forint az ára,
Ijujuh s ejujuh!
Száz forint az ára.
De a legény olcsó,
Három marék ocsú,
Ijujuh s ejujuh!
Három marék ocsú.
A’ se’ búza ocsú,
Hanem csak zab ocsú,
Ijujuh s ejujuh!
Hanem csak zab ocsú.
Kár a szép asszonynak
Búba’ megvénűlni,
Ijujuh s ejujuh!
Búba’ megvénűlni.
10.
Kukoricza szára
Ne menj az utczára,
Mert a leány drága,
Száz forint az ára.
De a legény olcsó,
Három marék ocsú,
Szapulóval mérik,
Lapáttal tetézik.
11.
Debreczenben nyílik egy szép rózsafa,
Illatozó piros rózsa van rajta,
Mit ér nekem a kert piros rózsája,
Ha semmikép nem juthatok hozzája.
Vásárhelyi posta legény sipja szól,
Levelet hoz az én kedves rózsámtól;
Mit ér nekem az aranyos levele,
Ha maga is az angyal nem jön vele!
12.
Mért nincs minden lánynak
Ut az udvarába?
Aranyos diófa
Pitarajtajába’?
Kerek levele,
Édes gyökere,
Mért nincs minden lánynak
Igaz sze- rete- rete- retete?
Azért nincsen a leánynak
Igaz szeretete,
A legénynek, a legénynek
Hamis a két szeme,
Hamis a szeme,
Álnok a szive, –
Azért nincsen a leánynak
Igaz sze- rete-, rete-, retete!
13.
Rőffel mérik a gyócsot,
Adjál, babám, egy csókot,
Tudod, rózsám, nem esik hiába,
Elveszlek nem sokára!
14.
Adol-e, rózsám, adol-e?
Adol-e csókot, adol-e?
Hogyha nem adsz, rózsám, adok én,
Nem is olyan fösvény vagyok én.
Elmehetsz, rózsám, dolgodra.
Mert nem szorultam csókodra,
Hogyha csókra szorultam volna:
Volna, ki engem megcsókolna!
15.
Érik, érik Csanádon a vörös szilva,
Haza hozlak, kedves rózsám, két hét mulva.
Érik a cseresznye,
Igazabb a szőke;
Érik a vadalma,
Hamisabb a barna.
16.
Elszakadt a gyékénykötél,
Nem megyek férjhez az idén.
Összekötöm a kötelet,
Férjhez megyek, ha csak lehet.
17.
Bárcsak én még egyszer
Babámé lehetnék!
Hej fehér papirosra
Feketével irnék.
Irnék oly levelet, –
De nehéz a penna,
Hej feketének látszik,
Ámbár hattyu tolla.
Vidd el, madár, vidd el
Irott levelemet,
Hej hadd olvassa babám
Hív szeretetemet
Nem bánom, nem bánom,
Legyen földindulás,
Hej hadd jusson eszedbe
Sok sűrű fogadás.
Ha eszedbe nem jut:
Irj fel a szivedbe,
Hej ha fel nem irsz, babám,
Verjen meg az isten!
Hogy felejtselek el,
Hogy eszembe ne juss?
Hej szivem fájdalmáért
Verjen meg a Jézus!
18.
Szomoru az idő,
Megakar változni,
Hej két kegyes egymástól
Most akar elválni.
Mikor a két kegyes
Egymástól elválik,
Hej még a fényes nap is
Homályosnak látszik.
Angyal-e vagy madár,
Ki száraz ágra szállt?
Hej csattogtatja szárnyát,
Veri szivem kinját.
Zavaros a Maros,
Nem akar higgadni;
Hej haragos a babám,
Nem akar békélni.
Meghiggad a Maros,
Nem lesz mindig zajos;
Hej megbékél a babám,
Nem lesz az haragos.
19.
Amott jön egy legény,
De szomoru szegény,
Látom a szájáról,
Szállást kérne szegény.
Adok neki szállást,
Magam mellett hálást,
Magam mellett hálást,
Készitek áldomást.
Isten hozott régen
Ohajtott barátom!
Örülök, hogy kedves
Személyed láthatom.
Ugy tetszik, mióta
Szavadat hallhatom:
Szivem fájdalmai
Elmúlnak, már látom.
20.
Csendes patak folydogál,
Szemem könnye csordogál,
Szivem gyászba öltözik,
Koporsóba költözik,
Piros színem változik.
Éjfélben mikor alszom,
Azt tudom, veled játszom,
Gyöngy melled takargatom,
Piros orczád csókolom –
Még sincsen nyugodalmam.
Oh halálos szerelem
Végy el előre engem!
Vedd el szivem fájdalmát,
Tekintsd éltem rabságát,
Bus szivem árvaságát!
Busulásimban sirok,
Sirva verseket írok;
Nem kell étel sem ital,
Szivem eltelt bánattal,
Érted, rozsám, majd meghal.
Berekesztem versemet,
Köszöntöm személyedet,
Ezer egészségeket
Kivánok e ház népnek –
De különösen néked!
21.
Sárga csikó, csengős csacsi,
Behajtott már Rébék Józsi,
Aranyos az ostornyele,
Dudás Zsuzsi durrant vele.
Jaj de világ asszonya lesz,
A kit Rébék Józsi elvesz,
A két szemét reá veti,
Buját, baját elfelejti.
22.
Nem vagyok én, rózsám, beteg,
Csak a ló rázott meg,
Ama barna kis leánynak
A szeme ártott meg.
Hej babám oda vagy,
Galambodnak rabja vagy;
Ezer a baj meg kettő,
Elmult szabad esztendő.
23.
Náni, Náni, szivem Náni!
De szeretnék veled járni,
Veled járni, veled hálni,
Mind virradtig mulatozni.
Nem adnálak e világért,
A budai rosz vásárért;
A vásárral mit csinálnék?
De teveled elélhetnék.
24.
Az én rózsám jó kedvéből, haj, haj, haj,
Almát adott a zsebéből, haj, haj, haj,
A kendőjét is id’adta, haj, haj, haj,
Hogy mossam ki vasárnapra, haj, haj, haj.
Édes rózsám válj ördöggé, haj, haj, haj,
Vígy el engem egy kevéssé, haj, haj, haj,
Csak a pitarajtó mögé, haj, haj, haj,
Váljunk ketten egy ördöggé, haj, haj, haj.
25.
Kerek az én kalapom,
Kerekebbre szabatom,
Kicsiny az én galambom,
Lehajlok, megcsókolom.
Voltál-e már Aradon,
Az aradi vásáron?
Hallottál-e gyöngyebb szót:
Nyisd ki, babám, az ajtót!?
Jaj, de soká nyitod ki,
Mintha nem tudnád, hogy ki;
Ajtód előtt fagyok meg,
A lelkedre halok meg.
Kedves rózsám vess ágyat,
Bágyadt testem elfáradt,
Teríts alám lepedőt,
Vánkost is tégy vagy kettőt.
Teszek biz én hármat is,
Kárton párnát hatot is,
Selyem paplanommal is,
Betakarlak százszor is.
Sásba verem az ökröm,
Ha jól lakik, bekötöm;
Magam alszom csendesen,
Ölelem a kedvesem.
Piros almát ehetném,
Veled enyeleghetném.
Enyelegj hát, nem bánom,
Magam is azt akarom.
Hej, Marikám, Marikám,
Légy te is jó énhozzám;
Ha megcsókolnál egyszer:
Visszaadnám ezerszer.
26.
Ez a kis lány, ez a barna,
Megcsókolna, ha akarna;
De nem volt igaz szeretőm,
Verje meg az én teremtőm!
Ez a kis lány, ez a szőke,
Megölelne, hogyha merne;
Ez lenne igaz szeretőm,
Áldja meg az én teremtőm!
27.
Fehér kis ház, kerek ablak rajta,
Te kis leány ne kacsintgass rajta,
Te kis leány ne kacsintgass rajta,
Mert én téged el nem veszlek soha!
Esik, esik, zápor eső esik,
A szép leányt mégis felkeresik,
Forró csókot nyomnak ajakára,
Illik a csók a magyar leányra.
28.
Megkereslek szállásodon,
Veled hálok te ágyadon,
Fehér karom reád rakom,
Piros orczád megcsókolom.
Nem danólok én oly nagyon,
Mert kihallik az ablakon,
Arra jár az én angyalom,
Szememre veti az nagyon.
29.
Majd elmegyünk messzire,
A Tisza tulsó szélire,
Majd ott lesz, ott lesz, a mi lesz:
Szép kis lány ágya vetve lesz.
Dunnám, párnám de puha,
Hej kimaradtam alóla;
Ereszsz be, rózsám, a falig,
Nálad maradok hajnalig.
Dunnám, párnám lehajlik,
Ereszsz be, rózsám, a falig,
Ereszsz be, rózsám, a falig,
Nálad mulatok holnap is.
30.
Dunnám, párnám de tarka,
Hej kimaradtam alóla,
Megérem én még valaha:
Rózsámmal fekszem alatta.
Párnám csúcsa behajlik,
Eredj be, rózsám, a falig,
Eredj be, rózsám, a falig,
Veled mulatok hajnalig.
Beljebb, beljebb a falig,
Öleljük egymást hajnalig,
Öleljük egymást hajnalig,
Mig öreg anyánk aluszik.
31.
Őrmény szalad a parlagon,
A betyár meg a jó lovon;
Üti betyár őrmény hátát,
Neki adja hátas lovát,
Száz tallért adtam a lómért,
Százat a nyeregszerszámért,
Száz aranyat a rózsámért,
Kit nem adnék e világért!
32.
Mikor piros hajnal hasad,
Kis pej lovam nyereg alatt;
Lovam lába indulásra,
Rózsám szája bucsuzásra.
Által mentem a kőhidon,
Utánam jött barna hugom,
Nem a hugom, a galambom,
Piros orczáját csókolom.
Hat ökröt adtam egy lóért,
Hatvan tallért egy nyeregért,
Száz aranyat egy szép lányért,
Kit nem adnék egy világért!
33.
Leszakadt a czifra szűröm kötője,
Barna kis lány most ugrott ki belőle;
Csak arra az egyre kérlek: el ne hagyj!
Mert ha elhagysz, mint a rózsa elhervadsz.
Ezt a kis lányt nem adnám az anyjáért,
Az apjának minden gazdagságáért,
Félvilágnak ezüst- és aranyáért,
A világnak minden gazdagságáért!
34.
Ha énnekem gyolcsom, kontyom volna,
Még jó reggel felöltöztem volna,
A piaczra kisétáltam volna,
Magam ottan mutogattam volna!…
35.
Ha szűröm lesz, bocskorom,
Bizony megházasodom;
Ha szép feleségem lesz,
Bizony belé takarom.
Uczczu belé, meg-meg belé,
Bizony belé takarom!
36.
Megakarnék házasodni, románé,
De nem tudok kit elvenni, románé,
A szegedi híres lányok – románé,
Nem akarnak hozzám jönni, románé.
Egyik utczán lemenjék kend, románé,
A másikon feljőjék kend, románé,
Mihozzánk is bejőjék kend, románé,
Ugy tudják meg, hogy szeret kend, románé.
37.
Általmentem a Tiszán,
Két kerekü talyigán,
Visszajöttem azután
Daruszőrü paripán.
Van paripám jó hámos,
Bagaria szerszámos;
Ha én azt megfuttatom:
Galambomat meglátom,
38.
Csipkés a szőlő levele,
Vártalak, rózsám, az este,
Váratlanul jöttél hozzám,
Áldjon meg az isten, rózsám!
Az én rózsám szemöldöke
Többet ér mint a hat ökre;
A hat ökre szántó-vető,
De a rózsám hü szerető.
Az én rózsám, szeme, szája
Többet ér mint a pajtája;
A pajtája fekete gyász,
De a rózsám aranykalász.
39.
Az éjjel álmomban
Olyan álmot láttam:
A kőrösi pusztán
Nyolcz ökrön szántottam.
Haj elébb, haj elébb
Asszonyom nyolcz ökre,
Huzzad a boronát,
Hadd teremjen buza
Ritka buza, ritka,
Kiben konkoly nincsen;
Ritka a szerelem,
Kiben hiba nincsen.
Az ökör a dolgát
Csak másnak miveli;
Asszonyom a lányát
Csak nekem neveli.
Az ökör a földet
Nem magának szántja,
Az asszony a lányát
Nem magának tartja.
Szépen felneveli,
Szárnyára ereszti,
Keservesen nézi,
Hogy más ölelgeti.
40.
Házam előtt van egy nagy fa,
Piros kendő lobog rajta, iczczacza!
Barna babám rákötötte,
Egy pár csókot kapott érte, iczczacza!
Piros kendő ugy ellobog,
Az én szivem ugy eldobog, iczczacza!
Istenem! csak este lenne,
Barna babám erre jönne, iczczacza!
Aztán neki megmondanám:
Itt az idő barna babám, iczczacza!
Elmehetünk esküvőre,
Eskü után mennyegzőre, iczczacza!
41.
Szekfü, zsálya, petrezselyem,
Vajon ki kertjében terem?
Nem terem a senkiében,
Csak az én kedvesemében.
Alig várom azt a napot,
Szombat után vasárnapot,
Párjával kapom a csókot,
Kendővel az ajándékot.
Alig várom azt az órát,
Hogy megegyem a vacsorát,
Körűl gombolom a subám,
Ide várom az én rózsám.
42.
Kertem alatt legel egy kecske,
Őrzi azt egy barna menyecske,
Gyere, pajtás, fejjük, fejjük meg azt a kecskét,
Öleljük meg azt a barna menyecskét,
Hol lakol te rózsám? nem tudom. –
Gyere velem, majd megmutatom.
Világos kék ajtóm, ajtóm fele, ablakom.
Jaj de régen nem láttalak galambom!
Micsoda csárda ez? de csínos,
Van-e benne szép lány takaros?
Ha nincs benne szép lány fé’től talpig takaros:
Bomoljon meg ez a hitvány kocsmáros!
43.
Nem szeretnék, nem szeretnék parton járni,
Parton járni, parton járni, pappal hálni,
Mert a papnak, mert a papnak nincs subája.
Hideg a re-, hideg a reverendája.
Jobb szeretnék, jobb szeretnék úton járni,
Úton járni, úton járni, úrral hálni,
Mert az úrnak, mert az úrnak szép szobája,
Van is annak, van is annak puha ágya.
Jobb szeretnék, jobb szeretnék fűben járni,
Fűben járni, csikós számadóval hálni,
Mert annak van, mert annak van jó subája,
Ha megfázom be is takar hajnalára.
44.
Nagy hófúvás van,
Nagy hófúvás van,
Nagy hófúvás van az árokba’,
Szerelmes vagyok a lányokba.
Sárga rézből van,
Sárga rézből van,
Sárga rézből van a fokosom,
Érted halok kedves galambom[3].
Rámás csizmám van,
Rámás csizmám van,
Rámás csizma van a lábamon,
Érted taposom el galambom.
Daru tollból van,
Daru tollból van,
Daru tollból van a bokrétám,
Csókolom a szádat Mariskám.
Tarka dunnám van,
Tarka dunnám van,
Tarka dunna van az ágyamon,
Betakarlak kedves galambom.
45.
Én vagyok egy bús gerlicze,
Ki a párját elvesztette,
Egy vad galamb elkergette,
Szerelmünket irigylette.
46.
Zöld vetés közt keskeny az út,
Én csak akkor kapok, ha jut,
Akkor kapok csókot lánytól:
Ha más elveri magától.
47.
Nem azért jöttem én ide,
Hogy a subám itt igyam be;
Hanem azért jöttem ide:
Vagy-e, rózsám, egészségbe’?
Egészségben, jóban vagyok,
Nálad nélkül sokat vagyok,
Sokat vagyok nálad nélkűl,
Busulok is nálad nélkül.
48.
Uj subámnak de kerek az alja,
A rózsámat könnyen betakarja.
Áldja meg az isten őtet,
Az én kedves szeretőmet!
49.
Árva csalány az árokban,
Hegedűlnek a csárdában;
Jaj de szépen hege- rege- hegedűlnek,
Az én kedves szeretőmnek.
Irhás subámnak az alja
Czifrával van körűl rakva,
Valamennyi czifra van ra- van ra- rajta:
Annyi szép lány hever rajta.
50.
Két malomra tartok számot,
De csak egytől szedek vámot;
Kopik a kő, ujra megvágattatom,
Félre ütöm csárdásos kalapom.
Kocsmárosné! van-e szállás?
Szekeremnek száraz állás?
Akármerre forduljon a kereke,
A rudjának legyen csak jó helye.
Két kerekü kordén járok,
Ha felfordul, majd megállok.
Akárhogy is forduljon a kereke,
Gazdájának legyen csak jó helye.
51.
Erre kakas, erre tyúk,
Erre van a gyalogút.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Egyszer voltam nálatok,
Letörött az ágyatok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
Ha még elmék hozzátok,
Jól megcsináltassátok.
Ide te, oda te,
Subám alá gyere te!
52.
Csütörtökön este
Három legény leste,
Hogy a kis lány a szoknyáját
Pántlikába szegte.
Tej, túró, tejfel,
Fehér gatya, pendel, –
Azért a kis barna lányért
Majd meghal az ember.
53.
Izeg a vér, mozog is,
A hol nem gondolnád is.
Hej van nekem szép szeretőm
Ebben az utczában is!
54.
Sárga dinnye levelestől, indástól,
Levelestől, indástól,
Haragszik rám szomszéd asszony urastól,
Szomszéd asszony urastól.
Ne haragudjék kend én rám,
Nem jár a kend fia hozzám;
Járt eddig, de nem jár most,
Járt eddig, de nem jár most, –
Nem kell nekem a kend fia,
Kurva-görcsös az orczája.
Barna kis lány gyere ki a kapuba,
Gyere ki a kapuba,
Hadd mondjam meg, az én szivem mi nyomja,
Az én szivem mi nyomja.
Ha ki nem jösz a kapuba:
Meghalok érted angyalom,
Meghalok az éjtszaka,
Meghalok az éjtszaka,
Meghalok kedves galambom,
Meghalok bánatomba’!
55.
Lefelé folyik a Tisza,
Nem folyik az többet vissza,
Rajtam van a rózsám csókja,
Hej, ha sajnálja, vegye vissza.
Derül, borul a Dunáról,
Jön szeretőm a tanyáról,
Emelgeti kis kalapját,
Hej, velem kedvelteti magát.
Ne emelgesd a kalapod,
Ugy is tudod, tiéd vagyok,
Nem a vásárba’ vettelek,
Hej, rózsabokorról szedtelek.
Sugár magas az új torony,
Bele akadt az ostorom,
Akaszd ki kedves galambom,
Hej, piros orczád megcsókolom.
Vásárhelyi templom előtt
Három águ almafa nőtt,
Hej de bodor a levele,
Hej, Samu a szeretőm neve.
Esik eső karikára,
Barna babám kalapjára,
A hány eső esik rája:
Hej, annyi csókot adok rája.
Haragszik a rózsám anyja,
Hogy énhozzám jár a fia;
Ha haragszik, tegyen róla,
Hej, vessen békót a lábára.
Vessen békót a lábára,
Pányvázza ki a mályvára,
Pányvázza ki a mályvára,
Hej, viola-szin pántlikára.
56.
Magasan repűl a héja,
Mégis körme közűl él a’.
Hát én magam csak egyedűl
Hej, hogy élek a rózsám nélkül?!
Hogy tud az a madár élni,
Ki nem tud szólni, beszélni?!
Én tudok szólni, beszélni,
Hej, mégis alig tudok élni!
57.
Édes anyám mondta nékem,
Minek a szerető nékem?
De én arra nem hajtottam,
Hej, titkon szeretőt tartottam.
Édes anyám sok szép szava!
Kire nem hajtottam soha;
Ráhajtanék, de már késő,
Hej, esik előttem az eső.
Édes anyám rózsafája
Engem nyitott utoljára,
Bárcsak ki ne nyitott volna,
Hej, maradtam volna bimbóba’,
Édes anyám rózsafája,
Én voltam legszebb rózsája,
De egy álnok leszakasztott,
Hej két karja közt elhervasztott!
58.
Ne higyj annak a legénynek,
Ki azt mondja, hogy elveszlek,
Mert a legény hitegető,
Hej, verje meg a jó teremtő!
Hihetsz annak a leánynak,
Ki azt mondja, hogy megvárlak,
Mert a leány hű szerető,
Hej, áldja meg a jó teremtő!
59.
Elmennék én valamerre,
Valamely ország szélére,
Fészket raknék pálmaágra,
Árva gerlicze módjára.
Fecske, gólya el-elrepűl,
De fészkére visszakerűl.
Meglátom-e még hazámat,
Benne kedves violámat?
Még a föld is sir alattam,
A rózsámtól elmaradtam,
Ugy elmaradtam szegénytől,
Hírét se hallom senkitől.
60.
Kék pántlika az istrimflim kötője,
Nem is legény, ki nem szeret előre;
Nékem is nevelt egyet egy jó anya,
De mi haszna, csak nem lehettem párja.
Azt gondolod, kedves rózsám, megcsaltál,
Engem pedig meg se szomorítottál;
Megcsaltad te, kedves rózsám, magadat,
Mert énnálam nem találsz igazabbat.
Az élőfa soha sincs virág nélkül,
Az én szivem soha sincs bánat nélkül;
Az élőfát nagy szél éri, kitöri,
Én szivemet bánat éri, megöli.
61.
Jaj de bánom egy dolgomat,
Hogy igy megcsaltam magamat,
Virágok közt rózsa voltam,
Választani még se tudtam.
Választottam, de nem tetszik,
Most is a kocsmában iszik,
Érte mennék, de már késő,
Esik előttem az eső.
Én is voltam valahára
Virágok közt majorána,
Olyan kertészre találtam,
Nem öntözött, elhervadtam.
Minden temetőn megállok,
Ugy is, tudom, hogy meghalok,
Rózsa nyílik temetőmben,
Rozmaringszál sirvermemben.
62.
Le van a szivem lánczolva,
Nincsen a ki feloldozza,
Te oldozd fel, kedves babám,
Hadd lehessek szabad madár.[4]
Eszem az istened anyját!
Ne pirongass mint a kutyát,
Ha pirongatsz, sem ér semmit,
Ugy sem szeretek mást senkit.
Azok ugyan megitélnek,
Kik az ablak alatt űlnek,
A pletykákat hajtogatják –
Arra ne hajts kedves babám!
Megmondtam én bus gerlicze,
Ne rakj fészket az útszélre,
Mert az uton sokan járnak,
Bus fészkedre rátalálnak.
63.
Ugyan milyen az az élet,
A ki kettőt hármat szeret!
Lám én csak egyet szeretek,
Mégis eleget szenvedek.
Szeressen többet akárki,
Nékem egynél több nincs senki.
Ne is adjon többet az ég, –
Jót szeretni egy is elég.
Távol a test, közel a sziv,
A ki egymáshoz igaz, hív;
Távol van tőlem a rózsám,
De a szive igaz hozzám.
Ugy élek én a rózsámmal
Mint a legdrágább ruhámmal;
Ugy megőrizem a szennytől,
Mint kedvesem a rosz nyelvtől.
Lement a nap, este vagyon,
Kis angyalom távol vagyon,
Távol vagyon, nem láthatom,
Szép száját nem csókolhatom.
64.
Szőlőtőke, jegenyefa,
Tied leszek még valaha,
Ha a tied nem lehetek:
Inkább mindjárt itt halljak meg.
Eszem a szép istenedet!
Ne vesd meg a kérésemet,
Add birtokomba szivedet
Valahára, hogyha lehet!
65.
Vásárhelyi kerek halom,
Régen nem láttam galambom,
Elküldöm hozzá levelem,
Hogy ha szeret-e még engem?
Megirom a kedvesemnek:
Küldjön mássát levelemnek,
Irja bele, hogy szeret-e,
Azt is hogyha megvetett-e?
66.
Kilenczet ütött már az óra,
Még sincs a rózsám a kapuba’,
Ha tudnám, melyik a szobája,
Egyenest bemennék hozzája.
Elment az én rózsám Egerbe,
Majd én is elmegyek elejbe,
Ott mérnek jó verest, jó fehért –
Mulatok a rózsám kedviért.
67.
Jaj de ugat a csárdásné kutyája,
De sok kurafi jár az udvarába;
Én is kipányvázom hát a lovamat,
Kedves rózsám igy maradj hát magadnak!
Sötét felhők béboritják az eget,
Elszólták tőlem a szép szeretőmet;
Kiderítik a csillagok az eget,
Leszek még én, kedves rózsám, a tied!
68.
Csak azt ugatja a kutya messzirűl:
Én vagyok a világ roszsza egyedűl.
Bepanaszlom az istennek magának,
Mért tartanak engem világ roszszának?!
A csillagok feketébe öltöznek,
Az irígyek mindig rólam beszélnek.
Verd meg, isten, a sok irígy nyelveket,
Mért szólták el tőlem a szeretőmet!
Felfogadom, hogy ezután jó leszek,
Fogadásból a templomba elmegyek,
Békét hagyok a bornak s a leánynak,
Ezt fogadom az istennek magának!
69.
Minap a kert alatt mentem,
Nagy alma szagot éreztem.
Kendtekhez bémentem,
Majd meghasadt a szivem
Azért a kendtek lányáért!
Vele hogy megismerkedtem,
Egyszer kétszer átöleltem;
Mondtam az anyjának,
Mondja meg az apjának:
Adja nekem kedves lányát!
Ha nékem nem adja kendtek,
Jól gondját viselje kendtek,
Tétessék levélbe,
Csináltassák üvegbe, –
Ne fájon a szivem érte,
Azért a kendtek lányáért!
70.
Két út van elöttem, hova legyek?
Két szeretőm van, melyikhez menjek?
Ha szökéhez elmék:
Barna megharagszik, –
Szivem meg nem nyugszik.
Bárcsak engem valaki megszánna,
Paplanos ágyába betakarna.
Ne takarj be nagyon,
Mert melegem vagyon,
Kedves kis angyalom!
Gyere be, angyalom, csak egy szóra,
Készen van az ágyam a számodra;
Feküdj fel csak alig,
De nem egész falig,
Csókollak hajnalig.
71.
Rozmaringnak olyan a szokása,
Télen nyáron zöldelik az ága,
Leszakasztják, kóróvá változik,
Az én szivem hozzád kivánkozik.
Lehullott a rozmaring levele,
Magam is elhervadok mellette,
Mellemre tűzöm száraz kóróját,
Ugy várom el halálom óráját,
Szeged alatt folyik el a Tisza,
Kedves rózsám ne várj többé vissza,
Vagy a Tisza, vagy a széles Duna
Megemészt már engem nem sokára.
72.
Megirták már nékem azt a levelet,
Hogy engemet kedves rózsám nem szeret;
Ha nem szeret, adjon másnak engemet,
Az verje meg, a ki engem teremtett!
Szépen szól a mező-túri czimbalom,
Esztendőre biztatott a galambom,
Ha el nem jösz esztendőre galambom:
Verjen meg az úr, szivemből kivánom!
73.
Vásárhelyi kanális, kanális,
Elhagyott a babám is, babám is,
Nem bánom én, ha el, ha el, ha el is,
Megélek én egyedűl egy magam is!
Vásárhelyi fatányér, fatányér,
Meg ne bomolj a lányér’, a lányér’,
Ha megbomlasz, ha meg, ha meg, ha meg is,
Megél a lány egyedűl egy maga is!
74.
Űlj fel kocsis, a kocsiülésbe,
Durrants egyet a csikók közibe!
Hadd hallja meg az a hires dáma,
Tikati!
Besebényi biró lánya
Jőjön ki!
Sárga csikó csöngőre, tikati!
Vegyen kend el engem Pista bácsi! –
Elvennélek én tégedet Kati,
Tikati!
De az anyád nem engedi
Oda ki.
Ne nézd, rózsám, az én szemeimet,
Inkább nézzed karcsu termetemet.
Olyan az én szemeim járása,
Tikati!
Mint a fényes nap sugára
Oda ki!
75.
Esik az eső,
Érik a szőlő,
Bodor a levele.
Le kéne szedni,
Hordóba tenni,
Hadd forrjon a leve.
Magas a szoba,
Hosszu az asztal,
Rövid a vacsora;
Haragszik a gazda,
Nem néz a napra,
Csak a szép asszonyra.
Zörög a kocsi,
Pattog a Jancsi –
Talán értem jőnek?
Tedd fel a ládám,
Tedd fel az ágyam,
Magam is elmegyek.
76.
Kiindultam a hazámból
Szentes városa felé,
Megláttam egy bus gerliczét
Szállni Vásárhely felé.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mond meg az én galambomnak,
Ne sirasson engemet.
Már csakugyan el kell menni,
Kész az úti czédula,
Restek ugyan gyors lábaim
Most a másérozásra,
De ha el fogok menni,
Majd vissza fogok jönni,
Reám rakott gyöngy csókjaid
Vissza fogom fizetni.
Édes szivem, szép szerelmem,
Ha én aztat tehetném:
Violaszin nyoszolyában
Veled együtt fekhetném!
Vágyik szivem szivedre,
Gyenge legény létemre,
Lehajtanám bus fejemet
Fehér, hattyu melledre.
Tavaszszal szokott kinyilni,
Rózsám, a szép tulipán;
A ki kettőt hármat szeret,
Jaj hogy él az igazán!
Lám én egyet szeretek,
Mégis sokat szenvedek,
Ez az álnok, csalárd világ
Megemészt már engemet!
77.
Megérik a szőlő nem sokára,
Árván marad a tőke magába’,
Te is árván maradsz, kis angyalom,
Mert már nekem el kell masíroznom.
Mindig jobb a jó bor, mint a lőre,
Megmondtam, lányt ne szeress előre,
Mert megtörténhetik esztendőre,
Más vezeti őt a menyegzőre.
78.
Tiszaszélen a tanyám,
Oda várom a babám;
Irok neki levelet:
Szeret-e még engemet?
Ha nem szeret engem,
Irja vissza nékem,
Találok én szeretőt,
Minden ujjamra kettőt.
79.
Van neki, van neki, van neki, van,
Van neki, van neki, van neki, van,
Térdig érő kis kötője,
Piros barna szeretője,
Van neki, van!
80.
Forró a czinkalán nyele,
Megégett a rózsám keze;
Irok a doktornak,
Rózsavizet hozzanak
Az én kedves galambomnak!
Az én szivem oda vágyik,
A hol az a kis ház látszik,
Ott lakik galambom,
Meghalok, ha nem látom,
Meghalok, ha nem láthatom!
Azt gondolom eső esik,
Pedig a szemem könnyezik;
Sirat a galambom,
Sirok, ha meg nem látom,
Sirok, ha meg nem láthatom!
81.
A mezei kis pacsirta
Mind a két szemét kisirta;
Sirok én magam is,
Sír az én galambom is,
Lehajlott értem az ág is.
Valamennyi gácsér rucza
Mind bodor annak a farka.
Kék szemű barna lány,
Selyem kendő a nyakán,
Szeret az engem igazán.
Haza is kéne már menni,
Vajon mit kéne hazudni?
Sötét az éjtszaka,
Galambom, kisérj haza, –
Megszolgálom virradtára!
82.
Haragszik az édes anyám,
Hogy egy legény jár én hozzám.
Elgondolom gyengeségem,
Tudni se kék még azt nékem.
Anyám, anyám, édes anyám!
Ne haragudjék kend én rám.
Megszolgálom még valaha,
A mit járt kend utánam ma.
83.
Tavasz lesz már, el fog a hó menni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kivirítnék a rózsám kertjébe’,
Hadd tüzne fel dobogó keblére.
Sem rózsa, sem ibolya nem vagyok,
Csak egy szegény szolga legény vagyok;
Nem messze van a rózsám tanyája,
Csak sohajtok s epedek utána!
84.
Olvad a hó, tavasz akar lenni,
De szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a rózsám kis kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.
Olvad a hó, tavasz akar lenni,
De szeretnék kék íbolya lenni!
Sem ibolya, sem rózsa nem vagyok,
Kedves rózsám érted majd meghalok.
Széles árok, keskeny a pallója,
Átal mennék, de leesek róla;
Nincs szeretőm, a ki átkaroljon,
Két orczámra egy pár csókot adjon!
85.
Jaj de fáj
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Hijába fáj a szived,
Ugy sem leszek a tied,
Inkább leszek babámé,
Azé a kis barnáé.
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Egyszer kértem, nem adtál,
Kendert áztatni voltál,
Haza jöttél vizesen,
Akkor adtál szivesen.
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szívem érted, fáj!
Jaj de fáj,
Jaj de fáj,
Fáj a szivem érted, fáj!
Ha úgy tudnál szitálni,
Mint a farod riszálni,
Többet érnél anyádnál,
Annál a vén kurvánál.
86.
Mén a hajó lefelé,
Török-Kanizsa felé.
Barna kis lány bujába’
Ül a hajó farába’.
Barna kis lány ne menj el,
Hálj itt velem az éjjel;
Adok olyan pár csókot:
Megér ezer forintot!
87.
Szentes felől jön egy szeles felhő,
Szaladj kis lány, mert megver az eső;
De te, rózsám, ne szaladj előle,
Itt a subám, betakarlak véle.
88.
Körűl csillagos az ég,
Majd eszedbe jutok még,
De már akkor késő lesz,
Mert a szivem másé lesz.
Azt gondoltam: míg élek,
Mindig víg napot érek,
De már látom, mig élek,
Mindig szomorút érek.
Édes kedves violám
Sohasem volt víg órám,
Gyászba borult víg napom,
Elhagyott a galambom.
Kis pej lovam ne abrak,
Hizzál, mert majd eladlak. –
Édes gazdám ne adj el,
Inkább temettessél el!
89.
Tisza partján csináltattam egy csárdát,
Abban méri kis angyalom a borát,
Ezüst itcze, arany mesző,
Azért járok este későn
Tehozzád.
Nyisd ki, rózsám, leveles kis kapudat,
Hadd vezessem be a kis pej lovamat,
Adjál neki szénát, zabot,
Ugy sem hever harmad napot
Tenálad.
Kilenczet ütött az óra, este van,
Haza mennék, kis angyalom, sötét van,
Kedves rózsám gyujtsál gyertyát,
Mutasd meg az országutját,
Merre van?
Szép galambom ha te tudnád, a mit én,
Milyen igaz-szivü legény vagyok én,
Álnokságot én nem tudok,
Olyan igaz-szivű vagyok
Tehozzád.
Hideg sincsen, mégis befagyott a tó,
Ihatnék a rózsám lova a fakó,
Eredj, rózsám, töltsél neki,
Ugy sem soká lesz ideki
Tenálad.
90.
Most jöttem én az aradi vásárról,
Elveszett a patkó lovam lábáról;
Mig a kovács vasalja a lovamat,
A csárdában kimulatom magamat.
Deres a fű, édes lovam, ne egyél,
Inkább engem a rózsámhoz elvigyél,
Vígy el engem, kis pej lovam, odáig,
Hogy ne fájjon az én szivem sokáig.
Lassan vigyél, kis pej lovam, ne nagyon,
Letalálok betegedni az uton,
Nem messze van az én rózsám tanyája, –
Ő gyógyit meg, nem doktor orvossága!
91.
Siralmas volt nékem
E világra lennem,
Hogy ezeket kell szenvednem,
Melyeket nem érdemlettem.
Siralmim nem mulnak,
Bánatim újúlnak,
Keserveim rám tódulnak,
Engem a fák is siratnak.
Siratom magamat,
Elmult napjaimat,
Bizom istenre dolgomat,
Eligazitja bajomat.
Siratván magamat
Elhagytam hazámat;
Reménységtől lelkem megszünt,
Jó anyám engem miért szült?!…
92.
A nyári folyó víz
Télben megaluszik,
Az én szivem, rózsám,
Hozzád kivánkozik.
Este akar lenni,
Le kell már fekünni,
Az idegen testet
Hogy kell megölelni.
Ölelni akarom:
Karjaim elhalnak;
Csókolni akarom:
Könnyeim hullanak.
93.
Édes anyám lánya voltam,
Míg szeretőt nem tartottam;
Mióta szeretőt tartok,
Édes anyám megtagadott.
Nincsen annak semmi baja,
Kinek szeretője barna,
Lám az enyém csak egy szőke,
Mégis majd meghalok érte.
Van biz’ annak elég baja,
Kinek szeretője barna;
Mert a barna hitegető,
De a szőke hiv szerető.
94.
Már minálunk az jött a szokásba,
Hogy nem laknak az alacsony házba’,
Mert leüti a bodros féketőt,[5]
Nem is leány, ki nem tart szeretőt.
Az én lovam arra van kapatva,
Többet szalad éhen, mint jól lakva;
Ugy is addig kell annak szaladni,
Míg a lába el nem fog szakadni.
Van nekem egy egérszőrű fakóm,
Mind a négy lábán aczél a patkó,
Szaladj fakó, szikrázzék a patkó! –
Ez a kis lány de kedvemre való.
Kizöldűlt a diófa levele,
Ezt a kis lányt nevelték kedvemre,
Ez a kis lány nem hiába való,
Nem hiába fáradt érte hat ló.
95.
Szeged városában nem jó lakni,
Mert a Tisza sűrűn ki szok csapni,
Vissza fogok Vásárhelyre menni,
Ott lehet szép szeretőt tartani.
Tisza szélén nem jó lefekűdni,
Mert a Tisza sokszor ki szok csapni,
Kedves babám el találja vinni –
Jaj de szépen megtudnám siratni!
Tisza szélén faragnak az ácsok,
Nem szeretnek engemet a lányok;
Már ezután feketében járok,
Majd tán jobban szeretnek a lányok.
96.
Még azt mondja a torma,
Hogy a legény egyforma;
Abba’ pedig hazudik a torma,
Mert ki szőke, ki barna.
Még azt mondja a retek,
Hogy szeretni nem merek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én szeretni merek.
Még azt mondja a retek,
Hogy én szőkét szeretek;
Abba’ pedig hazudik a retek,
Mert én barnát szeretek.
Még azt mondja a murok,
Hogy szeretni nem tudok;
Abba’ pedig hazudik a murok,
Mert szeretni hűn tudok.
Még azt mondja a dió,
Hogy a férfi egy se jó;
Abba’ pedig hazudik a dió,
Mert a férfi igen jó.
Még azt mondja az alma,
Nem szép a lány, ha barna;
Abba’ pedig hazudik az alma,
Ugy szép a lány, ha barna.
97.
De szépen szól a hegedű,
De szép asszony a kék szemű,
Rám tekint a nézésével,
Megcsala, megcsala beszédével.
De szépen szól a klarinét,
De szeretem a csaplárnét,
Rám nézett a nézésével,
Kicsala, becsala beszédével.
De szépen szól a muzsika,
Mi lesz belőled Zsuzsika?
Lesz belőled árva madár,
Egyik ágról, egyik ágról másikra száll.
Fekete bárány de barna,
Árva kis lány, nincsen anyja,
Nékem sincsen édes anyám,
A ki gondot, a ki gondot viseljen rám.
98.
Fekete bárány de barna,
Árva kis lány, nincsen anyja.
Nincsen nekem édes anyám,
A ki gondot viseljen rám.
De van nekem egy mostohám,
A ki mindig durúzsol rám;
No dúljék kend, ne fúljék kend,
Édes anyám helyett van kend.
A szegedi temetőbe’
Egyszer voltam életembe’,
Lefeküdtem kapujába’
Világos kék nyoszolyába.
Azt gondoltam, eső esik,
Pedig a szemem könnyezik,
Szemem könnyes, orczám nedves,
Mind teérted van ez kedves!
Mondta nekem édes anyám,
Ország világ lesz a hazám,
Tüske bokor a szállásom,
Ott se leszen maradásom!
99.
Én lelkemnek drága kincse
Miért tartasz így bilincsbe?
Hogyha szeretsz, azért mond meg,
Gyere, hadd csókoljalak meg.
A kinek szeretője van,
Annak arra nagy gondja van,
Hirét hallja, hogy ha beteg,
Érte szive majd megreped.
Ne higyj, rózsám, minden szónak,
Ne add magadat nagy búnak,
Mert a nagy bú arra vezet:
Fekete földbe bétemet.
Három éjjel nem aludtam,
Mindig rólad gondolkoztam;
Negyediken elaludtam,
Akkor is veled álmodtam.
Van még két szál rozmaringom,
Ha elszárad, jaj de bánom;
Hát a rózsám hogy ne bánnám,
Kivel magam vigasztalnám.
Elment az én kedves párom,
Békeséges úton járjon;
Ha visszajön, visszavárom,
Szomoru szivem bezárom.
Elindultam én egy helyre,
De magam sem tudom merre,
Hegyről, hegyre, zöld halomra,
Rátaláltam egy liljomra.
Nem t’om ki járt kis kertembe’,
Fekete holló képibe;
Szedte virágom tetejét,
Rozmaringom zöld levelét.
Nincs e világon drágább kincs,
Mint kinek szeretője nincs,
Mert az soha sem szenved kínt,
Senkire búval nem tekint.
Jaj istenem! jaj istenem!
Jaj, hogy kell elfelejtenem
Azt a sok szép szavad, lelkem,
Kivel csalogattál engem!
100.
Három csillag van az égen egy sorba;
Három szeretőm van nékem egyforma,
Mind a három piros, barna, takaros,
Megcsókolom mind a hármat, de nem most!
Három csillag van az égen egy sorba,
Három szeretőm van nékem egyforma,
Három közül egy az igaz szerető,
Azt az egyet áldja meg a teremtő!
101.
Zöld a kökény, majd megkékűl,
Most vagyok szerető nélkűl;
Bár az isten olyat adna,
A ki hozzám hű maradna.
Álom esett a szememre,
Hajnal űzi ki belőle,
Ha a hajnal ki nem űzi,
Kedves rózsám kikergeti.
Szerettelek egy ideig,
Valami fél esztendeig,
Szidott anyád, ne szidjon már,
Maradhatsz már kedves rózsám!
Bolond, ki a lánynak hiszen,
Hogy csak őt szereti hiven;
Annyit szeret, a mennyit lát,
Szive hajlékony, mint a nád.
Én is kezdtem egynek hinni,
Igért hűségében bízni;
Szeretett is, a mig látott,
Ha nem látott, máshoz állott.
102.
Nem messze van, nem messze van karácson,
Ez a kis lány, ez a kis lány menyasszony,
Én leszek a, én leszek a vőfélye,
Hej de nem a, de nem a vőlegénye!
103.
Olyan szeretőm van nékem,
Hazáig elkisér engem;
Kétszer jön fel a holdvilág,
Mikor magától elbocsát.
104.
Elbusultam én magamat,
Itt kell hagynom galambomat.
Pedig akár merre járok, merre járok:
Soha olyan hív szeretőt nem találok.
Kedves rózsám ne hagyj engem,
Ugy is azt fogadtad nékem:
Enyim vagy te mind halálig, mind halálig,
Szivem tőled a sirban is el nem válik.
Ha rab leszek, kis angyalom,
Ne szomorkodj rabságomon,
Mert szivembe holtig zárva a te szíved,
A szerelem rózsaláncza lesz bilincsed.
Ha megnyerem szabadságom,
Hűségedért, kis angyalom,
Elveszlek én esztendőre, jövendőre,
Rózsalánczon fogunk menni mennyegzőre.
Busulok is, bánkódom is,
Rám fér én rám, ha sirok is.
Mind a világ, mind a világ rólam beszél,
De azt mind elfúja a szél, fúja a szél.
105.
Uczczu bizony gyolcs ingesem!
Engem ugyan ne csipdessen,
Ha csipdes is, úgy csipdessen,
Vasárnapra kihirdessen.
Vetett ágyam régen várja,
Az utcza’jtónak sincs zárja;
Aztán nappal dolgozgatna,
Éjjelre haza ballagna.
Végig megyek egy udvaron,
Bor, pecsenye az asztalon,
Rózsa virít a tányéron,
Az én babám puha ágyon.
106.
A csillag az égen éjtszaka jár,
A legény a lányhoz éjtszaka jár.
Ide bizony kend ne járjon,
Engemet, engemet ne gyalázzon!
A Tisza, a Duna be zavaros,
Az én kis galambom be haragos;
Ne haragudj kedves rózsám,
Elveszlek, elveszlek szüret után.
Ültettem violát, nefelejcscsel,
Megöntözöm én azt este reggel;
Ha elszárad, mást ültetek,
Ha elhágy a rózsám, mást szeretek.
107.
Három ürű, tudjuk, nem nagy falka,
Három nyalka legény aztat hajtja;
Elől megyen irhás subás,
Nem is legény, ki nem pipás.
Álmos vagyok, olyan mint a czicza,
Nem aludtam már vagy két éjtszaka,
Nem aludtam, nem álmodtam,
A rózsámról gondolkoztam.
Álmos vagyok olyan mint a czicza,
Nem aludtam már vagy két éjtszaka,
Még az éjjel sem aluszom,
A rózsámmal mulatozom.
108.
Vágó útcza a kapuban be széles,
A kisasszony kocsis legényt ölelget. –
Nem bánom én, ha kocsis is, ha nem is,
Szolgálóvá hasonlitom magam is.
De sok falut, de sok várost bejártam,
Mégis a rózsámnak párját nem láttam.
Megölelem vékony, karcsu derekát,
Megcsókolom gyenge piros orczáját.
A csillagok feketébe öltöznek,
Mindenfelől az irigyek üldöznek,
De az isten pártját fogja a jónak,
Tudod, rózsám, sok alja van a szónak.
A kék ég is gyászt húzott már magára,
Rajtam van a galambom gyász ruhája.
Nyíljanak meg lábom előtt a földek,
Rejtsenek el babám elől engemet.
Cseresznye fa levelestől, ágastól,
Még azt mondják, hogy váljunk el egymástól;
De én, babám, meg nem válok tetőled,
Mig a halál el nem választ mellőled.
109.
A toronyban elverte a kettőt,
Még azt mondják; ne tartsak szeretőt,
Tartok biz’ én, a mig nekem tetszik,
Míg a piros rózsa ki nem nyílik.
Kék a kökény, zöld a petrezselyem,
A rózsámban meghűlt a szerelem,
Nemcsak meghűlt, meg is fogyatkozott,
A szivemre nagy bánatot hozott.
Elszakadt a zsoltárom táblája,
Elhagyott a galambom bújába’.
Ha ő engem elhagyott öt hétre:
Én meg őtet elhagyom örökre.
110.
Magas a torony teteje,
Ki van az oldala metszve,
Én vagyok a kimetszője,
Barna kis lány szeretője.
Magas a torony teteje,
Szép lány imádkozik benne,
Én vagyok a gyóntatója,
Bűnei feloldozója.
Vásárhelyi híres lányok
Körűl állták a templomot,
Szidják, átkozzák a papot,
Mért hagyott rövid farsangot,
111.
Vásárhelyi temetőben
Rózsa nyílt a közepében,
Minden ágán kettő, három –
Isten tudja, hol a párom.
Kimentem a temetőbe,
Rátaláltam szeretőmre;
Rátaláltam egy szőkére,
De nem az én szeretőmre.
112.
Orosházi alé alatt
Három kis lány rózsát arat,
Rózsát arat bokrétának,
Szeretőt keres magának.
113.
Szeged alatt Uj-Szegeden
Van egy csárda magába’,
Oda vár az én galambom
Ebédre, vacsorára.
Ne várj, rózsám, ne várj,
Nem mehetek mindenkor,
Van énnekem egy galambom,
Kihez menjek ilyenkor.
114.
Nagy szaga van a pünkösti rózsának,
Híre van a vásárhelyi lányoknak;
Annak határában nevelkedtem én,
Szőke kis lány szeretője vagyok én.
Szőke Tisza kicsapott az alföldre,
Szőke kis lány sirdogál a szélibe.
Szőke kis lány ne keseregj babádon,
Még a madár sem marad meg egy ágon.
115.
Debreczeni czúkor-gyár,
De sok barna kis lány megcsalt már,
De ha még ez az egy is megcsal:
Elátkozom őtet, hogy meghal.
Bár csak ez az éjtszaka
Szent György napig meg ne virradna,
Tizenhárom éjjel meg egy nap
Kimulatnám veled magamat.
116.
Három éjjel, három nap,
Nem elég a lábomnak;
Bárcsak ez az éjtszaka
Szent György napig tartana,
Tartana,
Szent György napig tartana!
117.
Csillagok, csillagok
Szépen ragyogjatok!
Annak a legénynek
Utat mutassatok.
Mutassatok útat
Annak a legénynek,
Ki nem tudja házát
A szeretőjének.
118.
Felszántom a berek alját,
Vetek bele bazsarózsát.
Bazsarózsa ne virágozz’,
Barna legény ne várakozz’,
Mert ha én rám várakozol,
Soha meg nem házasodol!
119.
Mély a Tiszának a széle,
De még mélyebb a közepe.
Bazsarózsa, ujujuh!
Ne virágozz’!
Barna kis lány ne várakozz!
Mert ha énrám várakozol!
Soha meg nem párosodol!
Mert ha énrám, ujujuh!
Várakozol:
Soha meg nem párosodol!
120.
Edd meg fene azt a papot,
A ki minket összeadott.
Soha sem szerettük egymást,
Mégis ránk mondta az áldást.
Az a virág, a kit adtál,
El sem hervadt, már elhagytál.
Majd terem virág a réten,
Lesz szeretőm még a héten.
121.
Ágról ágra száll a madár,
A szép leány mind csapodár,
Ha egyszer mást szeret,
Vissza többé nem szerezheted.
Hull a fának sárga levele,
Bánattal van a szivem tele,
Hej, mert az átkozott,
Ugy szerettem, mégis elhagyott!
Sárga répa zöld a levele,
Gyere, rózsám, űlj az ölembe,
Ha szeretsz igazán:
Csókoljál meg engem szaporán.
Még az uram, még az uram él,
Addig őtet nem szeretem én;
Ha muszáj, megölelem én,
Ha megcsókol, elájulok én.
122.
Ablakomon ne koczogtass,
Jőj be, ha becsületes vagy,
Alszom én is, alszik más is,
Gyere, rózsám, aludj tés is.
Udvaromon két kis csirke,
Egyik kakas, másik jércze.
Gyere oda, rózsám, este,
Jó vacsora lesz belőle.
Kis kertemben egy olajfa,
Ölelj meg, rózsám, alatta,
Ugy ölelj meg mint magadét,
Az isten néked adhat még.
Szeretem én azt a papot,
A ki keresztelni szokott;
Szeretem a rózsám nevét,
Mert kedvemre keresztelték.
123.
Haj alá, haj alá,
Ne menj a viz alá,
Mert a viz oly hideg,
De a subám meleg.
Gyere bele babám,
Csókolj meg engemet.
Tilalom, tilalom
A szegedi halom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom,
Nem akkor ölelem,
A mikor akarom
Tilalom, tilalom
A makai halom,
Nekem is tilalom
A kedves galambom,
Nem akkor csókolom,
A mikor akarom.
124.
Kis kertembe rozmaringot űltettem,
Minden éjjel könnyeimmel öntöztem,
Mégis lehullott a levele, –
Árva, kinek nincs szeretője.
Kinek nincsen szeretője, babája,
Menjen ki a zöld erdőbe bújába,
Irja fel a fának ágára:
Hogy nincs szeretője, babája
125.
Kinek nincsen szeretője, keressen,
Akár szőkét, akár barnát szeressen.
Én is szert tettem egy barnára,
Jaj de sokat jártam utána!
Kinek nincsen szeretője, keressen,
Akár szőkét, akár barnát szeressen.
Én is szerettem egy szép szőkét,
Még meg se’ csókolhattam szegényt.
Most kezdtem én egy szép szőkét szeretni,
Szeretetét meg is fogta mutatni;
Szeret, de a szive csapodár,
Nékem esküszik és máshoz jár.
126.
Mondtam, anyám, házasíts meg,
Te azt mondtad, ráérek még.
Elvitték a szeretőmet,
Verje meg az isten őket!
Ha elvitte, éljen vele,
Csak előttem ne ölelje,
Mert ha előttem öleli:
Kész a szivem megrepedni!
127.
A szegedi tábla búza
Véggel van az országútra,
Még a fejét ki sem hányta,
Már két galamb körűljárta.
Bárcsak én azt megfoghatnám,
Kaliczkába bezárhatnám,
Tiszta búzával tartanám,
Folyó vizzel itatgatnám,
Kedves galambomnak adnám.
128.
Árokparti csalány,
Kökényszemű kis lány,
Eszem a szemedet
Mért vagy oly halovány?
Nem vagyok halovány,
Mind ilyen a leány,
Kinek a gyűrűjét
Más hordja az ujján.
Hervadj, rózsa, hervadj,
Már az enyém nem vagy;
Mig az enyém voltál,
Piros rózsa voltál.
Nem tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok,
Az anyám is az volt,
Én meg lánya vagyok.
129.
Hej, huj, haj,
Letörött a gaj,
Hej, huj, haj,
Letörött a gaj.
Felmásztam a fára az almáért,
Nem adnám az anyját a lányáért!
130.
Kiszáradt a vad almafa,
Nem terem több alma rajta.
Kedves babám gyenge karja
Hej, nem ölel meg több hajnalba’.
131.
Zöld füvet legel a tehén,
Nincs hunczutabb, mint a legény,
Nincs hunczutabb, mint ludavér, csanavér,
Csin-csan csanavér,
Meghalok én a rózsámér’.
Zöld füvet legel a bárány,
Nincs hunczutabb, mint a leány.
Nincs hunczutabb, mint ludavár, csanavér,
Csin-csan csanavér,
Meghalok én a rózsámér’.
Zöld füvet legel a kecske,
Nincs hunczutabb, mint a menyecske.
Nincs hunczutabb, mint ludavér, csanavér,
Csin-csan csanavér,
Meghalok én a rózsámér’.
Zöld füvet legel a malacz,
Nincs hunczutabb, mint a paraszt.
Nincs hunczutabb, mint ludavér, csanavér,
Csin-csan csanavér,
Meghalok én a rózsámér’.
Zöld füvet legel a disznó,
Nincs hunczutabb, mint a zsidó.
Nincs hunczutabb, mint ludavér, csanavér,
Csin-csan csanavér,
Meghalok én a rózsámér’.
132.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a molnár,
Nem megyek hozzája.
Édes anyám, a molnár
Valamennyi csapodár,
Nem megyek hozzája,
Rongyos a csizmája.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem bádogos,
Nem megyek hozzája.
Édes anyám, bádogos
Valamennyi mind rongyos,
Nem megyek hozzája,
Rongyos a csizmája.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a boltos,
Nem megyek hozzája
Édes anyám, a boltos
Valamennyi mind adós,
Nem megyek hozzája,
Rongyos a csizmája.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a szabó,
Nem megyek hozzája.
Édes anyám, a szabó,
Valamennyi szurkáló,
Nem megyek hozzája,
Rongyos a csizmája.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a suszter,
Nem megyek hozzája.
Édes anyám, a suszter
Valamennyi mind korhely,
Nem megyek hozzája,
Rongyos a csizmája.
Hej gyön- gyön- gyön- gyön- gyön-
Gyöngyömnek az ára!
Kéret engem a diák,
Elmegyek hozzája.
Édes anyám, a diák
Valamennyi gyöngyvirág,
Elmegyek hozzája,
Csókra áll a szája.
133.
Ne haragudj, rózsám, azért,
Hogy szám gyakran szép szádhoz ért,
Mert a kik egymást szeretik,
Azok közt gyakran megesik.
Egy két pár csók nem a világ,
Száradjon meg, a ki nem ád.
Adj hát, rózsám, e világon,
Ugy sem kell a más világon
Kacsintásától szemednek,
Jaj, attól sokan szenvednek,
Szenvedek attól magam is,
Mert, rózsám, a szemed hamis.
Túl a Tiszán zörög az ég,
Kedves rózsám szeretsz-e még?
Mutasd hozzám szerelmedet,
Ugy sem soká látsz engemet.
A nap nyugovóban vagyon,
Kedves rózsám utban vagyon;
Ne menj el kedves galambom,
Útra való csókom adom.
134.
Széna terem parlagon,
Feküdj mellém galambom!
Nem fekszek én kend mellé,
Mert nem vagyok a kendé.
Akkor fekszek kend mellé,
Mikor leszek a kendé,
Ha fekszek is kend mellé,
Arczczal fordulok felé.
135.
Gondolatim szűnjetek,
Bánatim enyhűljetek,
Eszembe ne jussanak
Víg napim, kik elmultak.
Óh szerencsétlen óra,
Mikor fordulsz már jómra?
Vidíts meg már valaha,
Ne légy mindig mostoha!
Ablakodig sétáltam,
Ajtód előtt megálltam,
Bús sirásod halottam,
Melyen megszomorodtam.
136.
Túl a Tiszán, Tisza szélén,
Ott terem a magyar legény,
Vékony mint a vékony nádszál,
Hajlik mint a rozmaring szál.
Túl a Tiszán, Tisza partján,
Ott terem a szép magyar lány,
Vékony, karcsu a dereka,
Csókra termett picziny szája.
137.
Zöld a kökény, zöld a petrezselyem,
A rózsámban meghűlt a szerelem,
Nem csak meghűlt, meg is fogyatkozott,
A szivemre nagy bánatot hozott.
A toronyban elverte a kettőt,
Még azt mondják: ne tartsak szeretőt;
Tartok biz én, a mig nekem tetszik,
Míg a piros rózsa ki nem nyílik.
A toronyban elverte a kettőt,
Megásta a vad rácz a temetőt,
Vagy a golyó vagy a vas kard éle
Jár még nekem életem végére.
138.
Elűltettem rozmaringot tövestől,
Elmaradtam a kedves szeretőmtől.
Szép szín alatt kicsaltad a szivemet,
Verjen meg az, ki teremtett tégedet!
Ha tudtad, hogy, kedves rózsám, nem szeretsz:
Mért csaltál el ennyi földre engemet?
Hagytál volna engemet a hazámba’,
Mért csaltál el ez idegen országba?!…
139.
Ha meghalok, tudom eltemetnek,
A rózsámnak levelet küldjenek,
Négy sarkára négy szál rozmaringot,
Középére bokros bubánatot.
Édes anyám akkor megátkozott,
Mikor engem a világra hozott.
Nincs nagyobb az anyai átoknál,
S kedves rózsám sürű siralminál.
140.
Arany csacsi, bársony nyereg,
Jaj de beteg ez a gyerek,
Ne is legyen egészséges,
Míg az én szeretőm nem lesz!
141.
Haj csicsóka, csicsóka!
Fészket rakott a csóka
Kis angyalom kertjébe’,
Fügefa tetejébe.
Menjünk hamar, siessünk,
Ott a jó fű, etessünk,
Közepében a forrás,
Ott esik jó itatás.
Vásárhelyen van egy lány,
Keserves járni hozzá,
Vásárhelyen egy kedves,
Hozzá járni keserves.
Esik eső, sár van mán,[6]
Sárosodik a csizmám;
Megérdemli az a lány,
Kiért sáros a csizmám.
Páros a piros alma,
Nagy a szivem fájdalma,
Hogy veled nem lehetek,
Veled nem beszélhetek!
142.
Vetettem violát,
Nem tudom, kikel-e?
Van nekem szeretőm,
Nem tudom szeret-e?
Lám megmondtam rózsám,
Ne szeress engemet,
Kettős az én szivem,
Megcsal az tégedet.
Megesett már nekem,
A mi akart esni,
Elhagyott kedvesem,
Ki el akart venni.
Álnok hitü voltál,
Ha engem megcsaltál!
Mindig hozzám jártál,
Mégis máshoz húztál.
Másnak irígyeltél,
Magad megvetettél,
Ily szerencsétlenné
Ugyan miért tettél?
Megvetésedet tán
Azért kell szenvednem,
Hogy álnok szivedet
Igazán szerettem!
143.
Ha én tudtam volna
Szived álnokságát,
Elkerűltem volna
Szerelmed hálóját.
De el nem kerűltem,
Ha’ bele merűltem,
Mint csikó kantárba
Bele keveredtem.
Hozzád sohajtozva
Küldöm panaszimat,
Szerencsétlenségben
Látom hű sorsomat.
Oh jaj hová tűntél,
Hogy fel nem lelhetlek?!
Téged kebelemből
Én ki sem vethetlek.
Te nem gondolsz velem,
Én nem felejthetlek;
Mióta kóstoltam
Izét szerelmednek.
Fogadásod sorsát
Igaznak itéltem,
Gyenge szavaidat
Mindétig elhittem.
De már szerelmedet
Kölcsön elcserélted,
Nem tudom, mi okon
Irtódzol én tőlem.
Azzal ne dicsekedj’,
Hogy engem megcsaltál,
Nem én vagyok első,
A kivel igy bántál.
Másnak irígyeltél,
Magad megvetettél;
Ily szerencsétlenné,
Valld meg, miért tettél?!
Azért én nem bánom,
Ha megvetettél is,
Parancsol az isten
Talán még nékem is.
144.
Bus az idő én rám nézve,
El van a rózsám igézve.
Hogy lehet az tőle, tán mást szeret?
Nekem írt bucsu-levelet.
Én bus lélek hát mit tegyek:
Boszut álljak, vagy felejtsek?
Nem felejtem soha, hogy igy megcsalt, –
Isten verd meg a hamisat!
Ha találsz nálam hivebbet,
Vagy pediglen tetszősebbet:
Élhetsz vele boldog, víg napokat,
Ne felejtsd el barátodat.
Ha szived hűtelen hozzám,
Nem könyörög többet a szám,
Megláthadd valaha a bus szivet,
Elátkozva az életet.
Nincsen szóm, hogy megköszönjem,
Nincsen erőm, hogy eltűrjem
A szivem fájdalmát, vagy boszumat, –
Megköszönhedd jóságomat!
Nem mondom hát panaszimat,
Szánd meg isten bús sorsomat!
Hajtsad hozzám szivét vagy enyhítsed
Fájdalmim, sírom készítsed!
145.
Sürü csillag van az égen felettem,
Abba estem, mibe nem reménylettem,
Bele estem, benne vagyok, már látom,
Nincs szeretőm, a ki én rám gondoljon.
Ha meghalok, tudom, hogy eltemetnek,
Azt is tudom, hogy hamar elfelejtnek.
Fejem fölé egy diófát tegyenek,
Az ágára gyász pántlikát kössenek.
Ha kivisznek Törökország szélire,
Feltekintek a csillagos egekre.
Jaj istenem! merre van az én hazám,
Sirat-e még engem az édes anyám?!
Szegény legény bujdosik a pusztába’,
Azt sem tudja, hova legyen bújába,
Nyárfa levél derékalja, párnája,
Gyöngy harmat a felvetett nyoszolyája.
146.
A tél után következik a tavasz,
Kedves rózsám a te szived nagy ravasz,
Rajtam kivűl, tudom, hogy mást is szeretsz, –
Kettős szivü, kis angyalom, hogy lehetsz!
Gyötör engem a szerelem, nem táplál,
Gyenge szivem nyugodalmat nem talál.
Hogy ne sírnék, hogy ne rínék drága kincs,
Most találtam szeretőre, de már nincs.
Jaj de nehéz a szerelmet titkolni,
Tövis közűl rozmaringot gyomlálni;
Jaj de nehéz olyan szivre találni,
Hüségesen holtig fogna szeretni.
Selyem kendőm nem ér hátul megkötni,
Kedves rózsám nem akar már szeretni,
Szeretetét félbe akarja hagyni,
Jaj de álnok! hát nem sajnál megcsalni!
147.
Vetettem én kék ibolyát, nem kelt ki,
Izentem a galambomnak, nem jött ki,
De juthat még oly szomoru időre,
Kijönne még az én izenetemre.
Azt hallottam a szomszédba’ az este:
Másnak adtad a szivedet cserébe;
De juthatsz még oly szomoru időre,
Vissza vennéd a szivedet cserébe.
148.
Felleg sincsen, mégis esik az eső,
Látom, rózsám, nem vagy igaz szeretőm,
Mert ha igaz szeretőm lettél volna,
Közel laktam, felkereshettél volna.
Ugy állottam tegnap este kapudba’,
Mint valami elszáradott darabfa,
De hogyha te, rózsám, kijötttél volna,
Száraz ágam mindjárt kihajtott volna.
149.
Valamennyi fehér csirke, mind gatyás,
Valamennyi barna legény, mind kurvás.
Kék a szeme, szemöldöke fekete,
Édes anyja de kedvemre nevelte!
Már én többet kocsis legény nem leszek,
Kalapomhoz kakastollat nem teszek,
Mert a kakas éjfélre szól, nem délre, –
Ritka legény, ki csak egyet szeretne.
Csipkés levele vagyon a szőlőnek,
Jaj de csalfa szive van a legénynek;
Kettős levele vagyon a dohánynak,
Jaj de igaz szive van a leánynak!
150.
Hervad az a rózsa,
Kinek töve nincsen,
Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen.
Hej de kerek ég,
Hej de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
Minden ablak alatt
Páros a diófa,
Lám az enyém alatt
Páratlan kökényfa.
Hej de kerek ég,
Hej de magas ég!
Ugyan, rózsám, szeretsz-e még?!
151.
Az én ágyam lába
Muskátlinak ága,
A fejtől valója
Rozmaringnak ága.
Haja rózsa, rózsa!
Lehajtom fejemet,
Babám, az öledbe,
Kicsordul a könnyem
Piros kötényedbe.
Haja rózsa, rózsa!
Lehajtom fejemet,
Babám, a válladra,
Kicsordul a könnyem
Feszes dolmányodra.
Haja rózsa, rózsa!
152.
Czin tányéron, czin tányéron pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára.
Én rám bizony, én rám bizony ne fájjon,
Ugy sem leszek a magáé a nyáron.
Czin tányéron, czin tányéron pogácsa,
Fáj a szivem, fáj a szivem magára;
Nem kell nekem, nem kell nekem pogácsa,
Csak az a ki, csak az a ki csinálta.
Három bokor, három bokor salyáta,
Három kis lány, három kis lány kapálta;
Nem kell nekem, nem kell nekem salyáta,
Csak az a ki, csak az a ki kapálta.
153.
Édes anyám, ha megunt már tartani,
Vigyen ki a nagy piaczra eladni,
Ott is ott lesz barna babám megvenni,
Kész lesz értem száz aranyat letenni!
154.
Szép a szép ló, ha szépen felnyergelik,
Szép a rózsám, ha szépen felöltözik,
Ha végig megy az udvaron előttem,
A lélek is ugy megújul énbennem.
155.
Tisza partján szálldogál a fecske,
Gyere kis lány, űlj le az ölembe!
Nem űlök én, szép piros rokolyám
Összetörik, megver édes anyám.
Még azt mondják, hogy szeretsz, hogy szeretsz,
Hiszen arról mit tehetsz, mit tehetsz;
No de mért is tagadnád, tagadnád,
Ugy is tudja minden ház, minden ház.
Tudja azt a jó isten maga is,
Hogy nem kellett egynél több soha is;
A ki hiven egyetlen egyre vár,
Nem szégyen annak, ha este kijár.
156.
Búza, búza, de szép tábla búza,
Tetejében van egy kis madárka,
Kis madárka tetejében.
Más űl a rózsám ölében;
Ne hagyj el galambom,
Látod árvaságom!
Repcze, repcze, de szép tábla repcze,
Tetejében van egy bús gerlicze,
Bús gerlicze tetejében.
Más űl a rózsám ölében;
Ne hagyj el galambom,
Látod árvaságom!
Erdő, erdő, de szép kerek erdő,
Tetejében van egy nyárfa vessző,
Nyárfa vessző tetejében.
Más űl a rózsám ölében;
Ne hagyj el galambom,
Látod árvaságom!
157.
Én vig nem vagyok,
Szomorú vagyok,
Mert elhagyott a galambom,
Óh jaj meghalok!
Befagyott a tó,
Csúszik a fakó,
Galambomhoz nem mehetek,
Csúszik a fakó.
Esik az eső,
Ázik a subám,
Nadrágomnak nincs eleje,
Lyukas a csizmám.
Oh te piczike!
Ki ne szeretne,
A ki téged nem szeretne:
Hunczut a neve!
158.
De szeretnék páva lenni,
Szomszéd asszony lánya lenni,
De még inkább menye lenni,
A fiával enyelegni.
159.
Kaszás csillag jár az égen,
Kaszál a rózsám a réten;
Ha ő kaszál, én meg gyüjtök,
Ugy is rajta könnyebbítök.
Három csillag van az égen,
Három szeretőm van nékem,
Egyik szőke, másik barna,
A harmadik piros alma.
160.
Kedves rózsám ablakába’,
Sej, haj, kedves rózsám ablakába’
Kinyílt a rózsa magába,
Sej, haj, magába.
Kétfelé hajlott az ága,
Sej, haj, kétfelé hajlott az ága,
Bort iszok az árnyékába’,
Sej, haj, ha lehet!
161.
Az aradi rongyos csárda
Körűl ki van pingálva;
De azért bor jó van benne,
Szép menyecske méri benne.
Ihajla!
Kedves rózsám ablakába’
Rózsa nyílik magába;
Annyira terjedt az ága:
Bort ittam az árnyékába’.
Ihajla!
162.
Túl a Tiszán, Földeákon,
Alma terem a fűzfákon,
Minden ágon kettő három –
Van szeretőm tizenhárom:
Ha tíz elhágy, marad három,
Megérem vele a nyáron.
Túl a Tiszán, Kenderesen,
Alma terem a kenderen,
Minden szálon kettő három –
Van szeretőm tizenhárom;
Ha tíz elhágy, marad három,
Megérem vele a nyáron.
163.
Szőke babám gyere be!
Magam vagyok idebe.
Vetett ágyam paplanos,
Feküdj ide aranyos.
Szól a kakas hajnalra,
Kelj fel, rózsám, menj haza;
Meg ne lássa az irígy,
Mikor a kapun kimégy.
164.
Annyi nekem az irígyem,
Mint a zöld fűszál a réten;
Hol felvesznek, hol letesznek,
Az irígyek majd megesznek.
Még az is baj, ha rád nézek,
Bánják, ha veled beszélek;
Barátságból melléd űlök:
Roszra vélik az irígyök.
165.
Minek van énreám másnak gondja?
Én nem nézem, ki a más galambja.
Mért járnak az enyém után mások?
Másé után én soha nem járok!
166.
Az én rózsám baglyát tetéz,
A ki rakja, annak nehéz,
Nyakába hullik a murva –
Rám illik a babám csókja.
Az én rózsám kék ruhába’
Kiállott a kapujába,
Huszas, márjás a zsebébe’,
Nekem adja örömébe.
167.
Három tallért kerestem,
Tornyos nyoszolyát vettem;
Majd meglássuk estére,
Ki űl az ágy szélére?
Szőke-e vagy a barna,
Vagy a szivem fájdalma?
168.
Ritka rendet vágtam,
Sürű baglyát raktam,
Minden baglya mellett
Egy pár csókot kaptam.
Ritka buza, ritka,
Kiben konkoly nincsen,
Ritka a szerelem,
Kiben hiba nincsen.
Mit ér a nagy erdő
Zöld levele nélkűl?
Mit ér a szerelem
Jó reménység nélkűl?
Szél hajtja a habot,
Víz a vízi malmot;
Szerelem csinálja
Az atyafiságot.
Régen volt vágyásom
Barna szeretőre,
Megadta az isten,
El kell vállnom tőle.
Régen volt, soká lesz,
Mikor az a nap lesz
Hogy galambom karja
Két vállam takarja.
Nincsen fehér fecske,
Nincs jámbor menyecske!
Majd lesz fehér fecske,
Lesz jámbor menyecske.
169.
Majd elmenjünk a világ végére,
A kis tónak a tulsó szélére;
Haza jövök jövő esztendőre,
Veled hálok szombaton estére.
Volt szeretőm, de a viz elvitte,
Pünkösd napján a jég összetörte.
Édes rózsám ne bánkódj’ érette,
Ád az isten jobbat is helyette;
Ha jobbat nem, szebbet ád érette,
Ha jobbat nem, szebbet ád érette.
170.
Kályha vállán a czicza,
Szeretsz-e még Katicza?
Ha nem szeretsz igazán:
Ne járass magad után!
Ne járass magad után!
171.
Elmennék én tihozzátok,
De szemetes a szobátok,
Sárga sarkantyum felszedi,
Gyolcs a gatyám, bekeveri.
Hadd keverje, hadd keverje,
Kimosom, rózsám, estére.
172.
Hallod-e te kis leány!
Van-e nálad jó dohány?
Van énnálam két levél,
De kirágta a közepét az egér.
Jaj istenem! jaj annak,
Kinek csókot nem adnak,
Lám énnékem az este
Oda hozták, oda hozták helyembe.
173.
Mit ér az az irka-firka,
Ha nem szeret engem Jutka.
Terem még virág a réten,
Lesz szeretőm még a héten!
174.
A makai tóba’
Megdöglött a béka,
Mind kicsije, nagyja,
Mind nyőstényje, kanja.
Mit tehetek róla,
Hogy szerelmes vagyok,
Édes apám az volt,
Én meg fia vagyok.
Hozd el a papucsot,
Hadd varrom a sarkát;
Míg a gyerek alszik,
Hadd csókolom a szád.
Nem vagyok én sánta,
Csak a lovam sánta,
A makai hidon
Kitörött a lába.
Bárcsak isten adna
Olyan csizmadiát,
A ki nekem varrna
Pipi szőrből csizmát.
Pipi szőrből csizmát,
Liba bőrből talpát,
Liba bőrből talpát,
Piros bőrből sarkát.
Bárcsak én találnék
Olyan szeretőre,
A ki esztendőre
Vinne mennyegzőre!
175.
Vásárhelyi kertben lakok én,
Teljes piros rózsát rakok én,
Kihajlik az ága az útra –
Jőjj be, kis angyalom, egy szóra!
Jaj de sokat áztam, fáradtam,
Mikor házasodni indultam;
Nem találtam kedvemre valót,
Az lett a szeretőm, a ki volt.
176.
Sárga répa, zöld ugorka, zöld a petrezselyem,
Még azt mondják a legények, nem szeretnek engem;
Hej pedig dehogy nem,
Majd meghalnak értem!
177.
Porzik a tarjáni utcza,
Ha én végig megyek rajta,
Nyílik a rózsám ajtaja,
Ha én kopogtatok rajta.
Vásárhelyi híres lányok
Alig várják a szombatot,
Szombat után vasárnapot,
Lesik a Hajda ablakot[7].
178.
Tojik, tojik kis fürjecske
Fél-fél rendemre,
Rendem csipke, rendem bokor,
Ró, ró, rekettye.
Ipityom gyere be,
Galambom, ölembe!
Ha megunom ezt a várost,
Máshová megyek,
Szép szőke szeretőm helyett
Barnát keresek.
Ipityom gyere be,
Galambom, ölembe!
179.
Verbuválnak a huszárok az utczán,
Már én többet nem járok senki után.
Van már nekem, kit igazán szeressek,
Ha megvetett a te álnok szerelmed.
Boros kancsót forgatok a kezembe’,
Barna kis lányt ringatok az ölembe,
Iszom a bort, azt a kis lányt csókolom,
Félre csapom darutollas kalapom.
Nem bánom én, hogy elhagytál engemet,
Ha más jobban érdemli szerelmedet.
Majd ha egyszer karján látlak egy szűznek,
Annál jobban örűlök szerencsédnek.
180.
Korán reggel jókor fel kell öltözni,
A templomba esküvőre kell menni.
Jaj istenem! hogy kell vele esküdni,
Ha nem tudom tiszta szivből szeretni!
181.
Akkor jőj el, mikor mondom,
Csak a csizmád ne kopogjon,
Fekete szemed ragyogjon,
Piros orczád mosolyogjon.
Abban sincsen semmi hasznom
Hogy a csizmámat koptatom.
Van szeretőm kettő három,
Vigan töltöm telem, nyárom!
HAZAFIUI és KATONADALOK.
1. RÁKÓCZI KORÁBÓL.
Jaj régi szép magyar nép!
Az ellenség téged miként szaggat és tép.
Mire jutott állapotod! Romlandó cserép.
Mint egy ékes eleven kép,
Voltál olyan szép,
Magyar nép!
De a sasnak körme között fonyadsz mint a lép.
Szegény magyar nép!
Jóra mikor lép?
Megromlott már mint cserép.
Jaj hát szegény magyar nemzet
Jóra mikor lép?
Jaj Rákóczi, Bercsényi,
Régi magyarok vezéri, Bezerédi.
Hova lettek országunknak fényes csillagi,
Nemzetünknek hírszerzői,
Vitéz hadnagyi,
Bocskai?
Az ellenség mindenfelé őket emészti,
Űzi, kergeti,
Búval epeszti,
Közinkbe sem ereszti;
Jaj hát szegény nemzetünket
Mikép enyészti.
Jaj országunk, jószágunk,
De főképen mi magunk, mikép sanyargunk!
Az idegen nemzetségnek rabjai vagyunk.
Kinek hajdan parancsoltunk,
Most már szolgálunk,
Adózunk.
Régi szép szabadságunkból kiforgattatunk.
Jaj meg kell halnunk,
Meg nem maradunk.
Nagy ellenség közt vagyunk,
Bizony méltán ezek között
Kesergünk, sírunk.
Tenger rajtunk a fegyver,
Mert a német rajtunk hever és igen ver.
Mutogatja magát, mint egy híres gavallér,
Nemzetűnket kinzó pallér,
Nem szán mint hóhér,
A kit ér,
Addig veri, miglen neki mindent nem igér.
Látod, mily kevély,
Bőriben sem fér,
Mégis mindig többet kér,
Alig vagyon országunkban
Miatta kenyér.
Jaj országunk’ s magunknak,
Jaj a mi maradékunknak, azoknak,
Kik e földön nagy inségben igy nyomorognak.
Özvegyek panaszolkodnak,
Árvák zokognak,
Sohajtnak.
Jaj magoknak ily nagy kinban halált okoznak.
Igy siránkoznak,
És fohászkodnak;
Bánati nem apadnak,
Mert hazánkból az inségek
El nem távoznak.
Nézz ránk, uram, a mennyből,
Ments meg, kérünk, minket csuf ellenségtől,
Ki a hires magyaroknak véréből épűl.
Ne hagyd ily dühös inségtől,
Rut ellenségtől,
Némettől,
Gyaláztatni, mocskoltatni az irígyektől;
Ily büszke néptől,
Kinzó eszköztől,
Megfosztatni nevétől,
Mindenkoron győzedelmes
Dicsőségétől!
2.
Jaj nagy boldogtalan szegény magyar nemzet!
Látom, most is téged csak a német vezet;
Hol lehet, szemedben mutat hozzád kedvet,
Nem látod, másfelől mint bolondját nevet.
Nem igy volt a minap diétán végezve,
Együtt a státusok között elrendelve,
Hogy a katonaság országból kimenne:
Hanem a határon összesereglene.
De bezzeg felbontá hazád igazságát,
Szent királya által szerzett szabadságát,
Kivitted hazádból sok katona számát,
Elhagyád csak pusztán a magad országát.
Mit használ a corpus juris vastagsága,
Uj articulusoknak szaporodása?
Ha nincsen hazánknak semmi igazsága:
Jobb volna, ha lenne puskának fojtása.
Fogadtál katonát német oltalmára,
Elkölt sok ökrödnek, tehenednek ára;
Te magad maradtál nagy nyomoruságra,
Gyermekiddel itthon holtig koldulásra.
Elhagytad országod’, szép feleségedet,
Fegyverre költötted, mig volt, mindenedet,
Zálogba vetetted nemesi részedet,
Koczkára hajtottad[8] németért véredet.
Régen nemességed király vezérlette,
Kinek most egy tokos sétál már mellette;
Annyira a német már a magyart vette:
Mint lengyel a medvét ugy vezeti szerte.
Nem magad hasznáért paripádat rontod,
Sem szép szabadságért hullatod el csontod,
Nem magyar népedért véredet most ontod:
Idegen nemzetért törvényedet bontod!
Te tészel próbákat, most ő dicsekedik,
Te hozol prédákat, kikkel ő töltözik,
Te rontod véredet, a német kérkedik,
Hiredet, nevedet néked eltemetik.
Ha nyersz: a németé lesz, mint volt, országod,
Ha vesztesz: más nemzet foglalja sok várad,
Téged mindenképen követ végre károd,
Ha most jól nem végezsz, későn akkor bánod.
Ugy is a németnek, higyed, rabja lészel,
Bár országot neki véreddel most vészel,
Kiből, mint az előtt, megint urat tészel,
Utóljára magad mellette elveszel.
De még utólján is nem következik jó,
Minthogy az országunk’ leszen felzavaró,
Nemzetünket végre gyalázatba hozó,
Nem más vége lészen rövid nap sok jaj szó.
Ezt egyedűl köszönd az atyafiságnak,
A némettel bagzott ezer sógorságnak,
Ez oka keserves boldogtalanságnak,
Ez is lesz hóhérja sok szép magyarságnak!
3.
Nem ugy van már, mint volt rég,
Beborult a magyar ég,
Nem fordulhat már végre
Nap a bus magyar égre.
Vérünket tettük úrnak,
Hazánkból is kitúrnak,
Ha a jármot nem huzzuk,
Mint fujják, ugy nem járjuk.
Elmultak a jó idők,
Áldott arany esztendők,
Oda van szabadságunk,
Örökre boldogságunk.
Most a német parancsol,
Hajtja, a ki nem marsol
Tyrannus patensára,
Menykövező szavára.
Nincsenek igaz nagyok,
Kapitányok, hadnagyok;
Megholt Zrinyi, Hunyadi,
Oda Bethlen, Rákóczi.
Almási és Lónyai,
Hazánk több ily fattyai,
Keresztekért akarnak
Sírt ásni a magyarnak.
De van holmi vásáros-
Náményi báró már most,
Őrzői koronának,
Árulója hazánknak.
Nézd el a kevély nemest,
Jót lelsz közte, de kevest,
Esznek, isznak, báloznak,
Rendre pankrotiroznak.
De igy kell ennek lenni,
Mert nem lehet mást tenni,
Sirasd, magyar, sorsodat,
Ásd meg önnön sírodat.
De igy kell a magyarnak,
Hogy a német gavarnak
Szolgáljon, érdemlette,
Hazáját megvetette.
Sirasd magyar egedet,
Nem találod fel többet,
Megholt Zrinyi, Hunyadi,
Oda Bethlen, Rákóczi!
4.
Atilla, Lehel, Árpád!
Elhalt dicső unokád,
Nem hangzik a magyar név,
Elmult a díszes agg év.
Pusztán maradt Dáczia,
Mert nincsen Hunyadia,
Rideg nemzet mulat ott,
Hol hajdan magyar lakott.
A lágy tárogató sírt
Mindenütt, hol magyar birt,
Földjét lakta a nemzet,
S igaz hazafit nemzett.
Sarkantyu és párducz bőr
Volt czímere s medve szőr,
Kalpag fedezte fejét,
Vas pánczél erős melyjét.
De már ezek elmultak,
Hogy a hősök elhunytak,
A magyar dolmány helyett
Frakk lett módi viselet.
Kalpag helyett egy piczi
Posztóból készült miczi
Fedi fejét mindennek, –
A módi oka ennek!
5.
Kék asztalom, zöld abroszom,
Katona az én galambom,
Ugy megballag Szeged felé,
Szint’ ugy fáj a szivem belé.
Kisütött a nap a síkra,
Járnak én utánam sírva,
Ne járj én utánam sírva,
Katonának vagyok irva.
6.
Sírt az anyám egykor értem,
Mikor katonává lettem,
Ne sirj, anyám, fiad jól van
Vitézek közt a táborban.
Sátorkaró árnyékában
Nyugszom szomoru ágyamban,
Köpönyeggel takaródzom,
Magam árnyékában nyugszom.
7.
Most nyílik a szelid rózsa bimbója,
Ki van tűzve édes hazám zászlója,
Sok szép ifju felesküszik alája,
Ezt kivánja most a magyar hazája.
Már magam is katonának beállok,
Legalább majd megsiratnak a lányok;
Ne sírjatok honszerető leányok,
Kedvesteknél drágább legyen hazátok!
8.
Új-Aradon ég a világ egy házba’,
Barna kis lány hajladozik magába.
Barna kis lány, ne hajladozz’, gyere ki,
Régen vár már az őrsereg ide ki!
9.
Rövid a sarkantyum nyaka,
Nem aludtam az éjtszaka,
Nem jön a szememre álom,
Mert a csendbontókat várom.
Rám veszem nemzeti ruhám.
Megnyergelem a paripám,
Megcsókol a feleségem, –
Haza jövök még én szivem.
Menjünk hát kapitány uram,
Itthon marad apám uram,
A buzát is feltakarja,
Ha azt az isten akarja.
Isten veled lelkem fele,
Nem gondolok már én vele,
Mert az isten haza hoz még,
Ne sírjunk hát többet, elég.
Az istennek békesége,
A lelketek csendessége
Véletek itthon maradjon,
A jó isten el ne hagyjon!
10.
Fel van a sárga nyergelve,
Én ülök a tetejébe,
Holnap megyek olyan útra,
Kiről hamar ne várj vissza.
Feleségem, két gyermekem
Kire hagyom én istenem!
Az van a csákómra írva,
Feleségem ne várj vissza.
Ne sírj kedves feleségem,
Ne szomorítsd a cselédem,
Istenben van reménységem.
Visszahoz a sárga engem.
11.
Három szinű lobogót tart a magyar,
Melynek hive holtig maradni akar,
Örömmel nézz erre, ő ezt nem bánja,
De hogy elmaradt rózsája tőle, nagyon sajnálja.
Jőj el, kedves babám, lefelé velem,
Tisza partján a táborban lesz helyem,
Visszatérünk, ha az idő eltelik,
Ugy élünk a mint ezután szabad magyarhoz illik.
Igy érezni szép a magyar polgárnak,
Ki önként lett védője a hazának,
Élni, halni szabadságért ki akar,
S a robotra által menni soha többé nem akar.
12.
Még Aradnál szépen szólott a banda,
Világosnál gyászba borúlt a haza,
Világosnál raktuk le fegyverünket,
Mert vezérünk ott adott el bennünket.
13.
Szolnok alatt elkészült már a vasut, a vasut,
Elmasérozott már azon a Kossuth, a Kossuth,
Elvitte az magával a koronát,
A németnek mindenféle pompáját.
Levették már a nemzeti lobogót, lobogót,
Mert vezérünk, Görgei, áruló volt, -ruló volt,
Eladta a hadsereget, Aradvárt,
Az áruló szedte fel, haj, az árát.
14.
A toronyban sárga-fekete rongy lóg,
Alatta egy bámész nép ott ácsorog.
Kérd az egyik: Bátya, hát itt mi ujság? –
Elhagyott Kossuth, oda Magyarország!
Honnan jösz te oly leverten jó pajtás?
Mért sir egyik szemed jobban mint a más?
Orczáidon mért látni oly bánatot,
Mintha elmult volna már a világod?!
Sírok, pajtás, sírni fogok örökre,
Míg élni hagy a jó isten kegyelme;
Világostól hozom a nagy bánatot,
Mert hazámnak ottan mély sír ásatott.
A magyarnak nincsen többé hazája,
Elbujdoshat immár a nagy világba.
A temetés roppant volt és nagyszerü,
Százezernél több volt ott a kesergő.
Kilenczedik zászlóalj! hol zászlótok?
Láttam, midőn izekre szaggattátok,
Sirva dobtátok el hős fegyverteket –
Hogy az isten áldjon meg benneteket!
Sirva borult huszár lova nyakára,
Megölelte, csókolta utoljára,
Földhöz vágta lángöblü karabinját,
Boszujában ketté törte a kardját.
A nap épen akkoron alkonyodott,
És az egész magyar nép mind vérben volt,
Mintha sírt volna még az ég maga is,
Hogy nem lesz már a földön egy magyar is.
És te mégis jóságos isten nézted,
E szép hazát eltemetni engedted,
Egy mély sírba, honnan nincs feltámadás –
Te is, pajtás, magadnak egy olyant áss!
Világosnál leraktuk fegyverünket,
Mert Görgei ott adott el bennünket,
Fegyverünket letettük a muszkának,
Engedtünk az áruló parancsának.
15.
Becskereknél széles árok,
Ott vannak a szerviánok,
Viselik a veres sapkát,
Mellette a kardot, puskát –
Magyar huszár!
Hallod-e te vad rácz fattyú!
Van-e a juhod közt tokjuh?
A kiben van hat font fagygyú,
Hat ponyvára való gyapjú? –
Juhász fattyú!
Hallod-e te magyar fattyú!
Van-e patrontásban bankó? –
Vagyon, vagyon hatszáz golyó,
Hatszáz szerviánba való,
Vad rácz fattyú!
16.
Megálljatok fiúk, fáradt vitézek,
Hazámra még egyszer vissza hadd nézek!
Pihenjünk meg utóljára hantjain,
Ha vérrel nem segithetünk bajain.
Isten hozzád kedves hazám határa,
Szálljon áldás földed minden porára!
Isten hozzátok magyarok, véreink!
Fáj a szivünk, de nem hullnak könnyeink.
Huszár voltam, isten szárnyas angyala,
Kedves hazám ellenének ostora;
Rabigában nyögsz te addig drága hon,
Míg huszár nem nyargalódzik síkodon.
Ötven csatában küzdöttem szép hazám
Érted, halál még sem akadott reám:
Nincs már apám, anyám, kedves szeretőm, –
Isten tudja, hol lesz majd a temetőm.
Bajtársaim mind elhulltak a csatán,
Csak egyedűl maradtam én ily árván,
Fáj szivem, fáj, busulok és bánkódom,
Soh’ sem látlak, kedves hazám, jól tudom.
Szegény pára fakó lovam te vagy már,
Ki egyedül török földön velem jár,
Jaj de te is vissza-vissza nyerítesz,
Bus szemet vetsz reám, csakhogy nem kérdesz.
Kedves hazám látlak-e még valaha?!
Önnön fiad volt tehozzád mostoha,
Ki eladta ős apáink szent honát –
Verd meg isten az ily álnok gaz fiát!
Elmegyek én, de utolsó szent hantod
Megcsókolom, a mért annyi vért ontott
A magyar nép, kinek nincsen hazája –
Még az ég sem igazságos hozzája!
Édes hazám majd egyszer még valaha
Felderűl a szabadságnak hajnala,
Akkor én is visszatérek, vissza én,
Ott halni meg édes hazám szent földén.
17.
Felmentem a temesvári sánczra,
Visszanéztem szép magyar hazámra;
Szülőföldem, édes Magyarország,
De messze vagy, de messze vagy hozzám!
Hallok itten idegen hangokat,
Fájdalmában szivem majd meghasad,
A magyar szó örömre serkentget,
A ki szólja: az isten áldja meg!
Lengedezve fuj a Mátra szele,
Kedves babám fohásza jön vele,
A fohász közt egy gondod legyen rám,
Ne feledkezz’ rólam kedves rózsám.
Nem felejtlek, – jaj de roszul érzek!
Bánatomban tovább nem is élek;
Elhervadok, mint virág a napon
Értetek szép hazám és galambom!
18.
Édes anyám nem lett volna,
Katona sem lettem volna,
De még akkor beiratott,
Mikor bölcsőben ringatott.
A szegedi kaszárnyába
Sok réguta be van zárva.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia.
Sírhat az az édes anya,
Kinek két fia katona;
Összeborúl mind a kettő,
Sírnak mint a zápor eső.
Édes anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám!
Jobb lett volna kis koromba’
Koporsóba zártál volna!
19.
Uj városon van egy rongyos csárda,
Ottan iszik egy legény bujába’.
Igyál pajtás, igyál utóljára,
Holnap visznek nagy Itáliába,
Holnap visznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
20.
Magas a szegedi torony,
Elejtettem az ostorom,
Majd feladja a galambom,
Két orczáját megcsókolom.
Piros orczád be meghervadt,
Mióta nem csókoltalak.
Hát még nyolcz esztendő alatt! –
Talán a szivem meghasad.
Ugyan ki gondolta azt ki,
Hogy nyolcz esztendőt töltsön ki?
Elég volna abból egy is,
Gondolkozhat’ még addig is.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia,
Sétál magas kaszárnyába’,
Fáj a szive babájára.
21.
Búsan, búsan harangoznak hajnalra,
Kis pacsirta gyász nótáját dalolja,
Dalold, madár, aztat a bús verseket:
Katonának írják a legényeket.
Ki is hozták már az intő czédulát,
Azt a lányok könnyes szemmel olvassák,
Könnyes szemmel azt olvassa belőle:
Katona már a kedves szeretője.
Elmégy, rózsám, itt hagysz nagy árvaságra,
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Jön a gőzös, elvisz Itáliába,
Nem takarsz már többet bodor subádba.
Eljöttek már az urak vizitálni,
Apák, anyák nem tudnak mit csinálni,
Könnyes szemmel zokogva panaszolják,
Most kisérik vizitálni a fiját.
Kedves testvér én is ki vagyok írva,
Ki van, látom, a nevem is ragasztva,
Én huztam ki az utolsó numerát
Nem is találtak bennem semmi hibát.
Két katona ki is kisért megnyírni,
Édes anyám utánam jött kikérni,
Kéri értem a hadnagyot, kapitányt:
Hogy ne nyirassa meg azt az egy fiát.
Elmehetsz már szegény asszony dolgodra,
Meg van nyírva már a fiad, katona,
Most öltözik átillába, csákóba,
Folyhat már le bús künnyeid orczádra.
Jön a gőzös, nem áll itten hiába,
Minden órába egy arany az ára,
Bár a kerék kitört volna alóla,
Nem vitt volna messze Itáliába.
Nem törik el, vas a gőzös kereke,
Mert a vasút erősen van készitve,
Szalad rajta, mint a szélvész a habon –
Vissza jövök, édes anyám, a nyáron!
22.
Édes anyám egyetlenegy fia,
Az is ki van katonának írva,
Nincsen abban szánakozó lélek,
A ki engem katonának bévett.
Kedves rózsám elvettelek volna,
Katonának be nem vettek volna,
De már igy a jó istenre bizlak,
Mert elvisznek engem katonának.
Várjál magyar! majd most kerűlsz lánczba,
Nem tánczolsz már többé a kocsmába!
Majd elvisznek nagy Itáliába,
A németnek kedves hazájába.
Ha felűlök kis pej paripámra,
Beugratok Nagy Németországra,
Visszanézek Kis Magyarországra –
Könnyem csordúl két piros orczámra.
Hogy kell itt megszoknom jaj istenem!
Hogy kell azt a német lányt szeretnem!
Ha ölelem: karjaim elhalnak,
Ha csókolom: könnyeim húllanak.
Ezzel felűlnek a gőzkocsira,
Elől-hátúl fegyveres katona,
És csak egyet fütytyent a masina:
Isten hozzád sok jó édes anya!
Sír az anyám, sirat engem nagyon,
Édes anyám már most ne sirasson,
Ha az isten éltemet megnyujtja:
Visszajövök nyolcz esztendő mulva.
23.
Már látom, hogy katonának kell lennem,
A német mondúrjába kell öltöznöm,
Muszájképen kell a császárt szolgálnom,
Ugyan, babám, hogy kell tőled megválnom!
Háromféle szőre van a lovamnak,
Jaj de félek, elvisznek katonának;
Nem félek én a szerető-tartástól,
Jaj de félek az egreczírozástól.
24.
Szegény legény feltekint az égre,
Szeretőjét bizza az istenre,
Arra bízza, az viseli gondját,
Nem öleli már karcsú derekát,
Jaj de szépen kékellik az erdő,
De még szebben zöldellik a mező,
Kis kertemben csillámlik a harmat –
Kedves babám, örökre elhagylak!
Gyenge lábom, gyenge másérozni,
Gyenge karom a fegyvert forgatni,
Ád az isten nekem annyi erőt,
Kiszolgálom azt a nyolcz esztendőt.
25.
A gőzösnek hat kereke
Bárcsak ízré-porrá törne,
Bárcsak izré-porrá törne,
Hogy minket el ne vihetne.
Anyám, anyám, édes anyám,
Édes felnevelő dajkám!
Örűltél a szűlésemnek,
Felneveltél a németnek.
El kell, el kell, el kell menni,
Vásárhelyt itt kell már hagyni!
Hagyok olyan szép lányt benne:
Holtig fáj a szivem érte!
26.
Édes anyám, ha eljön kend,
Szeged felé indúljon kend,
Ott vannak az új rekruták,
Kiknek göndör haját nyírják.
Jaj de boldog édes anya,
Kinek nincsen egy csep fia!
Boldogtalan édes anya,
Kinek husz éves a fia!
Bárcsak a gőzös kereke
Izré-porrá összetörne,
Izré-porrá összetörne,
Hogy engem el ne vihetne.
Eredj haza feleségem,
Ne sirass már tovább engem,
Az van a csákómra irva:
Nem szabadulok meg soha!
27.
Sárga virág fekete közepe,
Jaj de gyászos a rózsám élete!
Hogy ne volna gyászos az élete:
Mindörökké katona a neve!
28.
Most kapott a biró egy kis ujságot;
Hogy szedje össze a fiatalságot.
Sok szegény leánynak szeme könnyezik,
Mikor a babáját felöltöztetik.
A szegedi városháza be sárga,
Oda ment az én rózsám be sétálva,
Irok neki vigasztaló levelet:
Szabadits ki, kedves rózsám, ha lehet.
Kocsmárosné kápolnája a pincze,
Imádságos könyvecskéje az itcze;
Rójja, rójja, kocsmárosné, száz itcze,
Van babámnak préda pénze, hadd költse!
Kocsmárosné, lelkem, nincs semmi bajom,
Csakhogy a rózsámat már itt kell hagynom.
Mire az a nyolcz esztendő elkerűl:
A szerelem addig tőlem elrepűl.
29.
Magentánál történt egy napon csata,
Hol sok ezer magyar vére kiomla,
A francziák közül is sok meghala,
Mert a magyar vitézséget mutata.
Már énnekem nem kell többé szerető,
Szeretőm lesz nekem már a temető,
Virágzik a viczenzai temető,
Temessenek engem belé legelsőbb.
30.
Kocsmárosné! jó bort az asztalára,
Magyar gyerek jött be a szobájába,
Jó veres bort hozzon az asztalára,
Hadd igyon a magyar gyerek bújába’!
Már én többet Hesz bakája nem leszek,
Csákóm mellé zöld felzájkot nem teszek,
Mert elmegyek a szép Magyarházába,
Ott maradok a szép Magyarországba’.
Nincs jobb egyetlen jó édes anyánál,
Nincs szebb élet a szép Magyarhazánál.
Hej sok magyar most vérét kiontotta,
Kit eltalált a franczia golyója.
Isten hozzád már Mántova örökre,
Most indúlok kedves honom keblibe,
Majd meglátom kedves honom határát,
Megcsókolom kedves rózsám orczáját.
Gyenge lábbal lépdegélek honomban,
Hazámbeli szép kis leány karomban;
Most értem el hazámnak dicső napját,
Mert kedvesem égő szeme ragyog rám.
31.
Isten hozzád Veníczia városa!
Már én többet nem leszek a lakosa!
Elbúcsúzok híres, erős váradtól,
A tengernek rettenetes habjától.
Rettenetes a tengernek a habja,
Hej, sok magyar fiú utazik rajta;
Tenger habja hányja, veti a gályát,
Sok magyar lány siratja a babáját.
Hegyes, völgyes országokat bejártam,
Párját az én hazámnak nem találtam!
Isten hozzád Olaszország határa;
Már én többé nem leszek a lakosa.
Szépen hangzik a gőzkocsi zörgése,
Mikor megyen a nagy Németországon,
Magyar legény tartja rajta a kormányt,
Magyarhonnak igazítja az útját.
Kedves rózsám, már én haza érkeztem,
Külföldeken sok bujdosást végeztem,
Bujdosója voltam a nagy világnak,
De most leszek honfia a hazámnak.
32.
Sírhat az az édes anya,
Kinek katona a fia,
Mert nem tudja, mely órában
Eshetik el a csatában.
Ki a csatában elesik,
Sík mezőben temettetik,
Sík mező a temetője,
Száraz ágból a keresztje,
Az én fiam is elesett,
Sík mezőben temettetett,
Zöld fű nőtte fel a sírját,
Kit sirattam sok éjtszakán.
33.
A baraczkfa pirosat virágzik,
Kis pej lovam alattam cziczázik,
Cziczázz, lovam, cziczázz utóljára,
Holnap megyek veled a csatára.
A birónak három legény fia,
Három közűl egy se lett katona;
Szívesebben szolgálnám a császárt,
Ha egyformán szedné a katonát.
Réten terem a szép egyenes nád,
Barna asszony neveli a lányát, –
Neveld, anyám, neveld a számomra,
Majd elveszem nyolcz esztendő mulva!
34.
Sohasem vétettem
Szeged városának,
Mégis beíratott
Lovas katonának.
Lovasnak íratott,
Bakancsot szabatott; –
Verje meg az isten
Az ily szabadságot!
Kértem a kapitányt,
Adjon pej paripát,
Ugy viselem gondját:
Soh’ se’ látja kárát.[9]
Közibe vezetett
Száz remonda lónak,
Megálltam faránál
Egy kurta csikónak.
Ez a jó, e’ lesz jó,
Ez a kurta csikó,
Ez a kurta csikó,
Huszár alá való!…
35.
Felszántom a, felszántom a kis kertemet ugarnak,
Vetek bele, vetek bele bazsarózsát nyilónak.
A két szélén bazsarózsa nyildogál,
Közepében barna babám sirdogál.
Háromféle, háromféle szőre van a lovamnak,
El kell menni, el kell menni katonának magamnak.
Nem félek én a szeretőtartástól,
Jaj, de félek az egreczirozástól.
El kell menni, el kell menni katonának messzire,
Itt kell hagyni, itt kell hagyni a rózsámat, nincs kire;
Te rád hagyom legkedvesebb pajtásom,
Éljed vele világodat, nem bánom.
36.
Szép a baka, ha kiáll a glédába,
Három megy egy sorjába’,
A káplárja utána,
Marsot ver a dobosa
A városba’.
Szép a huszár, ha felűl a lovára,
Kardot köt oldalára,
Megcsókolja babája,
Ugy megyen a csatába,
A csatába.
37.
Garibaldi csárdás kis kalapja,
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Nemzeti szin pántlika van rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.
Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova,
Magyar kis lány meríts neki vizet,
Garibaldi a csatára siet.
Ezer nyolczszáz hatvankettedikbe’
Felment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép Magyarországot,
Hogy harczolnak a magyar huszárok.
38.
Én magyar fika vagyok,
A nevem Lajos,
Érted, bagó, meghalok,
Elhagyni bajos.
Jaj be drága eledel,
Mit az ember szája nyel!
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
Katonának nincs kedve,
Ha pipája nincs,
Nem tud prezentérozni,
Ha dohánya nincs.
Az az első jelszava:
Van-e kendnek bagója?
Jó, jó, jó bagó!
Drága jó bagó!
Bezzeg a más világon
Komisz világ lesz,
A szentek pipájában
Kevés bagó lesz.
Szent Péter rajtunk segíts,
Bagó fábrikát épits!
Jó, jó, jó bagó!
Angyali bagó!
PUSZTAI és PÁSZTORDALOK.
1.
Amoda van hat pej csikó magába’,
Mind a hatnak békóba’ van a lába,
Eredj, rózsám, fordítsd vissza a csikót,
Hadd vegyem le a lábáról a békót.
Ha leveszem a lábáról a békót,
Hát azután hova tegyem a csikót? –
Majd elviszem, a merre a nap lejár,
Arra, tudom, a gazdája soh’ se’ jár.
Édes anyám szült engem a világra,
Szülésiért a jó isten megáldja,
Szülésiért a jó isten megáldja,
Ha tartok is szép szeretőt, nem bánja.
2.
Teli a zsebem bankóval,
Az istálóm lopott lóval.
Három szürke, hat fekete,
Most is keres, most is keres a vármegye.
Lyukas a tömlöcz oldala,
Hideg szellő dúdol rajta,
Nem bánom én, ha dúdol is,
Megélek én, megélek én, ha lopok is.
3.
Bárcsak hamar május lenne,
Sej, haj, bárcsak hamar május lenne,
Hogy a réten sok ló lenne,
Sej, haj, a nyáron!
Kötőfékem harminczhárom,
Sej, haj, kötőfékem harminczhárom,
Tele lopom még a nyáron,
Sej, haj, ha lehet.
Békókulcsom csak egy féle,
Sej, haj, békókulcsom csak egy féle,
Mégis békót nyitok vele,
Sej, haj, ha lehet…
Viszik a lovam Gyulára,
Sej, haj, viszik a lovam Gyulára,
Magamat vasba’ utána,
Sej, haj, utána!
4.
Megérik a szőlő nem sokára,
Árván marad a tőke magára,
Te is árván maradsz kis angyalom,
Mert már nekem fogságba kell jutnom.
Mit ér nekem az egész életem,
Ha bujdosás az egész életem?!
Bujdosok én a kerek ég alján,
Míg meg nem nyugszok a rózsám karján.
Már ezután hozzátok nem járok,
Mert megfogtak engem a zsandárok,
Letettek a tömlöcz fenekére,
Ugyan, rózsám, jutok-e eszedbe?!
Kis angyalom csak arra kértelek,
Fogadásodat, hogy meg ne vessed.
Rabságomat nem annyira bánom,
Csak a kedves galambom sajnálom.
5. SZABADOS JÁNOS.
A három nyárfánál jártam,
Ott egy vén boszorkányt láttam,
A boszorkány azt mondotta:
Szabadost az ördög hozta.
Azt mondta: vas pléh van mellén,
Ördöngős sipka a fején,
Aczél-tükör a zsebébe’,
Azon lát el hét mértföldre.
Bagoly-szem van hóna alatt,
Sötét éjtszakán is láthat.
Szem-fényen is el tud menni,
Nem lehet őt észre venni.
Nagy pénteken holló szivet
Meg szokott enni egy felet;
Gyík vért kever a borába,
Azért nem fél ő magába.
Kígyó zsir bajusz kenője,
Kakas zsirral kardja kenve,
Ki őt álmából felkölti,
Ha valaki lovát veszti.
Ha a csizmáját megkeni:
Veszett kutya zsír kell neki,
Kába borju patrontása,
Hét országban nincsen mássa.
Ha rálőnek is, nem használ,
Két vágott vasra nem talál,
A lövés szer előtte olvad,
A vágott vas szőrré duhad.
Igy szólott a vén boszorkány
És tüzet szórt, mint a sárkány.
A nyárfáktól elszaladtam,
Mult időkről gondolkoztam.
Addig volt Vásárhely boldog,
Míg Szabados be nem botlott;
A ménesbe senki nem járt,
Nem kérdezték: ki tett most kárt?
A vásárok Orosziban
Nincs a kalendáriomban,
De azért mi vásárt csaptunk,
Egy lóért kettőt is kaptunk.
Ha kezemben volt kantárom,
Úr voltam én a határon,
Úr voltam én Nagy-Szalontán,
Túl a Maroson s a Tiszán.
Összejártam passus nélkül
Fél világot, csep félsz nélkül.
Ha Szabadost megölhetném,
Ujra világom élhetném.
De már most nagy búba estem,
Nincsen szabad keresetem.
Nem igen kapok a kapán,
Hogy élek már én igazán?
Könnyen kerestem kenyerem,
Nem törte kapa tenyerem.
Búbánattól én nem féltem,
Csak ugy könnyen éldegéltem.
Nem voltam én addig adós,
Míg ide nem jött Szabados.
Nem retteg ő hát senkitől,
Csak az egy igaz istentől.
Megfogta az atyja átka,
De szerencse ott találta,
Azért nappal és est tájba’
Mindig jár kel más bajába’.
A fokosa kurta nyele
Kigyó méreggel van tele,
A fokossal olyat vághat,
Kit csak az isten gyógyithat.
Ő hetedik gyermek vala,
Miatta anyja meghala,
Ezért atyja megátkozta,
De az ördög kapott rajta.
Az anyja is átkot monda,
Hogy soha ne légyen nyugta,
Éjjel, nappal és napeste
Mindig más baját keresse.
Az ördög, hogy ezt hallotta,
Mindjárt, tüstént kapott rajta.
Látjuk, néki segitsége,
Búba’, bajba’ reménysége.
Mondá, őt nem Nagy-Szalonta
Hanem inkább ördög hozta,
Hogy vadászszon embereket,
Mint a macska egereket.
6.
Gyenge vagyok, növendék, növendék,
Fáj a hátam, megverték, megverték,
A vármegye kutyája verte meg,
Hogy a fene kezét lábát egye meg.
Vásárhelyi laposon, laposon
Három legény van vason, van vason,
Megzördíti jobb lábán a vasat,
Szeretője szive majd meghasad.
7.
Mikor katonává lettem:
Szilaj csikóra nyergeltem,
Bevezettem a rajcsúrba,
Nem vágott jól ki kalupba.
Éjfél után egy az óra,
Felnyergelek a fakóra,
Még hajnalra, szép reggelre
Levágtatok az alföldre.
Hat vármegye mindig hajtott,
De soha meg nem foghatott.
Tisza vizén átúsztattam,
Mindjárt új életre kaptam.
8.
Voltál-e már Félegyházán, Berénybe?
Voltál-e már komiszáros kezébe? –
Nem félek én komiszáros kezétől,
Letagadom a csillagot az égről.
Ha felülök kis pej lovam hátára,
Benyargalok vásárhelyi pusztába,
Megpróbálom kis pej lovam odáig,
Ha kergetik, tud-e futni sokáig?
Magas a szegedi torony teteje,
Mégis kihallik a harang belőle,
Húzd el nekem azt a szomorú hangot:
Hogy engemet az én rózsám elhagyott.
9.
Loptam lovat, lopok is,
Ha felakasztanak is;
Ugy is mit ér ez az élet,
Ha a rózsám nem szeret,
Ha a rózsám mást szeret
S nem engem!
Nincsen olyan barna szem,
Mint a tied kedvesem,
Tekinteted villámcsapás,
Ne sujts vele senki mást,
Ne sujts vele senki mást,
Csak engem!
Hallod-e te kis leány!
Szeretsz-e még igazán?
Ha nem szeretsz, ugy ásd a sírt,
Hogy eltemess engemet,
Hogy eltemess engemet
Örökre!
10.
Jaj de magas ez a vendégfogadó,
Van-e benne barna kis lány eladó,
Ha nincs benne barna kis lány eladó,
Én sem leszek soká benne mulató,
Ha felűlök kis pej lovam hátára,
Elnyargalok a kútasi csárdába.
Sört, bort ide, kocsmárosné, hadd iszok,
Zsandár hajtott engem ide, múlatok.
Ha felűlök kis pej lovam hátára,
Elmegyek a Tisza tulsó partjára;
Szépit, javát elhajtom az ökörnek,
Eladom a pesti kereskedőnek.
Bele nyúlok a kis lajbim[10] zsebébe,
Nem sok bankót rángatok ki belőle.
Majd ellopjuk az éjtszaka a bimbót,
Kupecz ember azért adja a bankót.
11.
Jaj istenem! jaj de sokat bujdostam,
Tizenhét esztendeig betyár voltam.
Áldja meg az isten azt a házakat,
A hol nekem egy óráig helyt adtak.
De sok falut, de sok várost bejártam,
De sok üres istálóra találtam.
De sok lovat szerszámostól elloptam,
De sok hunczut szeretőre találtam!
Kimegyek a zöld halom tetejére,
Megásatom a síromat előre,
Majd meglátom, ki fog engem sajnálni,
Sírhalmomra rozmaringot űltetni!
12.
Be van az én szűröm ujja kötve,
De nem tudod, pajtás, mi van benne.
Az egyikben aczél, kova, tapló,
A másikban száz forintos bankó.
Ha megunom magam a pusztába’,
Kapom, fogom, megyek a csárdába;
Parancsolom a kocsmárosnénak:
Hozzon kend bort jó borivójának!
Még azt mondják rólam az irígyek:
Ihatik az, mert lopott eleget.
Ha loptam is, megszenvedtem érte, –
A vármegye se’ hányja szememre!
13.
Még azt mondják, hogy én korhely vagyok,
Éjjel nappal a kocsmában lakok;
Ne hányja azt senki a szememre,
Ha iszok is, a magam pénzire!
14.
A subámnak nincs melege,
Megvesz az isten hidege.
Kocsmárosné, ha van szived,
Gyujts világot, gerjeszsz tüzet!
Hadd kóstoljam meg borodat,
Öleljem a derekadat.
Láng a szemed, arany a szád,
Hunczut, a ki haragszik rád!
15.
Esik eső a haraszton,
Nem kapok én a paraszton,
Hej, jó az isten, jót ád nékem,
Hej, csikós bojtár vesz el engem!
Esik eső, zúg a malom,
Bort iszik az én galambom,
Hej, hadd igyék, hadd mulasson,
Hej, csakhogy hozzám hű maradjon!
16.
Uj-városi juhász vagyok én,
Ezt a kerek pusztát lakom én,
Ennek közepében lakásom,
Ide várom kedves galambom.
Házam előtt egy fa, nem látszik,
Minden karácsonba’ virágzik,
Terem rajta alma jó szagú,
Ugyan, babám, mért vagy szomorú?
17.
Nem kell nekem köpönyeg,
Mert az engem nem illet,
Irhás suba kell nekem,
Az melegít fel engem,
Eszemadta!
Nem járok én paripán,
Mint Beretvás kapitány,
Szegény legény vagyok én,
Gyalog masérozok én,
Eszemadta!
Nem megyek én messzire,
Csak a város végire,
Leterítem a subám,
Oda várom a babám,
Eszemadta!
18.
Levelem jött a gulyástól,
Kilelte a hideg;
Százhusz tinó van a kúton,
Meginná a vizet.
Eredj kedves galambom,
Huzzál neki, hadd igyon,
Megszolgálom a nyáron.
19.
Hull a czitrom a fáról,
Most jöttem a tanyáról!
Ingem, gatyám csupa szennyes,
Azért vagyok szerelmes
Hej ricza, ricza, ricza kukoricza dercze,
Megcsókollak, galambom, holnapután este.
20.
Három juhom tavalyi,
Három harmad évi,
Ha behajtom, megfejem,
Enni adok néki.
Helyre Daru, helyre Bimbó,
Helyre mind a három,
Az uram is itthon van,
Nincsen semmi bajom.
21.
Kihajtom a ludam a rétre,
Elvágom a nyakát estére.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
A ludam a réten legelész,
A rózsám mellette heverész.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
Rászállott a madár a fára,
Elhagyott a babám bújába.
Igy rózsám, ugy rózsám, ugy lesz jó,
Minden legénynek a másé jó.
22.
Feljött már a csillag
Az ivó kút felé,
A juhász is ballag
A galambja felé.
Fujdogál a szellő,
Esik a fergeteg,
Gyere be, galambom,
Mert megvesz a hideg.
Kisűlt a pogácsa,
El is van már hülve,
Gyere be, galambom,
Ehetsz már belőle!
23.
Esik a hó lefele,
Megy a béres befele,
Összeüti bokáját,
Öleli a babáját.
24.
Megismered a kanászt
Ékes járásáról,
Angyal-fűzött bocskoráról,
Tarisznyaszijáról.
Megismered a kanászt
Hegyes bocskoráról,
Disznó zsirral jól kipedrett
Pörge bajuszáról.
25.
Hej halászok, halászok!
Mit fogott a hálótok? –
Nem fogott az egyebet,
Piros szárnyu keszeget.
Hát a keszeg mit eszik,
Ha a bárkába teszik? –
Nem eszik az egyebet,
Petrezselyem gyökeret.
Elment a hal lefelé,
Török-Kanizsa felé;
Nem is jön többet vissza,
Mert arra van az útja.
Hej halászok, halászok!
De szennyes a ruhátok;
Talán nincsen babátok,
A ki mosna reátok?
Halász legény hallod-e?
Mért meg nem házasodsz te?
Mért nem veszel el egy lányt,
Akár engem, akár mást?!
BOR- és KORTESDALOK.
1.
Csárdás élet
A gyöngy élet,
Nem kell ahhoz tudomány,
Csak jó bor, meg szép leány.
Csárdás voltam,
Az is leszek,
El nem hagyom, mig élek,
Mig bennem lesz a lélek.
2.
Én vagyok az, a ki nem jó,
Kocsma-ajtó nyitogató,
Kocsma-ajtó nyitogató,
Édes anya szomoritó.
Iszom, iszom a csárdában,
Míg hat lovam lesz a hámban;
Kettőt kifogok lógóra,
Elég lesz borravalóra.
Iszom, iszom, addig iszom,
Míg a rózsám be nem iszom;
Ha a rózsámat beiszom,
Arra sem lesz semmi gondom.
3.
Kis kalapom fekete,
Bokréta van mellette,
Legszebb ága lehajlott,
A galambom elhagyott.
Kis kalapom csurgóra,
Mindig innám, ha volna;
Akár iszok, akár nem,
Ugy is korhely a nevem.
A sok kurva meg a bál
De sok pénzembe kóstál,
Azt is azért cselekszem,
Hogy a rózsám szeretem.
Zöld az erdő, zöld a fa,
Sokat sirtam alatta.
Megvirrad még valaha,
Hogy nem sírok alatta.
4.
Egy szőlő határ levél, zöld levél
Legyen nekünk szemfedél, szemfedél,
Egy nagy hordó koporsó, koporsó,
Kezünkben teli kancsó, nagy kancsó,
Ős apáink szent ivók, szent ivók;
Soh’sem voltak vizivók, vizivók;
Éltökben hogy tusoztak, boroztak,
Szentté azért változtak, változtak.
A pap az ő nániját, nániját[11]
Kapja, mondja: hej barát, kelj barát!
Én is iszom, igy igyál, igy igyál,
Hogy szentté változhassál, -tozhassál.
5.
Uj-Szegeden szépen muzsikálnak,
Nagy kedve van az egész világnak,
Ugrándoznak, járják a bolondját, –
Én nem tudom, csak nekem úgy mondják.
Jó bort ittam, részeg vagyok tőle,
Haragszik a feleségem érte,
Ha haragszik, elfordulok tőle,
Ott a hátam, diskuráljon véle!
6.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Ez az élet minket illet,
Nem a régi öregeket.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Ez az élet víg ficzkóké,
Nem a szürke barátoké.
Dudájnám, stb.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
Mert a barát imádkozik,
De a huszár jó bort iszik.
Dudujnám, dudujnám,
De jól megyen a munkám.
7.
Tehát igyunk az elment gólyákért,
Az itt maradott csörgő-börgő szarkákért.
Ez ám annak a görbe tőkének a leve,
Bor ám ennek a neve
Ezt kapafokkal koczogtatták,
Metsző-késsel sanyargatták,
Tölgyfába szoritották,
Mogyorófával körűl vették.
Ez elme mozdító,
Erszény pusztító,
Ruha rongyositó,
Kocsmáros gazdagító,
Ma vigasztaló,
Holnap szomorító. –
Tudod-e a minap mit cselekedtél
Velem? – a sárba kevertél,
Falakhoz vertél,
Más józan embertől megszégyenitettél,
A kutyákat rám uszítottad!
Szólsz? nem szól? nem felelsz? –
Katona régula:
Marss az áristomba!
8.
Hadd muljon el ez a világ,
Csak szőlő teremjen,
A mely minden munka nélkűl
Bőven termő legyen;
A torkunkat édesitse,
A gégénket nedvesítse.
Hajdi, hajdi, hajdi, hajdi,
Nosza, pajtás, te is hajtsd ki!
9.
Ányom asszony kertje, berke,
Vajon mi van bele vetve?
Szödörje,
Bödörje,
Ónumdókum,
Ónumdeszka,
Kántor-menta,
Fodor-menta…
Jaj de fene nóta!
10.
Ennek az embernek
Jó kocsija van,
Jó kocsija előtt
Jó két lova van.
Homok hegynek hogyha tartja:
Csipke-bokor megállitja,
Akkor mondja: gyi!…
Gyihi!… hi!… hi!…[12]
Hó!
11.
Elindúla egy kalmár
A szürke lovával,
Megrakta a talyigát
Számos portékával;
Üti, veri a lovát
Csomós ostorával,
Hát egyszer csak nem birja,
Mondja nagy lármával!
Gyihi!… gyihi!… gyihi!… hó[13]
12.
Az alispán, az alispán kalapomhoz rózsát tett,
Most is ott van, most is ott van, hogy ha még el nem veszett;
Rózsa mellett, rózsa mellett szép a piros tulipán,
Piros borral, veres borral itatott az alispán.
Húzd ki czigány, húzd ki czigány, azt a nótát vidoran,
Hadd tánczoljak, hadd tánczoljak egyet, a ki lelke van!
Tisztujitás, tisztujitás lesz ma itt a vármegyén,
Öt-hat kupa, öt-hat kupa veres bort megittam én.
Jó bort ivott, jó bort ivott ősapám is hajdanán,
Mikor királyt, mikor királyt választottak ős Budán,
Szegény öreg, szegény öreg! ő már többet nem iszik, –
Bort ide hát, bort ide hát, hadd iszom én reggelig!
13.
Bődi rénél van a Csó-tó,
Abban úszik tarka zászló,
Öt pecsovics halászgatja,
Örül, hogy azt kifoghatja.
Száradni a falhoz teszik,
Hej, de rongyos, már nem merik
Főispán elébe vinni,
A lucskossal tisztelkedni.
Hogy ezt hallja Szabó László,
Hogy oda a tarka zászló:
Bánatjában hová legyen?
Szaladgál, hogy panaszt tegyen.
De nem talál vigasztalást,
A zászló csak rongyos folyvást.
Hej zászló! mondtam több izbe’:
Szétáztat még a tó vize!
14. BABARCZI.
Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.
Eddig nevem, beszédem volt hódoltató,
A gyülésben szónok voltam nagyraható,
Magam valék tisztségeket osztogató,
Törvény mester, a megyében útmutató.
Már siess hazádba vissza vert seregem,
Nékem ez a Kubinczki párt győzhetetlen.
Rettenetes e pártnak vaskemény karja,
Csekély népem összetöri, arczát marja.
Hű vezérim, hajcsáraim, mind sebesek,
Megöklözték a Kubinczki erős kezek.
Bár ide se jöttem vón’ Budáról soha,
A szerencsém nem lett volna ily mostoha.
De jaj mi fordulás történt balsorsomon,
Szégyen esett pecsovics kis táboromon.
Mi az, a mit haza tudok vinni nőmnek? –
Elleneim erős szívűk, mindig győznek.
Mert Földvári, Csongrád megye főispánja,
Nemes szivü, nagy hazafi, nincs hiányja.
Hol Földvári a főispán: ott nincs ármány,
Nem talál helyt nagy lelkénél a koholmány.
Most már látom, nincsen székem a megyében,
Csak Vidovics, Szabó László tart keblében;
Nincs személyem, becsületem már Csongrádba’,
Kérlek ipam, végy magadhoz Soroksárba!
TRÉFÁS és GUNYDALOK.
1.
Bimbó ökrünk nagy szarva
Nem fért az istállóba,
Melyet vettünk lopással
Esztendeje Kállóba’; –
De befért a torkába,
Bandi bátyám gyomrába:
Mind füle, farka, lába!
Eladtuk a malaczot,
Megis ittuk az árát;
Mint a sáskák feltúrtuk
Kilencz falu határát; –
Pénzes zacskónk üres már,
Oda van az arany-vár –
Czifra pipa, pipaszár!…
2.
Ne siess jó legény
Hamar megházasodni,
Mert igen nehéz most
Jó leányra kapni.
Már én is megházasodtam,
Friss leányra találtam,
Talán majd örömömbe’
Fel is akasztom magam.
Feleségem jóságát
Immár kitapasztaltam,
A nagy butykos pálinkát
Az ágyában megkaptam.
Feleségem olyan jó,
Nem kell neki semmi jó,
Sem szita, sem rosta,
Semmiféle jó munka.
Ilyen ám a fehér cseléd,
Ha van neked: lóért cseréld!
Dédallom, adédallom!
3.
Mindenek azt megvallják,
Magokban tapasztalják,
Addig szabad a legény,
Míglen szeretni nem mér.
Mert a leány-asszonykák
Rátartócskák a dámák;
Felfodrozzák magokat,
Ugy árulják farukat.
Hajporozott fejeket,
Czifra öltözeteket…
Annyi a czifra rajta,
Azt gondolnák gróf fajta.
Szeretnek bálba járni,
Hogy ha nincs is mit enni;
Jobb volna a konyhára,
Hogy sem mint a hajporra.
A ki tánczolni nem tud,
Nagy becstelenségre jut,
Hogy ő vele nem mulat,
Nem is kalauzolhat.
Legény után kószálni
A lányok közt már módi;
A tyúk is addig kószál,
Míg jó kakasra talál.
4.
Olyanok már minden lányok,
Haja rózsa, csókra csók,
Mint a szép szelid bárányok,
Haja rózsa, csókra csók.
Megnyiretik gyapjukat,
Ugy árulják magokat.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!
Náni néni már vénecske,
Haja rózsa, csókra csók,
Többet tud, mint hat menyecske,
Haja rózsa, csókra csók.
Nagy bottól nem fél nagyon,
Azt mondja: nem üt agyon.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!
Katának van nagy katlanja,
Haja rózsa, csókra csók,
Többet tud már mint az anyja,
Haja rózsa, csókra csók.
– – – – – – –
– – – – – – –
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!
Juli juhait vezeti,
Haja rózsa, csókra csók,
Szomszéd juhászt integeti,
Haja rózsa, csókra csók.
Mosolyogja, hogy csötör-
Tökön volt a Dömötör.
Haja rózsa, tuba rózsa,
Haja rózsa, csókra csók!
5.
Férjhez adnám a lányomat,
Csillagomat, galambomat.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.[14]
Által ugrotta az L-et,
Már háromszor meg is ellett.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
A lányok közt legszebb virág,
Feje tetején holdvilág.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Esztendeje hatvankettő,
Foga sincs több, csak vagy kettő
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Csak két foga áll istrázsát,
Alig rágja a hig kását.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Bele esett a gödörbe,
Csak az egyik lába görbe.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Pápa-szem nélkűl nem láthat,
Már mankó nélkül nem járhat.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Korán felkél, – nyolcz órakor,
Feje olyan mint egy bokor.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Kenyeret is jól tud sütni,
Háromszor szok’ kovászt tenni.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Esztendőre maradjon még.
Ötször-hatszor befűt neki,
Mégis sületlen szedi ki.
Kicsike még, hadd nőjjön még,
Száz esztendős, nem vén a még.
6.
Azért adtam a petákot,
Végy gallantot rajta,
Gallantozd fel a szoknyádat,
Bizony kapnak rajtad.
Egyik utcza petrezselyem,
A második répa, –
Nem láttam én a tiedet,
Egye meg a rézsda.
7.
Egyszer esik esztendőben
Karácson,
Férjhez menne a nagyságos
Kisasszony.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!
Egyszer esik esztendőben
A husvét,
Férjhez menne a kisasszony,
De nincs pénz.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!
Egyszer esik esztendőben
A pünkösd,
Férjhez menne a kisasszony,
De nincs üst.
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár,
Cse bogár, nye bogár, sárga, cse bogár!
8.
Házasodjék meg az úr, trillárom happ!
Mert már az úr vén kandur, trillárom happ!
Vegye el a Katiczát,
Nem Katiczát, Pannikát, trillárom happ!
Uj-városon mi történt, trillárom happ!
Lány kérte meg a legényt, trillárom happ!
De a legény azt mondta:
Ő férjhez nem mén soha, trillárom happ!
Nincsen neki dunnája, trillárom happ!
Sem három-négy párnája, trillárom happ!
Mert a tollát a rucza
Még a réten hordozza, trillárom happ!
9.
Hallja-e kend Iczik zsidó!
Van-e kendnél pirosító?
Halvány a babám orczája,
Ráfér három forint ára.
A szentesi útcza végén
Megégett a deszka bódé,
Benne égett Iczik zsidó,
Mindenféle pirositó.
10.
Megvan még a vörös zsidó,
Van is annál pirosító
Vásárhelyi kevély lányok
Piros lehet az orczátok.
Meghalt már a vörös zsidó,
Elfogyott a pirosító.
Vásárhelyi kényes lányok
Fakón maradt az orczátok!
11.
Rongyos a kend háza vége,
Piros a kend lánya képe;
Adja kend nekem a lányát,
Megcsinálom a kend házát.
Ha nem adja, azt se bánom,
Nem lesz benne semmi károm;
Esztendőre vagy kettőre,
Gondja legyen egy bölcsőre.
12.
Tónainé rongyos háza,
Mind ki van a horogfája.
De sok legény jár hozzája,
Mégse raknak nádat rája.
A legényt is ugy szereti:
Pogácsát süt útra neki
De a legény nem kedveli,
Foga híjja, nem kell neki.
13.
Túron lakok, keress meg,
Két lányom van, kéresd meg,
Neked adom, szeresd meg, –
Két tyúkom van, együk meg.
Két lányom van kérőbe,
Kiment a kender földre,
Levetették a pendelt,
Ugy nyűtték fel a kendert.
14.
Egy asszonynak három lánya,
Három lánynak egy szoknyája.
Oh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.
Egyiknek nincs pántlikája,
Mert elhagyta a babája.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.
A másiknak nincs kötője,
Nincs is annak szeretője.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.
Harmadiknak nincs papucsa,
Nincs is annak kurafia.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.
Hárman fonnak egy kötetet,
Két gatyának egy ülepet.
Óh jaj mámili!
Jaj de cservenyi,
Czirkum zelleri,
Rozmaring, viola.
15.
Kutya-hitű Kátai!
Nem kell a lányt –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Bántani.
Mert a lánynak baja lesz,
Esztendőre –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Fia lesz.
Ha fia lesz, ugy jó lesz,
Katonának –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Való lesz.
Ha lánya lesz, ugy rosz lesz,
Egy kurvából –
Libizárom ripszom
Zátyérityi zatyitom –
Kettő lesz.
16.
Az én uram szitakéreg,
Majd szeretem, ha ráérek.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.
Az én uram Ködmen Jakab,
Már én rajtam senki se’ kap.
Három a pulyka,
Bodor a nyaka.
17.
Ugy szeretem az uramat,
Majd elokádom magamat,
Ha rávetem a szememet,
Majd kihányom a bélemet.
Én istenem! tégy jól vélem,
Vedd el az uramat tőlem.
Ha lefekszem az ágyamra,
Mindjárt megcsókol a sandra!
18.
Berta Kati kakasa
Felszállott a kapura,
Csak azt kukurikulja!
Fináncz a kurafia!
19.
Ördög hozta a vendéget,
Másnak vettem feleséget.
Haja dínom, dánom,
Míg élek is bánom
Házasságom!
20.
Talán megbolondult a csősz?
Ennek bizony, anyjuk, ne főzz,
Meg ne kináld jó boroddal,
Sem a lovát abrakoddal.
Megkínálom biz én apjuk,
Mert mink kendet ritkán látjuk,
Ha kimén kend a tanyára:
Haza se jön éjtszakára!
21.
Ki az urát nem szereti:
Sárga répát főzzön neki,
Jól megsózza, paprikázza,
Hogy a hideg is kirázza.
Elment az én uram Pestre,
Majd haza jön szombat este,
Főzök neki jó vacsorát:
Keménymagos isten-nyilát.
22.
Komám asszony mért kend kényes?
A kend ura csak egy béres,
Lám az enyém csizmadia,
Lábomon a piros csizma!
23.
Uczczu, kis lány, ugordj egyet!
Ne sajnáld a czipellődet,
Ha elszakad, megint veszek,
Isten ugyse! legény leszek!
Uczczu, kis lány, hol az anyád?
Hordók közé vette magát.
Ejnye futtom az irgalmát,
De jó helyre vette magát!
24.
A kenderem elázott,
A tóban kicsirádzott,
A ki ki nem csirádzott:
Édes borért elmászott.
25.
Uczczu bizony megérett a káka,
Kálamista lányból lett a dáma.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
Hallod, pajtás, mit beszél a fecske,
Engem szeret egy barna menyecske.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
Hallod, rózsám, mit donog a szúnyog,
Még az éjjel dunnád alá búvok.
Gyékény, káka, galagonyafa bokor,
Szaladj, kis lány, mer’ a legény megcsókol.
26.
Megtudni azt, ki a kurva,
Magas a czipője sarka, iczczacza.
Megismered járásáról,
A czipője állásáról, iczczacza!
Megtudni azt, ki a kurva,
Este jár az ivó kútra, iczczacza.
Piros alma hull az útra,
Ugy talál a gyalog útra, iczczacza!
27.
Uj-városi nagy csárda,
Sárgával van becsapva,
Lakik benne bodros lány,
Míder van a derekán.
Barna legény ne vedd el,
Nem győzöd azt míderrel.
Ha nem győzöm míderrel:
Majd meggyőzöm kötéllel!
28.
Nékem olyan asszony kell,
Ha beteg is, keljen fel.
Kitakar, betakar,
Fene tudja, mit akar;
Kigombol, begombol,
Fene tudja, mit gondol.
Ha kicsiny is a legény,
Mégis lehet vőlegény.
Kitakar, betakar,
Fene tudja, mit akar;
Kigombol, begombol,
Fene tudja, mit gondol.
29.
A szegedi kis lány de megjárta,
Lement két korsóval a Tiszára,
Befagyott a Tisza,
Üresen jött vissza,
Abból bizony nem iszunk ma.
Orosházi kis lány de megjárta,
Szerecsikát[15] ivott pálinkába’,
De már most bánja,
Mert fekszik ágyba’,
Talán meg is hal bújába.
A makai kis lány de megjárta,
Orosházi legény felcsinálta;
De már most bánja,
Mert fáj a lába,
Nem mehetett el a bálba.
30.
Orosházi leányok!
Jaj de bő a szoknyátok;
Haj ide, haj oda,
El nem vennélek soha!
31.
Elmehetsz már a tó alatt,
Nem kérdik, hogy: ki lánya vagy? iczcza te!
Ha kérdik is, csak azt kérdik:
Ér-e még a kötőd térdig? uczcza te!
32.
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Másfél véka lisztért,
Tizenöt garasért,
Jaj, jaj, jaj, jaj, od’adom, oda!
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!
Egyszer is od’adtam,
Százszor is megbántam,
Jaj, jaj, jaj, jaj, nem adom oda!
33.
Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros;
Az is azért jár erre, jár erre,
Mert babája van erre, van erre.
Ez az utcza de sáros, de sáros,
Erre jár a mészáros, mészáros,
Vágott olyan tehenet, tehenet,
Egy csepp vére se eredt, se eredt.
34.
Kolozsváron vettem egy talyigát,
Ráültettem Pannikát, Pannikát,
Nehéz volt a Pannika valaga,
Letörött a talyiga alatta!
35.
Kicsi az én csizmám, magas a sarka,
A merre én járok, kipeg-kopog a’.
Kipeg-kopog csizmám,
Meghallja a rózsám,
Oda jön hozzám.
Azt gondolod, rózsám, hogy mindig így lesz?
Majd ha a kuczkóban kilencz gyerek lesz!
Rongyos lesz a gatya,
Üres lesz a kaska,
Kenyeret apa!
36.
(Egyházi énekek travestatiói.)
I.[16]
Mutasd meg, uram, merre a pincze,
És meddig telik az itcze?
A hordók számát jelentsd meg nékem,
Melyikből kell innom énnékem.
Mert az én torkom csak egy arasztnyi,
Öt-hat itcze nékem semmi.
II.[17]
Mint a szép csűves paprika
A húsba kivánkozik:
Lelkem ugy óhajt a borra
És hozzád fohászkodik,
Te hozzád én borocskám –
Szomjuhozik torkocskám,
Vajon szined eleibe,
Mikor jutok a pinczébe!
III.[18]
Uram büntesd meg a hagymát!
Mért keserű?
Lám a répa mily édes,
Ha megfőzik disznólábbal,
Vagy orjával, –
Apád is megehetné!
IV.[19]
Parancsolá az Augusztus császár:
Szénát hordjon mind az egész világ,
Minden ember szénáját berakja,
És telelő helyére behordja.
Syriában koldulni kezdének,
Mihozzánk is négyen eljövének,
Mink is adunk egy darab kenyeret,
Mi tőlünk is tovább elmehetnek.
V.[20]
Torzsa pásztorok
Midőn böklek mellbe,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’,
Torzsát őriznek
A káposztás kertbe’.
VEGYES DALOK.
1.
Már minálunk kis kalapot viselnek,
A legények házasodni nem mernek; –
Mind is olyan a mostani új asszony:
Szép az ura, mégis jobban kap máson.
Már minálunk tűled-állót[21] viselnek,
A leányok férjhez menni nem mernek,
Mert attól fél: részeges lesz az ura,
Ha haza megy, üti, veri apróra.
2.
Egy sem legény, ki nem nyalka,
Nem menyecske, ki nem csalfa,
Nem menyecske, hej, haj, ki nem csalfa,
Ki az urát meg nem csalja!
3.
Vásárhelyi legényeknek
Nincs csizmájunk, szegényeknek!
A ki van is igen nyalka,
Csak a sarkantyuja tartja.
Vásárhelyi leányoknak
Nincsen párja, nincs azoknak;
Rózsa nyílik a nyomába,
Rozmaring hajlik utána.
4.
A kutasi csárda ki van festve,
Oda jár egy legény minden estve,
Felűl a lóczára,
Mosolyog a szája
Babájára.
Ez az utcza végig ki van festve,
Arra jár egy fináncz minden estve,
Kiűl a padkára,
Mosolyog a szája
A dohányra.
5.
Becsaliba járnak híres lányok,
Réz itczéből isznak a betyárok;
Hej, huj, nem bánom,
Becsali bandába
Magam is beállok!
6.
A nagy hírű Átillának, -nek, -nak
A nagy Bendeguz fiának, -nek, -nak,
Csak nevének hallására, -re, -ra,
Kidőlt a tótból a pára, -re, -ra.
7.
Ha czigány vagy, kevély légy,
Fűnek, fának adós légy!
Ha magyar vagy, tartsd magad.
Ki ne fogjanak rajtad!
Ha német vagy, megalázd
Magad, – láttam az anyád!
Ha tót vagy, nyeld a kását,
Meg ne edd a bográcsát!
8.
Nem az a jó asszony,
Kinek sok ludja van,
Hanem az az asszony,
Kinek szép lánya van.
Nem az a jó gazda,
Kinek hat ökre van,
Hanem az a gazda,
Kinek szép fia van.
9.
Elveszett a tarka ludam,
Keresni ment az én uram.
Este, este, már este van,
Még sincs itthon az én uram.
Jobban bánom a ludamat,
Mint a tulajdon uramat.
Mert a ludam tarka, búbos,
De az uram jól megbúboz.
10.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a kocsit, lovat,
Ugy mulatom ki magamat.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a gyeplőt, hámot,
Élek egy kis jó világot.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több.
Eladom a fertály földet,
Veszek rajta leányt, szépet.
Megérett a tök,
Nem lesz azon több,
Megérett a szőlő fája,
Tied leszek nem sokára!
11.
Vásárhelyi Fekete Sas[22]
A házak közt legmagasabb,
Azért lett híres a neve:
Czeglédi Jóska jár bele
A Kan Jancsi muzsikája
Háromezer forint ára,
Azért szól oly keservesen,
Hogy Jóska többet fizessen.
Huzd rá, Jancsi, – azt a szentjét!
Annyi a pénz, mint a szemét.
Ha a pénzem fogyatkozik:
Ángyom asszony még tartozik.
Huzd rá, Jancsi, három húron,
Hogy a negyedik is szóljon,
Síkasd, ríkasd a húrokat,
Hadd mulassam ki magamat! –
Kan Jancsi hegedüje
Veszett volna az erdőbe’,
Ha oly szépen nem szólt volna:
Pankrót soh’ se lettem volna!
12.
Kis Pirittyi falu végén
Foly el a kanális,
Enyém vagy te, kedves rózsám,
Ha haragszik anyád is.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪
Mind megitták a pálinkát,
Nem tudtak elmenni,
Kis Pirittyi falu végén
Kocsit kellett fogadni.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪
Túrra mentem házasodni,
Túrót adtak enni,
A padkára lefektettek,
Vizet adtak inni.
Haja czicz kalárom,
Szeret a galambom. ٪
13.
Kocsmárosné rom, rom, rom,
Jaj de korog a gyomrom,
Adjon egy kis pálinkát,
Vagy csak két huszas árát.
Hej Jula, Jula, Jula,
Láttam az anyádat!
Ha egy kicsit nagyobb volnál,
Majd megcsókolnálak.
14.
Szegény tiszteletes ur
Csak ugy nyugszik, mint a nyúl,
Fehér ingbe’ gatyába’
Nyugszik a nyoszolyába’.
Tekintetes kisasszony
Sétál az ámbituson,
Lóg a csecse bimbója,
Szivem szomoritója.
15.
Ká-kántor uram ká-káposztája,
Tü-tüvig édes a torzsája,
A-avval vagyok na-nagy vitába,
Ne-nem kaphatok a magvára.
Fe-fehér szőlő ne-nem bakator,
A-az ágy alá bútt a kántor.
Jő-jőjön ki már ká-kántor uram!
Ni-nincs már itthon az én uram.[23]
16.
Érik, érik a cseresznye, hajaha,
Bodorodik a levele, hajaha,
Piros barna menyecskének
Domborodik az eleje, hajaha.
Nem szeretem az uramat, hajaha,
Csak a kisebbik uramat, hajaha,
Arra is ha megharagszom:
Itt a csárda, majd beiszom, hajaha.
Jaj istenem! de megjártam, hajaha,
Hogy az uram borotváltam, hajaha,
A torkának szalasztottam,
Mert magam is ugy akartam, hajaha.
17.
Édes anyám, édes anyám csak az az én kérésem:
Selyem szoknyát, selyem szoknyát varrasson kend énnekem!
Varrass, lányom, téged illet, nem engem,
Ez a legény téged szeret, nem engem.
Szeretnék én, szeretnék én rámás csizmát viselni,
Ha a kovács, ha a kovács szépen tudná vasalni.
Vasald, kovács, három pengő nem drága,
Majd beiszszuk vasárnap a Hajdába’.
18.
Már én többet nem kapálok,
Szekeres legénynek állok,
Czifra kocsit csi- csi- csi- csi- csinálok,
A rózsámhoz azon járok.
Már én többet nem kapálok,
Asztalos legénynek állok,
Szép nyoszolyát csi- csi- csi- csi- csinálok,
A rózsámmal azon hálok.
19.
Megbukott a krinolin,
Alá látott a legény;
Nem látott ott egyebet,
Slingelt szoknyát eleget.
Sírtam már én eleget,
Hogy krinolint vegyenek.
Édes anyám azt mondta:
Krinolint vesz soha.
Már minálunk az a hír:
Fán terem a krinolin;
Örűlnek a leányok,
Lesz krinolin szoknyájok.
Eladom a krinolint,
Veszek rajta szép legényt;
Többet ér egy szép legény,
Mint háromszáz krinolin.
20.
Kocsmárosné, ihajla!
Mondja meg, hogy mi baja?
Lóg a csecse bimbója,
Szívem szomoritója.
Nincs nékem semmi bajom,
Elhagyott a galambom.
Nem bánom én, ha el is,
Kapok még én szebbet is!
21.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Az a kis lány ha meglátja,
Harmadnapos hideg rázza.
Tarján végen jön a posta,
Jaj de szépen szól a sípja,
Másnak hozza az ujságot,
Nékem a szomorúságot.
22.
Mig élek is bánom,
Hogy szavaidnak hittem;
Elhagytál, megcsaltál, –
Verjen meg az isten!
Verjen meg az isten
Dáma feleséggel,
Tizenkét gyerekkel,
Pénzen-vett kenyérrel!
23.
Nézek, nézek visszafelé,
Az én kedves hazám felé,
Vásárhely, én kedves hazám,
Jaj de idegen vagy hozzám!
Sirat engem a madár is,
Utánam hajlik az ág is,
Sír a felleg, az is látja
Magános éltemet s szánja.
24.
Hunczut állat az egér setétbe’,
Hunczut állat az egér setétbe’,
Hunczut állat az egér,
Minden lyukba belefér setétbe’.
Hunczut állat a poczok setétbe’,
Hunczut állat a poczok setétbe’,
Hunczut állat a poczok,
Minden lyukba bekoczog setétbe’.
25.
Ez az asszony nem is tudja,
Liliom,
Hogy a lánya milyen kurva,
Sárga rózsa, liliom.
Majd megtudja nem sokára,
Liliom,
Bába jár az udvarára,
Sárga rózsa, liliom.
26.
Eltörött a drótos szilke, drótos szilke,
Majd megver az anyám érte, anyám érte;
Ne bántsék kend anyám asszony, anyám asszony,
Majd megveszszük azt pénteken a piaczon.
Mit ér nekem ez a város, ez a város,
Ha nem vagyok benne páros, benne páros;
Mit ér nekem ez a világ, ez a világ,
Ha nem vagyok benne virág, benne virág.
Addig vagyok benne virág, benne virág,
Míg szél fújja a pántlikám, a pántlikám;
Ha szél nem fújja pántlikám, a pántlikám:
Mindjárt kóró, nem virágszál, nem virágszál!
27.
Makó alatt folyik el a halas tó,
Bele esett barna babám lovastól.
Bárcsak olyan halász legény halászna,
A ki az én rózsámra rátalálna!
28.
Vásárhelyi piaczon
Legényt árul egy asszony,
Huszat ád egy garason, –
Vegye meg a kisasszony!
A szegedi piaczon
Rózsát árul egy asszony;
Jaj de álnok vén asszony,
Hármat ád egy garason!
29.
Kukoricza, édes málé,
Öreg ember vagyok már én,
Fiatal a feleségem,
Abban van a reménységem.
Debreczenbe kéne menni,
Kokhin kakast kéne vinni; –
Lassan, kocsis, lyukas a kas,
Kihullik a kokhin kakas.
Kocsmárosné lánya, Trézsi,
Nem akarja a bort mérni,
Válogat a réz itczébe’,
Melyik illik a kezébe.
30.
Ez a szemem, ez, ez, ez,
Jobban kacsint mint emez;
Édes szemem jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a karom, ez, ez, ez,
Jobban ölel mint emez;
Édes karom jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a lábom, ez, ez, ez,
Jobban járja mint emez;
Édes lábom jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
31.
Este vagyon a faluba’,
Siet a lány a fonóba,
A legény is az ablakba –
Oda fagyott az ajaka.
Kapja a lány a szálgyertyát,
Engeszteli az ajakát,
Bomoljon meg az ajaka,
Minek tette az ablakba.
Tele szűrújja dióval,
A másik meg mogyoróval,
Szép lánycsecsü piros alma –
Megeszik azt a fonóba’.
Ha én olyan legény volnék,
A fonóba el se mennék,
A lányoknak vizet adnék,
Azután orsót lesölnék.
A szűrujjba is betenném,
Egy pár csókért ki sem venném…
32.
(Kiházasitó dalok a fonóban.)
I.
Három itcze keménymag,
Daru Julis ki-é vagy?
– Nem vagyok én senkié,
Csak a Balog Sándoré,
Csak a Balog Sándoré.
Gyere, Sándor, vidd el már,
Mert a tyúk is tudja már;
Ha a kakas megtudja,
Majd kikukurikulja,
Majd kikukurikulja!
II.
Hej te kis madár, kis madár!
Mi van a lábodon? – aranyszál;
Kössük a N. N. (férfi név) lábára,
Rántsuk a N. N. (női név) ágyára.
Hej, N. N. (női név, kétszer,) mit csinálsz?
Beteg a N. N. (férfi név) még sem szólsz!
Kimégy az ajtón, befordulsz,
Subájára borulsz, ugy busulsz.
33.
(Kertész tánczdal.)
Áld meg uram isten
A mi munkáinkat,
Áld meg a mi dohány
Palántánkat![24]
Elment már a felleg,
Nem ád isten jeget.
Hapadillom![25]
34.
(Tapsos tánczdal.)
Annyi a fináncz
Mint a szoknyaráncz,
Ugy csörög a láncz
Mint a tapsos táncz.
Julcsa nem szerette,
Mégis megölelte,[26]
Olyan a leány!
DAJKARIMEK, GYERMEKDALOK s JÁTÉKOK.
1.
_(A már beszédet értő kisdedet a szüle, dajka vagy más valaki ölébe
veszi, s annak a következő verset dalolja:)_
Angyal vagy-é?
Ördög vagy-é?
Mutasd a fogadat!
Ha angyal vagy, kis fogad van,
Ha ördög vagy, nagy fogad van, –
Angyal vagy!
2.
Dubi, dubi háti,
Rakonczai Páti.
Tė kis gyerök, tė kis lány
Mon’ mög néköm igazán!
Melyik újjam bökte?
_(A szüle vagy más valaki ölbe veszi a kis gyermeket s a fenn leírt vers
dalolása mellett hátát valamelyik ujjával gyengén ütögeti; mikor a dal
végére ér, azt a kezét, melylyel hátát ütögette, a gyermek elé tartja, s
az igyekszik kitalálni, melyik volt a bökő ujj.)_
3.
Cziróka!
Maróka!
Mit főztél?
– Kását.
Hová tötted?
– Pad alá.
Mivel takartad be?
– Rongyos pėlėnkával,
Még a kúton jártam:
Mögötte a pap macskája!
4.
Hétfü hetibe,
Kedd kedvibe,
Szėrda szerelmibe,
Csütörtök csűribe,
Péntök pitvarába,
Szombat szobájába,
Vasárnap kéczczör az isten házába.
5.
Szomorú hétfü,
Bánatos kedd,
Bánfordúló szėrda,
Örömhozó csütörtök,
Áldott péntök,
Szent szombat,
Dicséretös vasárnap!
6.
Ereszsz, ereszsz kötelet,
Vérit vöszöm fejednek!
_(A gyemek az almában talált féregnek a fennebbi vers dudolása közben
fejét megfogja, erre az vékony szálon ereszkedik alá.)_
7.
_(Tavaszszal, midőn a gyermek először lát gólyát, futva mondja el a
következő verset, mi közben haját fogja. Futni azért fut, hogy abban az
esztendőben mindég fris legyen; a haját pedig azért huzza, hogy az minél
hosszabbra nőjön.)_
Golyát látok,
Hajat rántok!
8.
_(Midőn a gyermek tavaszszal először lát fecskét, arczát kezével
megsímogatja, mint mosdásnál szokás, ez alatt a következő pár sort
háromszor elmondja:)_
Fecskét látok,
Szeplőt mosok.
9.
_(Ha a gyermek valami gyümölcsöt akar enni, melyet még azon évben nem
evett, mielőtt szájába tenné, a következő pár sort mondja el háromszor,
hogy az neki betegséget ne okozzon.)_
Újság hasamba,
Hideglelés pokolba!
10.
_(Gombozáskor (pitykézéskor) a gyermek, midőn társa vet, a következő
versikét mondja, hogy annak vető-gombja az övéhez közel ne essék, s így
amaz tőle ne nyerjen:)_
Szőrbabona,
Szappankurta,
Húzd el, vond el mellette!
11.
_(Ha a gyermek foga kiesik, a kiesett foggal oda megy a kuczkó szájához,
az alább következő verset elmondja háromszor s akkor a fogat behajitja a
kuczkóba; – erősen hiszi, hogy helyette az egér az előbbinél sokkal
erősebb fogat ád.)_
Egér, egér agygyál néköm vasfogat,
Én is adok csontfogat!
12.
Bécsi bicska, fanyelű,
Ha elvész is, mögkerűl.
Tarka lovat látok,
Szöröncsét tanálok.
13.
Édes anyám asszony!
Gyün a czigány asszony,
Agygyunk néki lencsét,
Maj’ mond jó szöröncsét.
14.
Ess’ eső, ess’ eső,
Búza szaporogygyék,
Árpa bokrosogygyék!
Az én hajam olyan lögyön
Mint a Tisza hossza,
A tė hajad olyan lögyön
Mint a gácsér farka!
15.
Amoda van ėgy fa,
Kinek neve: fűzfa,
Az alatt van ėgy hal,
Kinek neve: harcsa, –
Tarcsa, isten, tarcsa,
A meddig akarja!
16.
Csicsirnyika,
Fúrnyika,
Jéruzsálem,
Torombita.
Egy szűrkankó,
Varga inas,
Vörös hagyma,
Buff!
17.
Az én ingöm lengyel gyó’cs,
De rajta fó’t nincsen;
A csizmám is karmazsin,
Csakhogy talpa nincsen.
Vagyon varga, ki bevarja,
Ha nem varja:
Kurv’ az anynya!
18.
Öt öt kú’dús,
Öt öt bottya,
Öt öt botba
Öt öt kaska,
Öt öt kaskába’
Öt öt macska,
Öt öt macskának
Öt öt fija.
Hány fijók macska?
19.
_(A magánhangzó betűkre következőleg tanítják meg a gyermeket, elmondván
előtte, hogy melyik betű micsoda tárgyról jut eszébe:)_
I, ínödrűl,
U, ujjadrúl,
Ü, üvegrűl,
E, egérrűl,
É, ételrűl,
Ó, ó’rodrúl,
Ö, ökörrűl,
A, almárúl.
Á, álladrúl.
20.
Á, ártány,
B, bárány,
C, czinöge,
D, Dorottya,
É, étel,
F, fonnyunk,
G, gatyát,
H, hájjunk
I, itten
K, ketten
L, lepedőbe’.
M, mönnyünk,
N, nė mönnyünk
Ó, ólba,
P, pokolba,
R, rėttėgve,
S, sėttėgve,
T, tánczolva,
U, ugrálva,
Z, zaklatva
J, jajgatva
V, vérit vötte.[27]
21.
Hogy a kakas?
– Kilencz garas.
Hát a tyúk?
– Az is ugy.
Hát a jércze?
– Fizess érte!
22.
Komám, komám, édös komám!
Kettőt fiadzott a kutyám,
Ėgyik pípa, másik dohány,
Szíjja ken’ föl édös komám!
23.
Csinájja ken’, csinájja,
Ugy lösz ken’nek szép lánya.
Kidűlt a fal,
Támaszszuk föl,
Kováér’,
Pipáér’.
24.
_(Csúfolódó versikék.)_
Imre gazda!
Bújj a gazba,
Maj’ kereslek
A kuczkóba’.
Imricske!
Mögdöglött a kis csirke.
Is’vány!
Mér’ vagy olyan hitvány?
Azér’ vagy oly hitvány,
Mer’ a neved Is’vány.
Sándor-bándor!
Kis kutyába kántor.
Sándor-bándor, bárányláb,
Kigyót, békát összerág.
Sándor Sándor juhot lopott,
Az akasztófára jutott.
Jankó! fajankó!
Fábúl csinált koporsó,
Jancsi!
Sz..t a macska, hajtsd ki!
Peti, Peti belėveti
Hó’nap délig ki sė vöszi
Peti, Peti kukulus!
Mögötte a kutyahúst.
Miska!
Mit öszik a macska?
Alutt-tejet, egeret,
Néköd kakál eleget!
Jóska!
Tojóska,
Tojózzon mög a rucza!
Ferke!
Fateke,
Kilyukatt az ülepe!
László, Laczi, Laczkó,
Pípa, dohány, zacskó.
Ábrahá’,
Ödd mög, a mit hátra há’.
Kata-fata, fatarisznya,
Némöt asszony bugyogója.
Zsuska, puska,
Hat galuska!
Lityke-pityke! csorba bögre,
Kivetötték a szemétre.
Ėrzsók asszony, deres ló,
Ritka válik benne jó.
A ki válik, igön jó.
Julcsa-pulcsa!
Pitarajtó kú’csa.
Sárkány, boszorkány-
Pille mászik a hátán!
25.
Kovács, kovács, kalapács,
Kisűlt-ė mán a kalács?
Vagy:
Kovács, kovács, kalapács,
Hideg-vötte rosz kovács!
Szabó, szabó, szabdaló,
Fé’re viszi az olló,
Csizmadėja
Isten fija,
Üsse mög az
Isten nyila!
26.
_(A későn kelőre mondják:)_
Nagy alható,
Téföl nyaló,
Hajnal hajigáló!
Vagy:
Nagy alható,
Délig alvó,
Hajnalba’ hajigáló!
27.
_(Arra, ki sokáig nem öltözik fel s csak egy ingben jár, ezt mondják:)_
Pöndöl Zsuska,
Hat galuska!
28.
_(A ríkódóra:)_
Rívó, fityogó,
Tepszi málé, lotyogó!
Vagy:
Böm, böm, bika!
Vas karika
Szénát kötök
A szarvadra,
Úgy vezetlek
A vásárra.
29.
Húgyos, harmatos,
Űjj föl a gangóra,
Majd elviszlek Makóra,
Ködment köszörűlni,
Eczetöt dėrálni,
Homokot kötözni.
30.
_(Szőkére:)_
Szőke túrú, vakaró,
Van-ė búzád eladó?
_(Setyére, balog sutára:)_
Setye, setye kapitán’,
Tyúkot fogott a dudván,
Nyírött csikó, tavalyi,
Nem szánnálak lėvágni.
31.
_(Az egy lovas kocsi után ezt kiabálják:)_
Fél ló, talyiga,
Apám uram kocsija!
32.
_(A lányokkal együtt játszó gyermekre mondják pajtásai:)_
Feleségös, furulyás,
Ajtó mögött talyigás!
Vagy:
Lányok között pacsirta,
Pó’czon űlő nagy béka!
33.
_(Midőn a gyermek társára rá akar ijeszteni, oda áll elébe, s az alábbi
vers első sorát mondja, mire az megszeppenve néz rá. Ekkor az előbbi
nagy megelégedéssel hirtelen rá mondja a másodikat s jót nevet, hogy azt
megijeszthette.)_
Mit hallottam felőlled! –
Piszkafa lött belőlled!
34.
Oskolárá-fáré!
Köll-ė darab málé? –
Apád is mögönné:
Ha anyád engenné;
Anyád is mögönné:
Ha apád engenné!
35.
Inas!
A mi kutyánk fijas,
Ögye meg az inas.
A mi kutyánk ker’be-járó,
Ögye mög a jegybe’-járó.
36.
Czigá’ morė,
Vaskandóré –
Tátom s...m, bújj belé!
Zsidó!
Van-ė benned csikó?
Ha nincs benned csikó:
Maj’ csinál a vén ló.
Zsidó, zsidó kurvanyád,
Mér’ nem öszöl szalonnát?
Lám a magyar mögöszi,
Dėrága pé’zön mögvöszi.
Zsidrák!
Teli töszöm, mögrágd!
Oláh fáté,
Gurgulyáté,
Gurgulyáté fáté!
Goszpodi pamiló,
Száraz könyér-vakaró,
Az is mögönni való!
Tót!
Toszítsd az ajtót,
Ha nem pedig a tarka disznót!
37.
_(Arra, a ki nem tud hajigálni, ezt mondják:)_
Annyira hajit apád:
Mint a sütőlapát!
38.
_(Egyik gyermek mondja a másiknak: „Mongyad hékám: üveg!“ mire az
jóhiszemüleg utána mondja; erre az előbbi hirtelen szavába vág s mondja:
„Lejjön ki a hideg!“ – Ilyenek még a következők is:)_
Ző’d nád:
Szopod a ző’d békát!
Csütörtök:
Üssön mög a görcsös tök!
39.
_(Ha a gyermeket társa rászedi, ez, midőn észre veszi, hogy rá van
szedve, ezt mondja amannak:)_
Kutya vagy,
Nem agár,
Nyúlat fogtál
Nem attál!
40.
_(A szombati nap kiváltkép a tanyákon a lepénysütés napja. A gyermek már
három nappal előbb rágondol a jó túros lepényre, melyből majd szombaton
jól lakik, s e fölötti örömét ilyenképen adja elő:)_
Ma csütörtök,
Hó’nap péntök,
Hó’nap után
Lepént öszök!
41.
_(Ha a gyermek nem akarja megmondani a másiknak, hogy hova megy, annak a
kérdésére ezt feleli:)_
Kis pokolba,
Parét szödni!
_(A játszó gyermek egyik a másikát a következő verssel küldi haza.)_
Erigy haza, ösztök,
Füstöl a kéméntök.
42.
_(Mödőn a gyermek keresi, ha valamit elvesztett, társa ezt szokta
mondani:)_
Mindön embör láttya,
Csak ėgy vak nem láttya.
_(Midőn pedig az még nem tudja, hogy valamit vesztett, társa igy szól:)_
Kinek veszött valamije?
Csak én rajtam keresse,
Piszkafával kergesse!
Vagy:
Kinek veszött valamije?
Csak én rajtam keresse.
Apja, annya mögveri,
Piszkafával kergeti.
43.
_(Ha a gyermek böde bogarat talál, tenyerébe teszi s a következő verset
dalolja neki:)_
Szűzkata! szűzkata!
Gyünnek a tatárok,
Fejszével, baltával –
Mingyá’ agyon vágnak,
Meszes kútba vetnek,
Onnén is kivösznek,
Kerék alá tösznek!
Össze-visszatörnek!
44.
_(A gyermek meglátván a varjut, igy szól:)_
Kár! kár!
Varga Pál,
Varjál nėköm kis csizmát,
Maj’ mögadom az árát.
Tudom, hun lakik apád:
Bécsbe, Budába,
Lyukas kemönczébe.
45.
Fát – vágok – fát,
De mi – csoda – fát
Showing first 200,000 characters. Full text: gutenberg.org/ebooks/43324